Ez egyszerűen fantasztikus volt! Ákos, imádlak és tényleg egy igazi IKON vagy!
Mivel két színpad volt, középre fúrtuk be magunkat, a két színpad közé, hogy mindegyiket jól lássuk, bár a nagyszínpadhoz közelebb voltunk, mert a tömeg helyezkedése miatt valahogy úgy sodródtunk. Elsőnek a Turbo kezdett, belecsapott a húrok közé eléggé, de a közönség még nem volt ráhangolódva, mert mindenki csak ácsorgott. Furának éreztem, mert Ákos koncerteken már az első akkordok alatt megvadul a tömeg.
Ennek szerintem két oka van:
1. Az első talán az, hogy most azok, akik Ákos koncertekre járnak nem nagyon képviseltették magukat, így a fellépő együttesek rajongói voltak jelen. Konkrétan látszott, hogy valaki csak az AFC miatt jött, mert jó pár emos díszpinty hagyta el a küzdőteret, miután Tomikáék levonultak a színpadról. Ez van, a többiekre nem is voltak kíváncsiak.
2. Az előadó személye is fontos. Hiába szeretem az Ákos dalokat, ha egy olyan előadó énekli, aki a személyisége feleannyira nem megkapó, mint Ákosé. Voltak olyan zenekarok, akikre eltötyögtünk, de nem volt az igazi, de volt olyan is, aki olyan katartikus élményt okozott, hogy könnyes lett a szemem.
A Turbo két száma után az AFC következett. Bevallom, meglepően jó volt, mert nagyon nem bírom Tomi hangját 1-2 számtól eltekintve, de azért hozta a színvonalat. A második számnál, az Ennyi nem elégnél még egy kis szöveg is átírás volt,ami meglepő volt, de legalább illet hozzájuk: "csípejét riszálja" helyett "se**ét riszálja" volt, "nekem bezzeg nemet mondott" helyett "nekem b**meg nemet mondott" lett. Amúgy Tomi kedvenc szava járása a "respektáció" Ákosnak kétszer is elhangzott, ami több mint elég a jóból. Eleve utálom ezt a "nemtommilyen" szót, ezen egy szinten van az effektíve. Szóval respektáció Ákosnak kétszer, nekem meg fent akadtak a szemeim.
AFC után kicsit lightosba kapcsoltunk a Sunshine Banddel, de az is valami fantasztikus volt. Én eleve szeretem a jazzt, de Bársony Bálinték hatalmasat alkottak. Olyan zenét nyomattak, amitől beleköltözik az ember lábába a bugi.
Az utánuk következő Eszenyi Enikő inkább a lényével bűvölt el minket, meg az előadásmódjával. Darvas Ferenc kísérte billentyűkön, egy keringő és egy tangó dallamára szerkesztett át két dalt. Amit a színpadon művelt az hatalmas volt, elég nagy ovációt is kapott.Enci után a Hősök következtek. Bevallom, az MTV-s bemutatkozó számuk alapján nem számítottam túl sok jóra, mert az nem nagyon, vagy még inkább egyáltalán nem tetszett. Ez a két feldolgozás azonban nagyon- nagyon jó volt, a tömeg először állt neki egységesen valami táncfélét művelni. Jól megbolondították a számokat, kivettek-beleraktak-hozzáraktak-átírtak, de a végeredmény nagyon jó lett.
A Magashegyi Underground az este csúcspontja volt. Egyszerűen magával ragadott, nem akartam mást csinálni, csak csukott szemmel kitárni a karomat és forogni a homokban. A második számnál, a Dúdolni halkannál volt az a pont, hogy elkezdtek folyni a könnyeim. Latinovits szintúgy könnyekig hatotta Ákost.(30:19-től)
Ez olyan a katartikus élmény volt, amit nem sok előadó tud nálam elérni, de egy Ákos dal a Magashegyi Underground előadásában igen. Köszönöm!
Ferenczi György és a Rackajam két Ákos verset zenésített meg, ami külön jó volt, mert ez is mutatja, hogy Ákosunk milyen sok oldalú tehetség. Bár a szöveget kevesen ismerték, mindenki tötyögött rá, mert nagyon eltalálták a szöveghez a zenét.
Ezek után a Road levitte a fejünkről a hajat, kemény metál volt javából, nyomtam is egy kis headbang-et, csak olyan lájtosan, amennyire a tömegnyomi engedte:) Az utolsó hangos dal-t és a Mindenki Táncol-t nyomatták, a második számnál tényleg mindenki táncolt. Nagy arcok voltak na, nagyot ütött. A Magashegyi Underground után dobogós volt nálam ez a két szám.
A Moog még tovább hevítette a közönséget. Érdekes, hogy egyes előadók hiába próbálkoztak, nem tudták a tömeget aktivitásra bírni, másoknak meg próbálkoznia sem kellett. Azt hiszem innen lehet megállapítani ki az igazi előadóművész. Csak nekiáll játszani, énekelni, és a tömeg megy utána... a Hello-t mindenki énekelte, kérni sem kellett.
A Moog után Szirtes Edina Mókus következett, a lebetegedett Sebestyén Márta helyére. Csütörtökön próbáltak először, de esküszöm, vetekedett a Magashegyi Underground élményével. A Valami véget értnél szintén a könnyeimmel küszködtem, mondjuk ennél a számnál mindig. Az ember érzi a forró betont és a tenyeret a hátán, komolyan.
A soron következő együttes a Compact Disco volt, aki egy jófajta elektronikus zajt csinált, sokan táncoltak is, akik eddig álltak mint szikla a tenger közepén. Táncolható zenét szerkesztettek hozzá az énekes hangja is jó volt:)
A sort Jamie Winchester zárta, aki ismeri Ákos munkásságát, azok tudják, hogy Jamie jó pár számot írt Ákosnak és ha jól emlékszem, akkor az Andante koncertturné alatt velük is tartott gitáros-vokálosként. A siófokira pont nem, bár a siófoki állomások mindig rendhagyóak voltak XD
Jamie angolul énekelt, de a közönség megoldotta: a Keresem az utamnál a refrént magyarul kiáltották-énekelték. Egész érdekes volt az összhatás, de így valami különleges kerekedett ki belőle.
Ez volt az MTV-Icon Ákossal és a fellépőkkel, egyszeri és sajnos megismételhetetlen, egy hanganyagot azért elviselnék:)) Ákos is láthatólag nagyon élvezte, többször hallatszott is a meghatottság a hangján, és látszott az arcán is.
Szerző: Yvanna
