2010. július 9., péntek

Balatonfüred, 2010-07-03



Balatonfüredről nekem mindig az Ötvös Csöpi filmek jutnak eszembe először és a legendás színész, Bujtor István, illetve egy máig felejthetetlen nyaralás, szüleimmel még 1985-ből.
Sajnos nem minden évben tudok lejutni a Balcsira, de mikor olvastam Ákos honlapján az idei turnétervet és köztük a balatonfüredi helyszínt, akkor eldöntöttem, hogy ha csak egy mód van rá akkor ide elmegyek. Az időpont is jó volt mert pont végeztem a vizsgaidőszakkal (sikeresen!) és hát hol is lehetne méltóképpen megünnepelni ezt a dolgot mint Balatonfüreden egy Ákos koncert keretében!

Hamar eljött a koncert napja, amely szombatra esett.
Zárójelben jegyezném meg, hogy úgy indultam neki az útnak, hogy előtte való nap, július 2-án egy úgynevezett „Tejfakasztó bulin” vettem részt. Szóval nem voltam szomjas, és egy cseppet sem voltam másnapos másnap reggel illetve délben…

12.30-kor sikerült is elindulnom vonattal Füredre. A közel 5 órás út alatt egyrészt próbáltam pihenni (már amennyire lehet egy vonaton pihenni) másrészt, főleg már közel a célhoz azon tűnődtem, hogy milyen is lesz a találkozás a Balatonnal, Balatonfüreddel és persze magával Szindbáddal!



Vártam! Nagyon vártam! Pláne úgy, hogy az utam alatt derült ki, hogy Füreden kell, hogy aludjak mert nem fogom elérni visszafelé az utolsó vonatot a Nyugatiból. Itt köszönném meg az önzetlen segítséget néhány topictársamtól és jóbarátomtól, hogy végül sikerült egy számomra minden tekintetben kifogástalan szállást találni!
Délután 5-re értem Füredre. Húúú, de régen voltam itt. Fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel vágtam neki az útnak, hogy megleljem esti szállásom, ami egy szakkollégiumban volt. Nekem tökéletesen megfelelt és egy gyors tusolás után már jöttek is értem, aztán irány a „tengerpart” és a randi Szindbáddal.
Éppen a próba végére értünk a „sportpályára”. Azért tettem zárójelbe, mert nem igazán nevezném sportpályának mert a talaj igen erősen dimbes-dombos-göcsörtös volt. Az egész este negatívumaként csupán ezt tudom felhozni! Ja és szúnyogból sem volt hiány...
A zenés dalárda előtt azért jól esett a gyomromnak egy jó kis vacsora és fröccs a tetthely melletti ebédlőben. Egy kicsit sietnem kellett az evéssel mert vannak még fanatikus topictársak akiknek az első sor továbbra is „szent és sérthetetlen”, ami számomra érthető is :-)!
Ezúttal én nem mentem az első sorba, többek között azért mert általam meghívást kapott a Főnökasszonyom és barátnője a Szindbád estre, akiknek a jegyeik nálam voltak és kb. fél 9-re értek a helyszínre. Szintén akkor érkezett meg egy jó barátom is akinek a jegye nálam volt.

Szóval, míg rájuk vártam volt alkalmam kicsit nézelődni, hogy kik is kíváncsiak, kik is akarnak találkozni aznap este Szindbáddal. Jöttek kicsik-nagyok, idősek-fiatalok, volt itt minden generációból érdeklődő. Jött egy család a pár éves kislánytól kezdve a Nagymamáig aki az unokája kedvéért felvett egy Ákosos pólót, és mint kiderült azt a Fia vette neki…

Aranyos pillanat volt az is mikor egy család legifjabb tagján egy Ákos 4+  feliratú fehér póló volt. Épp aznap született és Ákosnak hívják. Egy nagy találkozást kapott szülinapjára. Már több helyről hallottam, ez egy nagy boldog család, mert sokan vagyunk akiket Ákos zenéje hozott még közelebb..

Teltek múltak a percek a vendégeim is megérkeztek. Elfoglaltam a szokásos helyem a keverőpult mellett. Egyszer csak csönd. Azaz jobban mondva sikítozás mert Apa! Kezdődik! és robbant is a színpad abban a másodpercben.
Na, akkor nézzük, lássuk, és hallgassuk, hogy mit is üzen nekünk Szindbád ezen a turnén! Az állomások közül nem ez volt az első alkalom, hogy látom ezt a műsort. Azt gondoltam, hogy nagyjából borítékolható lesz, hogy mit várhatok a ma estétől. Nem így történt. Sőt! Már az első taktusok azt sugalták, hogy gyerekek, ez ismét valami egészen más lesz!
Más! Egészen más! Valami elképesztő erő tört elő a színpadról, és mi csak néztünk, sasoltunk.
Az első ami feltűnt, hogy brutál jó minőségben szól a cájg!!
Csak kapkodtam a fejem ide-oda, hogy itt hallok egy eddig ismeretlen effektet, meg ott egy ismeretlen hangot. Jézusom!

  

Szindbád ismét alkot, itt van és a szó szoros értelmében ZENÉL! El is indult a banzáj! Banzáj ez? Nem! Ünnep! Nekem ez nagyon is az! És nem érdekelt az este folyamán, hogy van jópár slóger amit tényleg hanyagolhatnának. Nem! Ez másról szólt! Ez a ZENÉRŐL szólt, hogy figyelem emberek ezt így is lehet csinálni! Így, rendkívüli minőségben előadva (máshogy) a nótákat.

A háttérben 5 hatalmas ledfal tette még élménydúsabbá az estét. Nem megkerülve azt, hogy minden egyes nótához kapunk egy igencsak elgondolkodtató vizuális képet.  (Örvény - hajtómű effekt.. vajon tényleg a szerelem ami mozgatja világot és az embereket? Jó analógia...)


Nem beszélve a hihetetlenül professzionálisan megszerkesztett fénytechnikáról. Tökéletes összhangban volt minden úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ha volt csúcspontja az estének akkor számomra az egész az volt, da ha kellene választani mégis akkor az Adj hitet, Calypso/Bad Romance páros ill. trió volt az! Kapott a nagyérdemű az Ákos életműből mindent mi szem s szájnak ingere. A kevésbé ismert nótáktól kezdve a már-már himnuszokká vált nótákig. És kiderült számomra az is, hogy bármennyire is sokat játszák a slógerokat, mégsem lehet őket megunni. Ezen az estén nekem úgy tűnt, hogy legalábbis nem! :-)
Közel 2 óra elteltével Szindbád mondanivalója egy gyönyörű, felejthetetlen ünneppé alakult, amelynek részese voltam magam is. Azt hiszem, ez a titok: a személyesség.


Lezárásként egy különleges, már-már úgy éreztem csak nekem szóló kis ajándékot is kaptam úgymond jelképesen magától Szindbádtól.
Ekkor már csak az Adjon Isten.. volt hátra. 
A fények míg vízszintesen világítottak addig Ákos még nem kezdte el az éneket. Vakító fehér fényt adtak, de olyan gyönyörűen, hogy a sötét eget és a környező területet is szépen megvilágították. Hirtelen olyan érzés fogott el mintha a hold világítana ránk, ott mindnyájunkra.

Amikor elhalkult az utolsó sor is, úgy éreztem mintha csak én lennék ott, indulnék haza egy holdvilágos éjszakán és Ő nyugovóra int engem.
Nem tudom miért de ez nekem akkora élményt adott, hogy este a szállásomon is sokat gondolkoztam és egyszerűen szólva megnyugtatott. Valóban a szombat esti találkozó igazi ünnep volt számomra és bekerült a képzeletbeli "Top 3" Ákos koncertjeim közé, ezzel téve még felejthetetlenebbé a balatonfüredi emlékeimet.

Köszönöm Ákosnak, a zenekarnak, a barátoknak és nem utolsósorban Balatonfürednek!


Szerző: Rácz András (Tenkes)