„Itt mindenki vendég és a házigazda fizet”
Egyszer volt, hol nem volt és közben meg tényleg! Nem is az én történetem lenne, ha nem így kezdődött volna.
Gyakran néztem az éji eget. Vártam, hogy végre júniusra forduljon a nagy csillagkerék és kezdetét vegye a szokásos félévi szárnyalás Európa szépséges szíve felé. Aztán egyszer csak...
Két Ákos koncertre készültem és valami csoda folytán három lett belőle. Ugyanis többek közt én is kaptam meghívást a zártkörű paksi Atom Bulira. Nagyon örültem, csak épp azt nem tudtam, hogy fogok eljutni oda, hiszen aznap repültem haza Londonból. Szerencsére a Falconair légitársaság még a Ferihegy – Paks (később a Paks – Csorvás) transzfert is leszervezte nekem és odafelé bónuszként még meglepetés társat is kaptam az útra (Tityót) ! Ezzel a hangulat biztosítva volt. Ezer köszönet érte az egész társaságnak! Nagyon jó volt veletek utazni.
Két Ákos koncertre készültem és valami csoda folytán három lett belőle. Ugyanis többek közt én is kaptam meghívást a zártkörű paksi Atom Bulira. Nagyon örültem, csak épp azt nem tudtam, hogy fogok eljutni oda, hiszen aznap repültem haza Londonból. Szerencsére a Falconair légitársaság még a Ferihegy – Paks (később a Paks – Csorvás) transzfert is leszervezte nekem és odafelé bónuszként még meglepetés társat is kaptam az útra (Tityót) ! Ezzel a hangulat biztosítva volt. Ezer köszönet érte az egész társaságnak! Nagyon jó volt veletek utazni.
Talán az elsők között lehettünk, akik odaértek Paksra a meghívottak közül, nem sokkal később kedves és ismerős arcok bukkantak fel a 2. számú bejáratnál. (MaCsinak külön örültem) Akkor már tudtam, hogy jó helyen vagyok. A társaság egy részét nem ismertem, de természetesen, ami késik, nem múlik. Az ismeretlen emberek ugyanis azért jönnek, lépnek be az életünkbe, hogy megismerjük őket. Így megismerhettem többek között Rudolf Tomiékat is.
Beengedés után nem sokkal talán kicsit több mint fél órával kezdetét vette a paksi koncert. Még soha nem voltam olyan Akosh bulin, ahol nem Ákos rajongókkal lettem volna körülvéve. Ennek is van egy hangulata. Nekik tudott Ákos azon a két dalon kívül is új dalokat énekelni a majd most ősszel megjelenő új albumról.
Ahhoz képest, hogy ez egy céges rendezvény volt, nagyon jól sikeredett. Aki nem ismerte a dalokat, csupán kíváncsiságból jött megnézni a Zenekart az is bólogatott, vagy topogott, nem volt passzív a közönség. Mellettem két negyvenes éveit taposó nő iszonyatos hangulatban volt. Végigénekelték a dalokat, riszáltak, tapsoltak és valahogy mindig egyre előrébb és előrébb furakodtak, míg a második vagy harmadik sorba nem kerültek, ahol aztán Ákosnak háttal valami szenzációs riszálós kacsatáncot ejtettek. Életemben nem láttam még ilyet, de őszintén örülök, hogy felhőtlenül jól érezték magukat.
És mint minden Ákos koncertet, ezt is nézte odafent az Úr. Kacajában könnye hullott, s felszabadult vidámsága a küzdőtérre hullott. Kissé megáztunk, s ezáltal igazi, Nagykönyvben is megírott koncerthangulat kerekedett.
Eztán máris adott az Isten jó éjszakát, s jövendőt remélve csókolt homlokodra az elmúlás mikor nézed, ahogy megürül a színpad. Ez számomra olyan volt, mint egy Atomvillanás. Fény, amiben gyönyörködsz, megdörren, majd hatása alá kerülsz és életre szóló emléket hagy.
Beengedés után nem sokkal talán kicsit több mint fél órával kezdetét vette a paksi koncert. Még soha nem voltam olyan Akosh bulin, ahol nem Ákos rajongókkal lettem volna körülvéve. Ennek is van egy hangulata. Nekik tudott Ákos azon a két dalon kívül is új dalokat énekelni a majd most ősszel megjelenő új albumról.
Ahhoz képest, hogy ez egy céges rendezvény volt, nagyon jól sikeredett. Aki nem ismerte a dalokat, csupán kíváncsiságból jött megnézni a Zenekart az is bólogatott, vagy topogott, nem volt passzív a közönség. Mellettem két negyvenes éveit taposó nő iszonyatos hangulatban volt. Végigénekelték a dalokat, riszáltak, tapsoltak és valahogy mindig egyre előrébb és előrébb furakodtak, míg a második vagy harmadik sorba nem kerültek, ahol aztán Ákosnak háttal valami szenzációs riszálós kacsatáncot ejtettek. Életemben nem láttam még ilyet, de őszintén örülök, hogy felhőtlenül jól érezték magukat.
És mint minden Ákos koncertet, ezt is nézte odafent az Úr. Kacajában könnye hullott, s felszabadult vidámsága a küzdőtérre hullott. Kissé megáztunk, s ezáltal igazi, Nagykönyvben is megírott koncerthangulat kerekedett.
Eztán máris adott az Isten jó éjszakát, s jövendőt remélve csókolt homlokodra az elmúlás mikor nézed, ahogy megürül a színpad. Ez számomra olyan volt, mint egy Atomvillanás. Fény, amiben gyönyörködsz, megdörren, majd hatása alá kerülsz és életre szóló emléket hagy.
Koncert után a Békés megyei különítménnyel volt szerencsém továbbutazni, köszönet a Szervezőnek és Édesanyáéknak a fuvarért, amivel Csorvásig repítettek. Ez azért volt nagyon fontos, mert másnap is Ákos koncert volt, amire szintúgy oda kellett érnem. Éjjel fél háromra hazaértem.
„Itt érzem, otthon vagyok”
Másnap pénzváltással kezdtem a napot, készülvén az estére, ugyanis rendeltem pár Ákosos relikviát a webáruházból. Evelyn nagyon készségesen összerakta egy dobozkába, megbeszéltük, hogy melyik koncertre hozza el, nekem csak annyi volt a dolgom, hogy átvegyem és kifizessem.
A tapasztalataim szerint Ákos webáruháza nagyon jó kezekben van. Evelyn, Ritus és a lányok roppant kedvesek, figyelmesek és segítőkészek.
A tapasztalataim szerint Ákos webáruháza nagyon jó kezekben van. Evelyn, Ritus és a lányok roppant kedvesek, figyelmesek és segítőkészek.
Már a koncert előtt összejött egy kis társaság, csevegtünk, nem volt unalmas a várakozás. Piros pont, hogy idén Békéscsabán a beengedést a színpaddal szemben lévő bejáraton át oldották meg. (Mint megtudtam, ez volt az első ilyen alkalom, ezt eddig nem alkalmazták.) Jó pap is holtáig tanul ugye.
A beengedésnél felmerülő kellemetlenséget viszont nem a jegyen is feltüntetett motozás, vagy a táskák át vizsgálata okozza, inkább az emberek ostobasága. Szóval beengedés. Hmm… egyes lányok annyira törekvőek, hogy képesek könyökkel a falhoz vágni másokat, miközben a tömeg hátulról megindul előre, mintha csak éppen be kéne szaladni. Persze, én igyekszem megérteni őket. Szerintem ilyenfajta rajongást utoljára a Beatles tudott kiváltani a huszonéves lányokból. Mire bekerültem az első három sor már masszívan állt.
A beengedésnél felmerülő kellemetlenséget viszont nem a jegyen is feltüntetett motozás, vagy a táskák át vizsgálata okozza, inkább az emberek ostobasága. Szóval beengedés. Hmm… egyes lányok annyira törekvőek, hogy képesek könyökkel a falhoz vágni másokat, miközben a tömeg hátulról megindul előre, mintha csak éppen be kéne szaladni. Persze, én igyekszem megérteni őket. Szerintem ilyenfajta rajongást utoljára a Beatles tudott kiváltani a huszonéves lányokból. Mire bekerültem az első három sor már masszívan állt.
Én megvallom, direkt nem néztem meg a jutyúbon az erről a turnéról készült korábbi felvételeket, mert szeretek meglepődni. Pakson onnan, ahol én álltam, nem nagyon lehetett látni. Túl magas emberek álltak előttem. Szóval a hangzás már ismerős volt, de a látvány még nem teljesen. Az első sor ideális hely a megfigyelésre. Kezdés előtt befüstöltek, amivel majdnem kifüstöltek.
És egyszer csak lámpa leo, óriásit dörren a hangfal, indul a Banzáj! Persze nem egészen Bonanzásan, inkább Szindbádosan. Ez kérem itt Szindbád egész estés Banzája. Velünk. Nagyon jól sikerültek az átiratok, becsületükre váljék. Ákos korábbi torokbajának halvány nyoma sem volt... És jött egyik dal a másik után...
Mindenki táncolt, mert valaki jött, aki biztosan tudta és bizalmasan a fülünkbe súgta, hogy tombolda következik, tessék Erővel és alázattal viseltetni! Nagyon szeretem, eleve rockos, és közben meg nem is az ő ünnepe, hanem az enyém és kész. Az Ismerj fel című dalnál már gyanús volt, hogy nem Ace Ventura áll a színpadon. Erre csak azt tudtam mondani, hogy Adj hitet!, hogy higgyek a szememnek de főleg a fülemnek. Nagyon tetszett az átdolgozás, nagyon jól megoldották, dizájnos kezdés. Tényleg nem lehet elsőre ráismerni a dalra. Nekem sikerült másodszorra sem, de mindegy. :-)
Mindenki táncolt, mert valaki jött, aki biztosan tudta és bizalmasan a fülünkbe súgta, hogy tombolda következik, tessék Erővel és alázattal viseltetni! Nagyon szeretem, eleve rockos, és közben meg nem is az ő ünnepe, hanem az enyém és kész. Az Ismerj fel című dalnál már gyanús volt, hogy nem Ace Ventura áll a színpadon. Erre csak azt tudtam mondani, hogy Adj hitet!, hogy higgyek a szememnek de főleg a fülemnek. Nagyon tetszett az átdolgozás, nagyon jól megoldották, dizájnos kezdés. Tényleg nem lehet elsőre ráismerni a dalra. Nekem sikerült másodszorra sem, de mindegy. :-)
A háttér különösen tetszett. Álmodozó típus vagyok, kövezzetek meg érte. Minden refrén után szerettem volna beszállni egy felfelé tartó liftbe. „Nem is tudod, milyen nagy dolog”. Nekem még mindig az. Ákosnak már nem annyira, mert ezt kihagyta. És mellékesen közlöm, hogy nincs hitel, mindenki megfizet! :-)
Úgyhogy jobban járt, hogy annak idején hitet kért és nem hitelt. Örülök, hogy végül az eredeti verziónál maradtak. Aztán hirtelen felindulásból tett egy olyan bejelentést, hogy… dúdolni halkan. Ahhoz képest elég hangos volt és csupán csak szó esett a dúdolásról. Ez a gyönyörű dal mindig is a kedvenceim közé tartozott. Persze lehet, hogy ez volt a pihentető a Szimbi előtt. Ezt a nótát szerintem 12 éves kor felett „senkinek” nem kell bemutatni. .. de most már a 12 éveseknek sem.
Persze sok mindent megél az az ember, aki Keresi az utat. Az olyan bizony néha keresi a bajt.
Nagyon jó, hogy imitt-amott be van ékelve egy-egy lassabb nóta. Nagyon kell, mert a repertoár többi darabja elég húzós, mitöbb, zúzós. Nem irigylem Sanyinkat, kezdem sejteni, hogy mitől izmosodott meg a srác.
És aki a bajt keresi, az meg is találja. Annak bizony tényleg nem tetszik majd az utolsó hangos dal. Ez nekem nagyon bejött. Ez a dal is egy igazi örökzöld.
Különösen tetszett, hogy Samut Ákos két (egymástól jó messzire eltávolodott) lába között láttam gitározni. Volt annak egyfajta hangulata. Pont olyan helyen állt és olyan szögből néztem, hogy Szindbád, a főhős énekes, gitáros, dalszerző, szövegíró, költő, forgatókönyvíró-kliprendező, színész, nagycsaládos apuka, BKV ellenőr áldozata, polihisztor rockterpeszében tündökölt széles mosolya. Pedig nyakamat rá, hogy a paksi koncert és a bormámoros éjszaka után nem éppen kipihenten érkeztek hozzánk. De ennek a fajta (biztosan nagyon kellemes) fáradtságnak halvány nyoma nem látszott rajtuk a színpadon.
Éppen úgy, mint régen. Szerintem nagyon jó, hogy Ákos mindig beújít valamivel. Így soha nem unalmas a műsor és lehet koncertre menni minden évben, tutira nem ugyanazt kapod. Persze van, akinek sok az állandó megújulás, mert ragaszkodna ahhoz, ami neki egyszer már megtetszett. Biztosan az ilyen emberek háttérmunkája miatt hallottam Ákosról, hogy főleg régen volt jó. Nem rossz, nem rossz!
De öt perccel az előtt tényleg jobb volt! Nem baj, nekik is kell ennyi szünet. De aztán!
Szóval ez a két kis apróság szerintem megbocsátható. Hello! Ez a dal soha se fog elfáradni. Mégpedig azért, mert lehet nem csak ő jött tévedésből a Földre. ;-) Nem csoda, hogy szóvá lett téve anno, amikor kimaradt a repertoárból.
Aztán máris örvénylett minden 1500 emberrel a fedélzeten. De még mielőtt a kis sorban állás közben lökdösődős, ennek a dalnak már az elején visongató rajongó leánykák beleélték volna magukat abba, hogy a csípőjét forgató Ákos bácsinak már megteszi bármi, máris jön a hidegzuhany, persze csak nekik. Ugyanis oda csak egy út vezet: A szerelmen át. Nagyon örülök, hogy ez a dal is bekerült ebbe a repertoárba. Jó volt hallani, hogy a hihetetlenül régi dalokat is sikerült úgy áthangszerelni, hogy tökéletesen beleolvadjanak a képbe. Nem tudok egy olyan dalt sem mondani, ami ne vette volna fel ezt a stílust. Persze volt, amire nem is kellett új ruhát adni, csak éppen a gallért megigazítani rajta. Ilyen volt az Ikon. Szerintem ez volt a második dal, ami a legkevesebb munkát adta az áthangszerelésnél. (Persze csak szerintem!) Bár a Ne fájjon többé is ilyen. Szerintem ez a dal megy a+ZÁkosnak a Luki és a Misi nélkül is tökéletesen. Biztos nagy kihívás lehetett számára megoldani egyedül. ;-)
Hiszen tisztára úgy érezhette magát, mint Majom a ketrecben. Már csak azért is, mert úgy is viselkedett. Az a tánc, amit leművelt, egymagában produkciószámba ment. Ugrálás, szökdelés, behajlított térdek, közben fejtető-és hónaljvakargatás. Nem is tudom, hogy mitől van olyan jókedve a zenekarnak. Persze el nem hagynák, akárhogy is táncol, táncolnak vele a tűzön is át. Ebben biztos vagyok, mert már jó ideje ugyanaz a felállás.
(Kivéve a 40 és 40+1-es koncerteket.)
És mi vele énekeltünk, áttáncoltattuk őket a tűzön át.
Komolyan mondom, hogy aki nem megy el egy Szindbádos Ákos koncertre sem, az magára vessen, ha csak DVD-n láthatja.
Aztán egyszer csak… valami mintha véget ért volna. Nem mertem elhinni, hogy ilyen hamar vége van. Már megint! Én kibírnék egy 6 órás Ákos koncertet is. Ezt nem lehet megunni!
Koncert végén aztán jött a nagy dobverő és pengetődobálás. Persze közben is volt, de a végén mindig szétdobálnak minden apró emléknek valót. A Zalán, miután gondolom elfogytak a pengetői és köztudottan megrögzött pengetődobáló, odaszaladt Ákos mikrofonállványához és nem túl érzékiesen letépte róla a pengetőket. Természetesen (nagyon jó értelemben vett) kényszeres hobbijának kívánt hódolni és bedobálta nekünk. Millió köszi innen is! Az egyik Évi jóvoltából az enyém lett.
Aztán hazavittek a tündérnek valók a motyómmal együtt. Otthon, bár már kissé be voltam készülve átolvastam a Rockinform legérdekesebb részeit és megnéztem, hogy mivel is voltam ilyen jófej aznap magamhoz. Szóval megnézegettem a relikviákat. Nekem igazán tetszenek.
De ezzel természetesen még nem volt vége a történetnek.
„szívem az Úrra figyel”
Megérkeztem Pápára. Helyes kis városka. Csak eléggé meg volt ürülve. Hát persze! Mindenki a parkban volt. Mint azt később megtudtam Ákos is. Az egyik sátorban beszélgetett a hitről. Kár, hogy nem hallottam. Én mindig szeretem hallgatni, ha valaki a hitről beszél. Hátha hallok valami érdekeset, számomra újat.
(Csak sajnos nagyon ritkán van ilyen és nem nagyon mondanak újat) Én biztos forrásból tudom, hogy nem ismerem Ákost. És ez tényleg igaz. Szóval jó lett volna meghallgatni. Szeretem a Református (Refis) egyházban, hogy nagyon rugalmas. Ha hamarabb tudtam volna arról, hogy ilyen nagy találkozó van, akkor már előző nap ott lettem volna.
Ha ilyen kérdés esetleg felmerülne, hogy hívhatott meg egy református rendezvény egy katolikus énekest, akkor értetlenül állnék a kérdés előtt. Mert teljesen felesleges kérdés.
Nincs olyan nagy különbség a kettő között. Kicsik vannak, például az Istentiszteletet nem Misének hívják. Egy-két dolog másképp volt, mint más Ákos koncerten. Például koncert előtt délután még nyitva volt a sportcsarnok ajtaja. Tehát be lehetett sétálni. Én be is sétáltam!! Naná! Simán! Ott állt a színpad is mind az öt led fallal, fényekkel… Csak éppen a küzdőtéren dobozok voltak elhelyezve, amire le lehetett ülni. Ugyanis délután ötkor Istentisztelet volt a koncertszínpadon!! Ez külön élmény! Az első sorban helyet foglaltam egy dobozkán és vártam a kezdést. Felhelyezték a „fehér” asztalt, rá a virágot, ezzel Jézust fogadtuk vendégségbe. :-) És elkezdődött. Tele volt a csarnok egyébként, nagyon jó volt látni. Persze nem mindenkinek volt énekes füzete vagy könyve, így nem hangzott túl jól az össznépi énekkel való tisztelgés Isten előtt. De nem is az a lényeg. Ákostól nagyon kedves volt (mondjuk kétlem, hogy lett volna más választása), hogy átadta ennek az eseménynek a színpadját. De azt sem gondolom, hogy akadékoskodott volna. Tényleg különleges, életre szóló élmény volt kordonnal elszeparált rock színpad előtt Istentiszteleten ülni. Aztán kiterelték Isten nyáját a helyszínről és a zenekar megkezdhette a próbát. Kimenet találkoztam az Ákosistákkal, beálltunk szépen a kordon mögé és életre hívtuk a sort. Szépen lassan gyülekezni kezdtek az emberek mögöttünk. Lassan, mert ilyenkor bezzeg gyorsan nem megy neki, eltelt az idő és megkezdődött a beengedés. Engem elterelgettek a ruhatárhoz, hogy adjam le a táskámat, de természetesen (és itt jön újra képbe) Rudolf Tomi fogta nekem a helyet az első sorban. Így ismét jó helyre kerültem. Innen is köszönet érte.
És még több ismeretlen arc lett ismerőssé...
„Mert Ákos dalainak üzenete van”
Fogadásból elkövetett „Csujjogató”
És megkezdődött a hangverseny. Minden koncerten a közönségen múlik, hogy milyen a hangulat. Na, itt nagyon jó volt! Sokan vettek jegyet a Református egyházon keresztül, nem is voltunk kevesen (!!!)
Mellékesen megjegyezném, hogy ezeket az énekeket mindenki kívülről-belülről, teli torokból fújta. Nem kellett se szövegkönyv, se kotta hozzá. Volt is nagy visszhangja Ákos bácsinak. Persze melege is szerintem. Az nekünk is nagyon. Kaptunk inni kezdés előtt.
Azt olvastam az akos.hu-n, hogy ájulás közeli állapotok tarkították az amúgy sem unalmas összképet. Körülöttem ilyesmire nem volt idő, mert mindenki bulizott!!! :-)
Ezt a hangulatot már nem lehetett fokozni, ez az énekes srác mégis megkísérelte a lehetetlent. És milyen jól tette!
Én még életemben nem hallottam a csujjogtató kifejezést, de most egy fogadás miatt bemutatkozott előttem.
„Gyere velem a ház mögé / mit dugok a hátad mögé / olyan mint a libagége / köldöködig ér a vége"
(Csak sajnos nagyon ritkán van ilyen és nem nagyon mondanak újat) Én biztos forrásból tudom, hogy nem ismerem Ákost. És ez tényleg igaz. Szóval jó lett volna meghallgatni. Szeretem a Református (Refis) egyházban, hogy nagyon rugalmas. Ha hamarabb tudtam volna arról, hogy ilyen nagy találkozó van, akkor már előző nap ott lettem volna.
Ha ilyen kérdés esetleg felmerülne, hogy hívhatott meg egy református rendezvény egy katolikus énekest, akkor értetlenül állnék a kérdés előtt. Mert teljesen felesleges kérdés.
Nincs olyan nagy különbség a kettő között. Kicsik vannak, például az Istentiszteletet nem Misének hívják. Egy-két dolog másképp volt, mint más Ákos koncerten. Például koncert előtt délután még nyitva volt a sportcsarnok ajtaja. Tehát be lehetett sétálni. Én be is sétáltam!! Naná! Simán! Ott állt a színpad is mind az öt led fallal, fényekkel… Csak éppen a küzdőtéren dobozok voltak elhelyezve, amire le lehetett ülni. Ugyanis délután ötkor Istentisztelet volt a koncertszínpadon!! Ez külön élmény! Az első sorban helyet foglaltam egy dobozkán és vártam a kezdést. Felhelyezték a „fehér” asztalt, rá a virágot, ezzel Jézust fogadtuk vendégségbe. :-) És elkezdődött. Tele volt a csarnok egyébként, nagyon jó volt látni. Persze nem mindenkinek volt énekes füzete vagy könyve, így nem hangzott túl jól az össznépi énekkel való tisztelgés Isten előtt. De nem is az a lényeg. Ákostól nagyon kedves volt (mondjuk kétlem, hogy lett volna más választása), hogy átadta ennek az eseménynek a színpadját. De azt sem gondolom, hogy akadékoskodott volna. Tényleg különleges, életre szóló élmény volt kordonnal elszeparált rock színpad előtt Istentiszteleten ülni. Aztán kiterelték Isten nyáját a helyszínről és a zenekar megkezdhette a próbát. Kimenet találkoztam az Ákosistákkal, beálltunk szépen a kordon mögé és életre hívtuk a sort. Szépen lassan gyülekezni kezdtek az emberek mögöttünk. Lassan, mert ilyenkor bezzeg gyorsan nem megy neki, eltelt az idő és megkezdődött a beengedés. Engem elterelgettek a ruhatárhoz, hogy adjam le a táskámat, de természetesen (és itt jön újra képbe) Rudolf Tomi fogta nekem a helyet az első sorban. Így ismét jó helyre kerültem. Innen is köszönet érte.
És még több ismeretlen arc lett ismerőssé...
„Mert Ákos dalainak üzenete van”
Fogadásból elkövetett „Csujjogató”
És megkezdődött a hangverseny. Minden koncerten a közönségen múlik, hogy milyen a hangulat. Na, itt nagyon jó volt! Sokan vettek jegyet a Református egyházon keresztül, nem is voltunk kevesen (!!!)
Mellékesen megjegyezném, hogy ezeket az énekeket mindenki kívülről-belülről, teli torokból fújta. Nem kellett se szövegkönyv, se kotta hozzá. Volt is nagy visszhangja Ákos bácsinak. Persze melege is szerintem. Az nekünk is nagyon. Kaptunk inni kezdés előtt.
Azt olvastam az akos.hu-n, hogy ájulás közeli állapotok tarkították az amúgy sem unalmas összképet. Körülöttem ilyesmire nem volt idő, mert mindenki bulizott!!! :-)
Ezt a hangulatot már nem lehetett fokozni, ez az énekes srác mégis megkísérelte a lehetetlent. És milyen jól tette!
Én még életemben nem hallottam a csujjogtató kifejezést, de most egy fogadás miatt bemutatkozott előttem.
„Gyere velem a ház mögé / mit dugok a hátad mögé / olyan mint a libagége / köldöködig ér a vége"
Kár, hogy csak ennyit foglalt magában a fogadás. Ha lenne tovább, végighallgatnám. Neki már csak a fogadás miatt is megérte, nekünk meg már csak ezért is.
Majd szó esett a fikázásokról is. Egész érdekes módon. Megbízható forrásból tudja, olvasta a neten, hogy festeti a haját és kozmetikushoz jár, meg talán még kupiba is, bár ezt nem írták le. (ezt ő mondta!) És most szeretné közölni, hogy mindez igaz. Én elhanyagolnám az „i” betűt. Aki ezt így beveszi, az pont olyan értelmes szerintem, mint az, aki terjeszti. Az olyanok pedig meg is érdemlik, hogy idióták maradjanak. Másfelől meg az ő baja, ha ebben találja az örömét. Szegény. Szegények.
De se baj, mert mi kinevettük őket, mert ugye Ilyenek voltunk! És tényleg vadak és jók.
Aztán ismét adott az Isten jó éjszakát.
Összességében szerintem ez a csarnok feszült a legjobban.
Nagyon örülök, hogy ilyen élményekkel a hátam mögött térhettem vissza a dolgos londoni hétköznapokba. Mert a Picadilly pont olyan romantikus, mint Ákos "Metró" című verse.
Köszönöm és hálával tartozom mindenkinek, akik segítettek abban, hogy ez ne is lehessen másként!
Nagyon várom az új albumot és a jövő évi koncerteket. Találkozunk 2011-ben!
