Te! Az ott nem az Ákos?
Szívroham közeli állapotban telt el az elmúlt néhány nap, mert a szerencsétlen közlekedés miatt tudtam, hogy csak fél négyre érünk Pápára. Bár nincs túl sok koncert egyelőre a hátam mögött, de eddig mindig bejött, ha délután kettő környékén már ott voltunk, és inkább végigálltunk néha 6 órákat is, hogy az első sorban lehessünk. Tegnap azonban minden teljesen másképp volt, valószínűleg a Református Egyházi Napok rendezvényeinek köszönhetően, hiszen ha azt mondom, hogy a Sportcsarnok környékén kisebb káosz volt, akkor még nagyon finom voltam. Persze néhány törzsrajongóval így is találkoztunk, de sorról egyáltalán nem volt szó. Délután hat előtt néhány perccel aztán megérkezett a Főhős is, valószínűleg az istentiszteleten vett részt, de a főbejáraton, testőrök nélkül, abszolút civilben ment be, ha nem fél méterre tőlünk történik mindez, valószínűleg észre sem vesszük. A mise után aztán elkezdett kialakulni a sor, nagy meglepetésre három év után is volt, aki rám ismert, pedig a veszprémi Még közelebb koncerten kívül sehol nem találkoztunk. Egyre többen kerültek a hátunk mögé, de a kordont a magunkénak tudhattuk, így aztán a nyolc óra körüli kapunyitás után az első sorban, majdnem középen lett helyünk.
Védőháló nélkül
Ahogy az lenni szokott, megtapsoltuk a füstöt, a LED falakat, a fényeket, az összes technikust, kilenc után elkezdődött a Gyertek ki! című világklasszis nóta is, kis késéssel ugyan, de annál felfokozottabb hangulatban aztán elindult a banzáj. Az 5 részes kivetítőn szépen egyesével láthattuk a zenekar tagjait; Szakos Krisztiánt, Bánfalvi Sándort, Samut, Kékkői Zalánt, legvégül pedig Ákost is, és egy Induljon a banzáj! + Mindenki táncol után jöhetett az egylevegős maratoni köszöntés. Ahogy azt megszokhattuk; eszméletlen hangzás és látványvilág, az elsőtől az utolsó mozzanatig totálisan profi előadás, minden a helyén van, senki nem hibázik, mondhatni, mint kés a vajba… Persze az Ákos által is sokszor emlegetett internetes közönség már hetek óta habzó szájjal tiltakozik a slágerekkel teletömött tracklist ellen, éppen csak azt felejtik el, hogy ezeket a dalokat így még soha sem hallhatták sehol. Nem csak duma, tényleg lehetetlen felismerni a dalokat addig, amíg a szöveget meg nem halljuk, és a legnagyobb slágerek (Adj hitet, Valami véget ért, Hello, stb.) átiratai sikerültek talán a legjobban. Bár ilyesmiről nem igazán lehet beszélni, minden egyes dal hibátlan új köntöst kapott, amiért Szakos Krisztiánt illeti minden dicséret; elképesztő munka lehetett, de csillagos ötösön kívül mást nem igazán lehet rá adni. Ahogy a legtöbb turnén, itt is megvolt a hangulatváltás, bár nem olyan drasztikusan, mint anno a Még közelebb turné során. A lassabb számok mindig jókor jöttek, de pihenésről nem lehet beszélni; még a Valami véget ért is megkövetelte a nonstop tapsot. A leginkább talán a Szindbád dala alatt sikerült szétszedni az épületet, de a másik, új, nem élőben előadott dal részlete is hatalmas sikert aratott. Aztán a Calypso című Bonanza-dal fantasztikus átirata, és az azzal egybedolgozott Lady Gaga szám is megtalálta a közönségét, nem csoda; ez is tökéletes telitalálat lett. (Aki pedig úgy tartja, hogy ezzel Ákos tényleg lealacsonyodik, az fogja meg a kezét annak, aki szerint rossz a dallista, meg aki szerint Ákos ne rockerkedjen már 42 évesen, aztán savanyodjanak együtt.) Apropó, 42 év; legalább tízet nyugodtan letagadhatna. Ha nem tudnám, hogy egy négy gyermekes családapa volt az, aki huszonéveseket megszégyenítő módon táncolta és ugrálta végig a tegnap estét talpig bőrben, napszemüvegben, el sem hinném. Habár, jobban belegondolva így, hogy botox is, meg kozmetikus is… :)
Egy fogadás miatt Ákos még (nép)dalra is fakadt, azóta tudjuk, hogy köldökig ér a vége, ami – kell-e mondanom – szintén vastapsot érdemlő vállalkozás volt. Volt még felismerhetetlen és zseniális Csak a szerelmen át, klasszikus startos Ikon, Mező Misi és Lukács Laci nélkül is horzsolós-borotválós Ne fájjon többé, aztán pici szünet. A fináléra aztán a maradék levegőt is kipréselték a jónépből; a Majom a ketrecben soha nem volt ennyire heavy metal punk rock, ha pedig felcsapjuk a Hogyan formáljunk egy többezres tömeget egyetlen lélegző egésszé? című könyvet, akkor abban csak négy szó lesz; Táncolj a tűzön át. Ment a jobbra-balra, volt énekeltetés, kaptunk füstoszlopot az arcunkba, hát kell ennél több? Lényegtelen, mert van, ha kell, ha nem; Valami véget ért és a jól megszokott, mégis megunhatatlan finálé; Ilyenek voltunk. Aztán adott az Isten jó éjszakát, pengetőt, dobverőt.
Minden percre emlékszem
És fogok is, a tegnapi buli ugyanis akkora volt, amekkorával ki lehet bírni az új albumig. Az már csak afféle ráadás, hogy az egész heti lázas, vízszintes állapot után egyáltalán túléltem azt a két órát, és megúsztam annyival, hogy a maradék hangom is elment. Hogy megérte-e? Nem kérdés, és nem is meglepetés; Ákosék megint mindent megtettek azért, hogy az évszázad buliját hozzák össze, és ha engem kérdeztek, ez sikerült. Nyilván most is lesznek fanyalgók, akik szerint Ákos főleg régen volt jó, de akkor sem mindig, de ez velejár. Az pedig külön öröm, hogy 22 év kitartó munka után Ákos végre olyan zenekarokkal léphetett fel, mint a Kool & the Gang, az Omega, a Deep Purple vagy a Korál. És ha ez azzal jár, hogy az új igényeket maximálisan kiszolgáló, 32 kg-os szépfiúk után sikoltozó 12 éves lányok már nem tudják, ki ez a bácsi, akkor azzal jár. Az az elsöprő siker ugyanis, amit tegnap Ákos és a zenekar kapott, felér a világ összes Comet gömbjével.
Köszönjük! Szép volt, fiúk!
Szerző: Cseh Dániel
