Igen szép paradoxonnal indul kis írásom a mostani Ákos-hangulatomról, ami kapja csak meg a Szindbád nevet :-) (Szindbad, please don't laugh!)
Ezen blog szerkesztőinek felkérésére határoztam el, hogy írok a Szindbád-turnéról, mert örömmel vennék, és ha még jó is, lehet, hogy kikerül a mikro Szindbád szájtra (de jól esett leírni). Csudálkoztam, miért épp tőlem? Én legutóbb miféle kommentet írtam a honlapra? Szerintem jót, de ezzel a véleménnyel csaknem egymagam maradtam… Pedig higgyétek el, szeretettel írtam, ahogy csak akkor lehet, ha megvan a kölcsönös bizalom Szindbád, és köztem. Én elhiszem Neked, hogy… megvan!
Nos, kell a Szindbádról szólnom, pedig szívesen kalandoznék másfelé… Például afelé, hogy a címre utaljak, hogy nekem Szindbád egy állomás, nem a leg-közelibb… nem maga a dal, mert (na az meg nekem oltári módon tetszik), hanem a turné. Most megint azt hiszitek, hogy nyifogok, pedig nem. De hát tessék már az őszinteségem értékelni :-) Köszi.
Ez a koncertanyag nekem azért jó, mert látom az Ákos-életút ezen állomását is, amikor ennek van itt az ideje.
Ákos állandó stílusa, gondolatisága, koncert-szerkezete, szóképei, mind mind felismerhetők már Banglades-alsóról, annyira egyediek… ez a koncert viszont megyőzött arról, hogy mégsem…. Jó, jó… a szövegek persze, azok nem változtak, de a kíséret, a dallam, a hangszerek által keltett zene harmóniája, avagy diszharmóniája ezt az állandósulást megpiszkálta, és a sima víztükrön fodrozódást csinált, nyilván, hogy felébredjek… önző vagyok. Erre most jöttem rá. (Vagy csak a saját szemszögömből nézem a világot?)
Én ezt a turnét, azazhogy a turné koncertjeit, azazhogy a Szindbád-koncertet nem tudom az első sorból végigcsápolni. Pedig előre is mentem. Úgy tudom szemlélni, mint aki már felfogta, hogy megszületett a Gyermeke, és már nem hullat könnyeket minden pillanatban a meghatódottságtól, hanem csak nézi, és nézi, és nézi. Jó nézni. Jó hallgatni. Érdekes.
Mostmár elemezhetem… Boncolgathatom. A hatásait megéltem, ez már másról szól. Szinte mindegyik dalt végigéltem már, most más van soron – nekem. Jó ez, nem baj. Ilyen kapcsolatot teremteni egy művel, na ez az igazán érdekes.
Elsőre nem tetszett megmondom őszintén (maúnika - a rend kedvéért…), azazhogy ez azért hülyeség. Nem ezt vártam, az eddigiek alapján… igen, a konok Ákos fanoknak már ilyen elvárásaik vannak, ez van, ilyenné lettünk… lettem!
Nem ismertem fel a dalokat, a zenék és a szövegek számomra külön életet éltek… Gaga-rész bármennyire vicc, sutka, poén, élc, fricska, stb. nekem nem vicces. Nem is tetszik eredetiben sem, így sem. Ugye nem baj? (Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy megvertem Gagát… ez viszont nem vicc!!!
Az jutott eszembe, amikor Ákos a story magazin címlapján mutatkozott Feleségével, Krisztával, a harmadik Gyerekük születése után, ahogy Kriszta szoptatott. Jajj Édesanyám, miért kell ezt?Ákos, mit kapsz Te ezért innen-onnan, de leginkább amonnan….??? Miért kell ez Neked? Na hát most is ez volt bennem, hogy miért kell ez?
Fenébe, nem kell… maradj Ákos, újulj meg nap mint nap, csinálj olyan albumot, hogy egy hétig ne léptessem túl az első dalon (Ennyi nem elég), hogy megértsem végre miről szól az Egyetlen hívó szó elég, hogy nap mint nap eszembe jusson a „Mutatsz az égre / De csak az ujjadat veszik észre / Mondd meg, miért ne Értsenek félre? / Ez a kétkedők menedéke” idézet, mert erről szólnak napi csatáim az élettel… szóval miért nem maradsz Ákos?
Gondolkodtam, hogy igazságtalanság azt hinni, hogy ez az Ákos nem az az Ákos. Dehogynem. Csak kisajátítottam magamnak úgy, ahogy nekem jó. Be kell látnom, másnak meg másképp jó. Tényleg önző vagyok…:-)
Most miről írtam? Magamról? Ákosról?
Szerintem egyértelmű….:-)
Had fejezzem be ezt a kis szösszenetet egy Ákos idézettel, a méltatlanul van a sarokba dobva, én előkotrom, és mintegy magam írása miatt is leporolom Nektek, Neki, magamnak:
„Az egyik azt mondja,
Túl sok a színed,
Túl nagy a híred,
A másik így szól:
Egy kis bíbor kéne még rád,
Ennek túl hangos,
Annak meg halk vagy
És elhagy,
Az egyik mérget adna,
A másik meg újabb álruhát.
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De ma nem akarsz élni,
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De Te nem akarsz élni.
Térdelsz, vagy érvelsz
Mind ölel és pofoz,
Mind okos és gonosz,
Szebb már nem lesz
A tágas ketrec,
Elfajult a hecc.
És egyszerre kilépsz
A remegő fénybe
És elönt a béke
A szívnek nincsen más menedéke,
Itt egyetlen percre
Szabad lehetsz.
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De ma nem akarsz élni,
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De Te nem akarsz élni.”
Túl sok a színed,
Túl nagy a híred,
A másik így szól:
Egy kis bíbor kéne még rád,
Ennek túl hangos,
Annak meg halk vagy
És elhagy,
Az egyik mérget adna,
A másik meg újabb álruhát.
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De ma nem akarsz élni,
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De Te nem akarsz élni.
Térdelsz, vagy érvelsz
Mind ölel és pofoz,
Mind okos és gonosz,
Szebb már nem lesz
A tágas ketrec,
Elfajult a hecc.
És egyszerre kilépsz
A remegő fénybe
És elönt a béke
A szívnek nincsen más menedéke,
Itt egyetlen percre
Szabad lehetsz.
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De ma nem akarsz élni,
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De Te nem akarsz élni.”
Ugye érted minden szavát? Én is, mégis azt mondom túl sok a színed, túl nagy a híred… vagy… egy kis bíbor kéne még Rád… gyarlóság, dél! egészség!
Szerző: mammma
(Elnézést, hogy most nem írtam színpadképről, zenekarról, ruháról, sikításokról, csípőmozgásról, majd máskor … :-)
