Elolvastam több eddig született kritikát, és abban szeretnék különbözni tőlük, hogy nem foglalkozom életművel, dvd-vel, borítóval.
Ellenben szeretnék dalonként haladni szöveg és zene szerint, mert ezt talán egyik kritika sem tette meg. Fogok olyanokat írni, hogy szerintem mire hasonlít a dal az Ákos munkásságból vagy a nagyvilágból és ezt nem lehúzásnak szánom, hanem így fejezem ki magam.
Az album legtöbb dala illik valamilyen képzeletbeli kategóriába az életművön belül. Van, aki ezt kritikaként fogalmazza meg, én inkább következetességet mondok. Ákos szerző is, nem csak előadó, ne csodálkozzunk, ha vannak visszatérő mániái. A másik dolog, amit a szemére vetnek, az a precizitás és a maximalizmus, de sosem vallott mást magáról, nem egy kocsmazenész alkat.
A katona imája
A katona imája
Katarzis, Beavatás hangulatú nyitódal, amely koncerten is hasonló szerepet érdemelne.
Szöveg: létezés dal, fohász. Egy újabb kísérlet az egyetlen dalra, amit az ember ír egész életében, méltán lehetne az utolsó is.
Zene: menetelős ipari téma, kötelező kellékek a mély torzított gitárok, a fegyelmezett (mérsékelt?) tempó csak növeli a feszültséget. A szaggatott dobritmus rájátszik a katona metaforára, szirénázik a gitár, a refrént a vonósok, mint galambot repítik fel. Titkon most is arra vágyom, hogy a koncerten kapjunk még egy lapáttal az iparból.
Minden álom véget ér
Szöveg: apokalipszis dal, a Minden most kezdődik el folytatása, ezeket a dalokat a mindennapi küzdelmek (civilizáció) eltúlzott metaforájaként tudom felfogni.
Zene: jót tesz neki, hogy hangszeresen és ritmusban felépül. A kezdő szakaszhoz türelem kell, hiszen dallamában nem olyan megrendítő, mint az említett előzmény dal.
Szindbád dala
Szöveg: könyv utánérzés vagy rockzenész valóság? Bármelyik is, a zenével összhangban áll. Félő volt, hogy ez a dal elnyomja az albumot, ugyanakkor címadója nem lehetne. Talán ezért is jó megoldás volt előbb kihozni és egy turnét építeni rá.
Zene: csörömpölős rock. Nagyon húz a refrén, akár extrém sport klippek alá is beférne. Van a versszak alatti ritmus gitárokban egy szokatlan harmónia, ami már-már hamisnak hangzik, de nyilván tudatos, mert végig jelen van.
Senki nem tehet mást
Szöveg: Politikai ki(be)szólással indít, de utána semleges irányt vesz, ezt a témát egy másik dal sokkal jobban kibontja.
Zene: Andante hangulatban kísérnek a vonósok. Jók az üvöltő vokálok.
A fénybe nézz
Az alkotás dala.
Szöveg: először közhelyesnek éreztem arról, hogyan írjak újra. Ugyanakkor ez az érett ember dala, arról amit már megtapasztalt: „A kezdet, a végzet, egyik sem rejtély már”. Filozófiája a Karcolatokkal, mint albumcímmel rokonítható.
Zene: finom akusztikus muzsika, azonnal sláger. A szinti és az akusztikus gitár jól összedolgozik végig a dalban.
Koncerten kiválóan világítható dal. Kell is neki, mert ez eddigi stúdió előadások nagyon fegyelmezettre sikerültek.
Játékharc
Szöveg: Ki vagyok, hol tartok, nem igazán nyújt újat. A koncertzaj a kiállásnál vajon a dal jelentését akarja pontosítani? Azaz helyesen osztom-e meg az erőim hivatás és család között?
Zene: végig károg-vartyog egy szintihang, ez nekem zavaró. Jó a refrén, de a tempója a basszustól olyan, mintha fel akarna borulni.
Óda
Szöveg: ez a dal inkább lírai teljesítmény, mint zenei. Szerelmi vallomás, de komor képekkel operál, vagy csak rátelepszik a zene?
Zene: seprűs dob, kicsit ridegek az effektek. Különleges hangszereket vet be, de nagyon leülteti az albumot így a közepén. A valamikori „A” oldal végének tűnik. Vajon milyen lett volna „A világ legvégén” stílusában?
Főleg régen
Utaltam rá, hogy tisztában vagyok a karrier korai szakaszával is.
Szöveg: megmondás a megmondóknak, Ideális popsztár, de könnyedebb formában. Játékos, ahogy erodálja a refrén a kezdeti bókot. Emlékezzünk mennyire divat volt nem szeretni is a Bonanzát, és mégis a Depeche Mode klub nagy része tudta fejből az egészet.
Zene: libabőrös leszek attól, hogy Ákos bármikor tud még írni Bonanza dalt. Tökéletesen hozza az onnan ismert zenei fogásokat. 101-es szoba modorában megy a versszak. Én még azt is bevállaltam volna, hogy refrénnel keverem le, mint a klasszikus Hungaroton érában.
Nézz szembe vele
Szöveg: erre utaltam a „Senki nem tehet mást” című dalnál, társadalmi útmutatás. Személy szerint jól esik, hogy Ákos objektíven fogalmazza meg a közállapotokat, nem megosztóan. A szöveg ritmusa is nagyon jó, talán nem is lehetett máshogy erre a zenére.
Zene: bármilyen cuccon kiemelkedik a dobprogram tücsök ciripelése, minőség érzetet ad az embernek. A refrén alatti folyamatos szóló egy füstös Faith no More-t idéz.
A rapbetéttől kezdődő riffek a leggyilkosabbak az albumon (héthúros?). A végén megmutatott orgona nagyon dögös, egyetértek azzal a kritikával, amelyik itt még folytatná a dalt refrénnel. Na de mire való a koncert J?
Tabula rasa
Szöveg: Ördögűzés, a lényeg, a legerősebb mondatok a kiállásnál hangzanak el. Itt a vokálok miatt felsejlik a Test album hangulata.
Zene: csajozós Zalán dalnak mondanám (látom, hogy Ákos játszotta fel), akár könnyebb szöveget is kaphatott volna. Kicsit túl van énekelve a hajlításokkal, aha-kkal.
Érintő
Elmúlás dal. Megasláger, már-már giccsesen rádióbarát. Szeretnék újra nyolcadikos lenni és az első szerelmemmel lassúzni egy ilyen dalra a Hello vagy a November rain helyett.
Szöveg: magasztos figyelmeztetés, hogy ne felejtsük el megélni az életet. A megénekelt képek semmivel sem maradnak el a zenei fogásoktól.
Zene: refrénnél, hídnál, szólónál Guns ’n Roses, Hooligans hangulat, talán a mély zongorák teszik, vagy a szóló kitartott hangjai. A versszakokban ugyanakkor kellő dráma van ahhoz, hogy komolyan vegyük.
Szeress így
Rockzene, rockszöveg. Pont elég, hangszerelésben csak a lényeg, ezt még egy rockzenekar is bevállalhatná, mondjuk az Edda.
Szöveg: mint mondtam, rockszöveg: zuhanás, vérem széjjel tép, nem leszek már jó. Szólhat közönségnek, a csajunknak, ez végre már szövegben is olyan könnyed, mint zenében.
Zene: a basszussal döngölő versszakok alatt lehet lógatni a gitárt, mint a puskát. Süvöltő refrén, kiváló koncert dal, most nézem csak, hogy Szakos nóta. Zenébe írta a színpadi mozgását.
Kéz a tarkón
Szöveg: Fényképalbum lapozgatás. Elmúlás dal, de ezúttal barátságosabban, mint azt záródaloktól megszoktuk. A versszakban Ákostól szokatlan szófordulatok, amelyekről Pierrot ugrik be.
Zene: Ákos (korábban Bonanza) védjegy az album végi kísérleti zene. A szólólemezek óta a zenei jelentése az, hogy csak az én dalom, ne nyúljon senki hozzá. Egyszer nyugodtan születhetne egy album csak ilyenekből, és Ákost Björk magasságába emelnék a kritikusok. Ne feledjük, az efféle stílusbeli bátorságot Ákos nem albumok, hanem tematikus turnék formájában gyakorolja.
Összefoglalva: erős album született, maradva az utóbbi sorlemezek ívén.
A „Még közelebb” album és turné a gyász és a politikai atmoszféra együttes hatására magasra tette a lécet, de túl nagy volt az ára a különleges hangulatnak. Ezúttal a „Szindbád” turnénál elmélyültebb, de a „Még közelebb” koncerteknél könnyedebb szórakozást kívánok mindenkinek!
Szerző: Árendás Ferenc
