Hol is kezdjem? A végén: remek hangulatú koncert volt, a zuhogó eső és a koncerten fellépő 1-2 baki ellenére is.
Dóri barátnőmmel egész fiatal korunk óta elmegyünk minden Ákos koncertre, amire csak tudunk, ez alól a FeZen sem volt kivétel. Kezdésig elütöttük az időt a fesztivál területén. Azt hittük több eső nem fog esni, azonban az Ákost megelőző Lord alatt nekiállt irgalmatlanul zuhogni, úgy gondoltam, hogy a bőrkabátom majd jól fogja pergetni a vizet….így is volt….az elején.
Lord koncert végeztével alkalmaztuk az EFOTT-on bevált technikát, mégpedig, hogy a kilóduló tömeg helyére mi belódulunk. Sikerült is, második sor, közép, Ákosbácsival szemben :)) Az első sort lehetetlen eltulajdonítani a fanatikusoktól...ők vajon mikor mennek oda? Míg vártuk a kezdést, az eső csak még jobban zuhogott. A kis tócsák egyre nagyobbak lettek a semmit nem érő murvázott placcon.
A program a szokásos volt, ám mi nem tudjuk megunni. Induljon a Banzáj és Mindenki táncol kezdésnek, amikor is mindenki ugrál, mindenki táncol, mint az őrült. Az Erő és Alázat még tovább fűtötte a közönséget (volt is mit fűteni), hogy csak a Minden, ami szép volt alatt pihenjünk meg. A felvezetőket Ákos most rövidebbre fogta, mondván, hogy ráparancsoltak, hogy kevesebb szövegelést. Én szeretem a sztorizgatásokat, de most jó volt ez így, mert személy szerint párszor már hallottam őket, bár Ákos (ön)ironikus humorára mindig vevő vagyok.
Örülök, hogy Ákos visszatalált a „vadabb” énjéhez, mert a Szindbád turné összes állomásán, amin tiszteletünket tettük nagyot tomboltunk. Azóta vártam ezt a turnét, amióta Ákos a tavalyi siófoki 40+1 koncerten megígérte, hogy a következő lemezzel és ezzel együtt a turnékörúttal visszatér a zúzás:)
Azt tudom mondani, hogy remekül megtalálták az egyensúlyt a lírai és a rockosabb oldal között. Pontosan akkor jöttek a lassabb számok, amikor a tömeg már kezdett kifulladni a nagy tombolás közepette. Ilyen volt például az Ikon - Ne fájjon többé - Majom a ketrecben kombó után a Táncolj a tűzön át (amire abban a pillanatban talán képesek is lettünk volna) és a Valami véget ért, ami személy szerint mindig megríkat engem. Van valami az ősi sámánok dobjai által keltett önkívületből abban, ahogy az egy ritmusra lüktető emberek masszája rángatózik és ugrál. Amolyan kollektív tudat szerűség, mintha az a sok ezer ember teljesen egymásra hangolódna. Az első sorokban állva legalábbis ilyen érzés volt. Magával sodor, teli torokból énekeljük az összes számot, és közben barátnőmmel egymásba kapaszkodva ugrálunk a keménymaggal.
Szóval a setlist nagyon is kedvemre való: van benne rengeteg tombolós-ugrálós szám (kedvencek: Ne fájjon többé, Majom a ketrecben), pont elegendő mennyiségű lassú-érzelgős(áááá Dúdolni halkan), és a kakukktojás, a Calypso-ból levezetett Bad Romance. Sokan szidják, de szerintem nincs semmi baj ezzel. Pl. a 30 Seconds to Mars is feldolgozta, meg még kismillió zenekar. Nem hinném, hogy ezzel akarna populárisabb lenni. Ákosnak NINCS szüksége rá. Magyarországon szerintem ő az egyetlen, aki világszínvonalat képvisel azzal, amit csinál, és azzal, ahogy csinálja. Pont EFOTT-on mondta az egyik barátnőm, hogy mennyire el van már szállva magától ez az Ákos, hogy leszólja a Cometet, biztos csak fáj neki, hogy nem ő nyert. Ha még ez igaz is lenne, megérteném: nekem is fáj, talán helyette is, hogy SP nyert....innen is látszik hová fajult a fiatalság. A következő meg az volt, hogy mert, hogy mekkora arca van, hogy fényezi magát, hogy fellépett a Stargardenen....a válasz: már bocs, de van is mire.
No de térjünk vissza a mostani koncerthez. Zalán a viszontagságok ellenére is szokása szerint végig vigyorogta a koncertet, nagyon szeretem, hogy látható élvezettel zenél. A „Sanyi kultusz” most is tombolt, bár nem olyan hangerővel, mint a többi állomáson
Az eső továbbra 'szakadatlanul szakadt' (Dóri elszólása) mi meg szépen lassan, de biztosan az esőköpeny és minden ellenére kezdtünk teljesen átázni. A szemüvegem két szám között folyamatos törlésre szorult, szegény fotósok is a latyakban csúsztak előttünk. A pocsolya a lábunk alatt egyre csak nőtt, én a kordon rácsozott szélén álltam, Dóri barátnőm sajnos a pocsolya (inkább mini kacsaúsztató) kellős közepén. A koncert közepére végül is mindegy volt, mert amikor ugráltak a többiek a szmötyi az egész lábamat beterítette, és a rács lyukain keresztül is ütemre liftezett a víz....bele a cipőmbe. Ákos viccesen meg is jegyezte, hogy milyen csodálatos időnk van, ő mondjuk könnyen beszélt, nem ő ázott. Problémájuk azért volt láthatóan nekik is, de ők legalább viszonylagos szárazon maradtak. A vicc az, hogy olyan jól éreztem magam, hogy nem is vettem észre, hogy mindenem vizes, míg haza nem értem.
Következtetés: különös élmény volt a szakadó esőben koncertezni. Az eső valahogy adott egy alaphangulatot, ami miatt egy kicsit más volt, egyedi és különleges hangulatú…..és az sem volt hátrány, hogy nem fullasztó negyven fok volt. Bár jó lenne a kettő közötti utat is megtalálni egyszer.
A Szindbád Turné 2010 csodálatos élményeket adott, talán mondhatom, hogy mindannyiunk számára, Ákos és zenekara még mindig képes felülmúlni magát, még mindig tudnak olyat alkotni, ami megunhatatlanná teszi őket, a zenéjüket és a koncertjeiket. Türelmetlenül várom a következő albumot, hiszen tudom, hogy nem fogok csalódni benne.
Köszönjük nemcsak a FeZenes koncertet, hanem az összes többi koncertállomást. Azt hiszem, nem lehetünk elég hálásak, hogy a csapat egész évben rendületlenül járta az országot (és a határon túl-t) ezzel felejthetetlen emlékeket hagyva hátra számunkra. Várjuk a soron következőket!
Szerző: Yvanna
