Szombat délután Budapestről indultunk el az Esztergom, Komárom, Győr vonalon Mosonmagyaróvárra a Szindbád turné második állomására. A koncert különlegessége, hogy Moson Vármegye ezzel az ingyenes koncerttel ünnepelte 1000 éves fennállását.
Valamikor este 7 körül érkeztünk a helyszínre. Rögtön megfigyeltünk két hatvanas éveiben járó nénit, akikről megállapítottuk, hogy biztos a koncerthelyszínre igyekeznek, hogy jó helyük legyen. Miután megtaláltuk a színpaddal keresztbevágott utat, megállapítottuk, hogy tényleg oda jöttek.
Ekkor még elég kevesen voltak, mert a szemben lévő kisebb színpadon egy operetteket előadó együttes lépett fel. Természetesen mindenki erre volt kíváncsi, utána is csak azért maradtak, mert a két színpad szabályosan lezárta az utat, így, aki reggel bejött, este már nem tudott elmenni. :o)
Miután a színpad mögé felhúztak a szúnyoghálónak kinéző sötét függönyt és megcsodáltuk, hogy a színpadépítők milyen gyorsasággal és biztonsággal mozognak a tartóoszlopokon, körülbel 9 óra után 10 perccel elkezdődött a koncert. A látványos bevonulás nagyon ötletes volt. A zenészek egyenként jöttek be miközben megjelent az arcképük a kivetítőn, a legvégén persze Ákos füst és az öt kivetítőn gyorsan
változó régi és új képek kíséretében. Annyira, hogy én észre sem vettem, hogy már a mikrofon előtt áll.
A továbbiakban nem fogom részletezni a dalok alatt történt eseményeket, csak egy rövid
összegzést nyújtanék a koncert egészéről. Az Induljon a banzáj! rockosított változata után érdekesnél érdekesebb hangzást vehettünk észre az újraformált nótákon. Bevallom, több olyan volt, ami nekem nem illett össze a szöveggel. A zene nagyon jó volt, a szöveg is, csak nem kellett volna összerakni. Szerencsére ahogy kezdtünk bemelegedni, egyre inkább összecsiszolódott ez a két, néhol nagyon különálló rész.
Az Adj hitet valóban az egyik legjobban sikerült átirat lett, ezt követően pedig a Szindbád dala új verziója is nagyot tarolt. Ezt tetőzte még a Ne fájjon többé, ami olyannyira jó lett, hogy szerintem nagyobbat üt, mint az eredeti. Az Ismerj fel kezdetekor valami óriási zúzdára számítottam, de csalódnom kellett. Ez lassabbra sikerült most, mint a Még közelebb turnéra hangszerelt. Párszor olyan érzésünk volt, amikor összenéztem a körülöttem lévőkkel, hogy jaj, mostmár lassú jöjjön, de szerencsére ez nagyon jól föl volt építve. Mindig tudtunk annyit pihenni egy lassabb dal alatt, hogy a következő 2-3 számos rockblokkot végigtombolhassuk. Az egyik legnagyobb meglepetést a Minden ami szép volt okozta. Nem szeretem ezt a dalt. De a Szindbád-változatra azt kell mondanom, hogy igazán jó. Nagyon élvezhető lett.
Legvégül azt a mondatot említem meg, amit ott hallottam a koncert kezdete előtt. “Úgy hallottam, lesz egy angol dal is.“ Volt. :o)
Szerző: Terjéki Tamás (Toto)
