2010. június 18., péntek
Hadd kezdjem ott a történetet, hogy azon túl, hogy az ember elfogult, a végletekig szubjektív, és ráadásul még meghívott vendég is a bulira, akkor aztán lesz „nemulass” egy beszámoló sorai közt. Mégis hogy nézne ki, ha ilyen esetben azt írnám, hogy: ó az a hamis hang ott a x dal elején az ciki volt? Nos, az a helyzet, hogy Pakson egy olyan buli volt, amellyel kapcsolatban még arra sincsen szükség, hogy a fentebb említett helyzetet figyelembe vegyük – vagyis, hogy aki ott volt az egy igen kedves és nagyvonalú meghívást élvezhetett. Hogy miért? Mert „indult a banzáj”, „szétesett a ház”, és ehhez volt fütty és tánc, ugrálás és éneklés – már ha a teli torokból üvöltünk módit éneklésnek lehet nevezni.
Vagyis egy olyan koncertet élvezhettünk, amely maradéktalanul csodás élményt adhatott minden jelenlévő számára. (Oké, oké értem én – mondhatják a hitetlenek – elmentetek oda, meg szeretitek is Ákost, persze, hogy tetszett. – A válaszom viszont erre, hogy aki nem hiszi, járjon utána – mint a mesében – egy Szindbád Turné állomáson, hogy az elfogultsághoz azért társul realitás érzék is. Mellesleg ki is kérném a vádat, hogy bármi elvakít, mert kimondottan azok közé tartozom, akik szívesen kritizálnak mindent, saját magukkal az élen… De ezután a kis kitekintés után térjünk inkább vissza Pakshoz…)
Hol is kezdjem? Ott álltunk a színpaddal tökéletesen szemben, az első sorokban, a megígért időpontban elindultak az első taktusok és onnantól kezdve egészen az utolsó hangig nem állt le, és mellesleg nem is ült le, a buli. A számok listáját már ismerjük, hiszen a Szindbád Turné anyagát játszották Ákosék. És nagyon szólt! Nagyon jól szólt! Bizony, ez izgalmas kérdés volt számomra, azért is emelem ki.
Pakson ugyanis „céges” buli volt – megjegyzem több mint 7000 (!) emberrel – és az ilyen meghívás, ahogy Ákos az elején elmondta, számára is első élmény volt, így senki sem tudhatta, hogyan is fog ott majd szólni a „Szindbád”, de jól szólt. És azt hiszem sokak egyetértenek Ákossal, hogy: „Isten áldja meg a jó szokását az ilyen cégvezetésnek”.
A „visszahívás” után ismét fokozódott a hangulat, bár senki nem gondolta, hogy még tovább fokozódhat. Ákos "majomként" ugrált be a színpadra, ahogy elsöprő robajjal megindultak a „Majom a ketrecben” akkordjai, és vele együtt ugrált a közönség olyan erővel, hogy remegett bele a deszka, amely a lábunk alatt volt. Aztán valahol a „Táncolj a tűzön át” után, és a „Valami véget ért” című dal közben, egyszer csak ránk szakadt az ég és hatalmas esőcseppek leptek meg mindenkit. A kevésbé rutinosak a fedett részbe menekültek, de a „mag” ekkor kicsit még szorosabbra vette sorait és hatalmas bulizásba kezdett. Ákos pedig tovább pezsdítette ezt a légkört, ahogy az esőre kiállva játszott gitárján.
Az eső végül elállt, és a kövér cseppek már csak ritkásan hullottak alá a színpad tetejéről, és csodálatos hangulatot adtak ezzel az „Adjon Isten” dallamához.
Lehet, hogy sokan most ezt végigolvasva azt kérdezik, hogy: „ennyi? Más nem is volt?” Természetesen volt. És ahány ember ott volt, mindenki másra emlékszik majd vissza, és más beszámolók kicsit mást emelnek majd ki. Igazából egyetlen mondat is elég lenne: „fantasztikus volt”, sőt akár egyetlen szó is: „wow”.
Most csak annyit szeretnék még írni, hogy igazán hálás vagyok ezen blog szerkesztőinek, és Ákosnak, csapatának, illetve köszönöm, hogy volt valakinek gondja megszervezni még az utazásomat is, valamint hogy ott lehetett a nevem a vendéglistán, annak érdekében, hogy én is jelen lehessek ezen a koncerten! Köszönöm!
Csak ismételni tudom korábbi önmagam, hogy ez egy jó csapat! Tanuljuk meg értékelni ezt, és tisztelni egymást, és ha tehetjük, segíteni!
[Most egyébként is nagy segítségre szorulnak sokan, akiknek életük munkája, otthona az esőzések áldozata lett. (Persze mindig jó, ha képesek vagyunk másokra is gondolni, de ez most nagyon az a pillanat, szóval aki teheti…) Hiszen Ákos sem hiába emelte ki a koncerten, hogy a csodálatos fekete Kramer Ferrington elektroakusztikus gitár hihetetlen áron kelt el az árverésen, amivel az árvízkárosultakat is megajándékozta új tulajdonosa, és nagyon örül ennek ő is.]
Szép volt Fiúk!
Szerző: Gáncs Nikolasz
