Lévai Balázs Dob + basszus műsorának vendége 2010. június 8-án: Kovács Ákos
Hogy egészen különleges esemény szem-, és fültanúi leszünk, abban biztosak lehettünk, a műsorismertető tudatában pedig pláne. Lévai Balázs műsora már a képernyőn jó volt, ezeket itt újra meg lehet nézni:
2005. október 21. Dob + Basszus Bonanza Banzai
2007. április 14. Dob + Basszus Ákos
Idén meglehetősen nehéz dolga lesz a szerkesztőknek ha a tegnap felvett anyagot ismét egy fél órás időkorlát közé szeretnék belepréselni. Már ha valamikor képernyőre kerül. A felvétel minden be-, és átállással eltöltött percével együtt 3 órásra sikeredett, Ákos mellett szóhoz jutottak az Ákos zenekar tagjai, Lackfi János költő, élőben bejelentkezett Szigethy Gábor irodalomtörténész, videobejátszásokon feltűntek a szakma „nagyjai” valamint a legfiatalabb generáció is akik éppen Ákos verset elemeztek, és ne feledkezzünk meg a szépséges Zsédáról sem, akivel Ákos a műsor végén elénekelte a Keresem az utam című örökbecsű slágert.
A műsor felvezetőjében Mucsi Zoltán és Scherer Péter alapozta meg a jókedvet, de erről még a későbbiekben szó esik, ne szaladjunk ennyire előre.
Rövid ismertetőt kaphattunk a felvétel technikai hátteréről, ekkor már világossá válik számunkra is, elsősorban a képernyőre szeretnének minél jobb képet és hangot rögzíteni. Ennek minden hátulütője, mozgó kamerák, átállásokkal eltöltött „üres” percek, és elsősorban a felvételnek szánt átkötő szövegek jellemezték a fullasztó estét.
Ezután Ákosról készült képekkel illusztrálva megkezdődött a műsor érdemi része, a fekete-fehér gumikacsás képtől kezdődően, „Sólyomszem” indiántáncos törzsfőnökön tova, a mátrixos Hűség „kényszer”zubbonyos pózokon át máris a jelenben találtuk magunkat. Az időutazás zárásaként Szindbád dalolt, eközben a technikai emberek rémálma vált valóra, ugyanis az vélhetően órákon át beállított technika nehezen adta meg magát. Ez sajnos hallatszódott is, ezt jeleztem is mikor rákérdeztek. Hozzáteszem nem Ákossal, nem a dallal volt probléma, egyszerű technikai hiba történt, így a műsor záró blokkjában megismételték a dalt és a felvételt.
Apró technikai kitérő után a beszélgetésé volt a főszerep, való igaz, néha Ákos is levegőt vett, így szóhoz jutottak a zenekar tagjai, őket ekkor Ákos a „Nagy Főnök” szerepébe bújva a nézőtérről figyeli, jegyzetel (és közbeszól) :-D majd jönnek a megszokott könnyed történetek a zenekarról, turnézásokról.
E laza történetek után Szigethy Gábor irodalomtörténész élőszerű bejelentkezésével folytatódott az est, megalapozva ezzel az irodalmi, komolyabb vonalat. Krúdy világából állandó riporterek (Mucsi Zoltán és Scherer Péter) faggatták az utca emberét, mennyire ismerik Ákost, zenéjét. A róla alkotott vélemények mellett kiderül hogy Scherer Péter mennyire hasonlít Janicsák Istvánra a szebb napokat is megélt Zizi Labor énekesére (és tényleg), dalszövegek folytatásán kívül olyan kérdésre is választ kaphattunk hogy tényleg örvény-e a szerelem. Üzenetek Ákosnak az utcáról: „Király vagy, nyomjad sokáig még!” „Még + 40!” „Good work!”
Rövid átszerelés és az Ikon után máris itt a következő vendég: Lackfi János.
A két vendég átlag gyermekszáma ezzel 4,5-re ugrik (gratula!). Óhatatlanul szóba kerülnek a szüléses helyzetek, a család, a támogató háttér. Mindezek után nagyjából megtudhatjuk mitől is más egy dalszöveg, mitől különbözik a verstől. Lévai Balázs öccsének megfogalmazása szerint: „Az a popzene, amiben van refrén.”
Mindezek után Lackfi János Hello című sláger átiratának tolmácsolását hallhattuk első körben Dévai Balázs prózai előadásban, majd Ákos zenekari kísérettel bemutatta az egybegyűlteknek.
Lackfi: Hello átirat
Ahoj, ahoj
ukrán srác vagyok
vissza kellett ütnöm látod
és anyád sajna halott
Barom barom
perkálnál még
pár pofon ment a szemedbe
s a fogadnak helye ég
refrén: Én szóra váltanám a gumibotot
de félek hogy nem érted ezt
sajnos ukránul vannak a mondatok
én zsigulin jöttem, opelt akartam
rubelt váltott csak az útra az a török valutázó
arcod péppé gyűrve visszaváltható
Ahoj, ahoj
eltűnsz haver
csikis betonba süllyedsz holnap
lehunyt szemekkel
Kinyír lassan Igor
megsirat nagyon
vodkával kezelve én egy
csupa szív srác vagyok
refrén
Ahoj, ahoj
egyszer bepipulok
tévedésből küldlek a földre
és félek hogy rád taposok
Leszek nagy cár
hogyha hazajutok
nem rágsz majd többé
hiánycikk fogsoron
refrén
Hát, jól mondta, tényleg ukránul vannak a mondatok.. értette ezt kulonben valaki? Mi volt a célja az átiratnak, vicceset írni, ugyanakkor megtartani a szótagokat? Vagy? De más téma nem jutott eszébe Lackfi úrnak csak ez? A gyereknemzés valahogy jobban megy neki. (?!)
A Hello legújabb zenei átirata gyönyörű, a szövegét pedig már megirták tizensok éve, úgy kerek. Ez nagy baki volt!!
Szóval mindenki eldöntheti, beveszi-e ezt az Ákosos gyomra...
Következő: a Vének tanácsa. Nagy kuncogások közepette váltakozva tűnnek fel a „nagy” öregek. Karda „hánybetű az Ákos?” Beáta, Nagy „a titok maga Ákos” Feró, Szikora „a tehetségnek nincs műfaja”Robi, Payer András, a már emlegetett Janicsák „Ákosból már nem lesz bohóc” István, Frenreisz Károly… és remélem nem sok mindenki maradt ki.
A műsor hátralévő részében óhatatlanul előkerülnek valós és vélt kritikák, hogy ezeket hogy éli meg maga a művész, direkt és indirekt politizálás, végül az önként vállalt véleménynyilvánítás is téma.
Időutazásunk egy iskolában ér véget, ahol diákok elemzik Ákos Utolsó Hangos Dal című szerzeményét. Nem csak a szerző, de a diáktársak is kikerekedett szemekkel figyelik egymás véleményét.
A szervezés hagyott némi kívánnivalót maga után, mert a reflektorok által felmelegített színházterem szauna klímája ellenére egy nagyon remek estén vagyunk túl mondhatni szem és ruha nem maradt szárazon, csak ajánlani tudom, aki teheti, július elején újra megtekinthető a Dob+basszus Siófokon!
Köszönet Ákosnak hogy egészségügyi problémák ellenére vállalta a szereplést, köszönet a műsor készítőinek hogy létrejöhetett ez az este és köszönet a fantasztikus közönségnek!
Szerző: Horváth Tamás (htomi77)
