Szindbád turné 2010 - Szeged, 2010. május 22.- Koncertbeszámoló

Kedves Mindenki!

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a lehetőséget a szerkesztőknek, hogy jelen blog „lapjain” írhatok a 2010-es Ákos-turné nyitóelőadásáról. Egy koncertbeszámoló – műfajából fakadóan – soha nem lehet teljesen elfogódottságmentes, ezért előrebocsátom, hogy az én írásom maximálisan szubjektív lesz. Az objektivitást csak annyiban akarom figyelembe venni, hogy igyekszem olyan dalokról írni, amelyek valóban el is hangoztak a koncerten (millió hála ezért annak, aki lejegyezte a setlistet!). :) Ennek ellenkezőjére is láttunk már ugyanis példát...

Ákos előtt - mint azt nyilván sokan tudjátok – fellépett még a Magna Cum Laude és a Tankcsapda is. Előbbi zenekar produkcióját nem sikerült sajnos megtekinteni, mentségemre szolgáljon, hogy az ekkor már bő egy hete zajló Szegedi Borfesztivál második esőmentes napját éltük ezen a szombaton, így barátaimmal inkább elmerültünk a jófajta nedűk világában. (Ez itt a reklám helye: Balla Géza FOREVER!)

A Tankcsapda koncertjének elejére értünk a helyszínre, és meg kell mondjam, nagyon jól éreztem magam, holott korábban még sosem hallottam őket élőben, de az előadás lendülete engem is magával ragadott, így elég komoly „bemelegítésben” volt részünk. :) 21:45 tájban fejezték be a zúzást Lukács Laciék, és a forgószínpados megoldásnak köszönhetően az átszerelés is gyorsan zajlott, így az előre kiadott programnak megfelelően, 22:15 környékén kezdett a Mester. Szerencsére, eddigre sikerült a 4-5. sort megcsípni, és enyhe „közelharc” árán meg is tartani. :) Az, hogy a fénytechnika lenyűgöző volt, és a színpadképben ismét megújult a produkció, szerintem senkit nem lepek meg, elég csak a koncertfotókat megnézni. De ha már a fotóknál tartunk, nem állom meg, hogy ne jegyezzem meg: végtelenül idegesítő, hogy a koncertközönség jelentős hányada telefonjának, vagy fényképezőjének kijelzőjén kívánja végignézni az előadást, zavarva ezzel a kulturáltan (vagy nem kulturáltan :) ) szórakozó többséget.
A nyitó dal - általános meglepetésre – az Induljon a banzáj! ki tudja hányadik átirata volt. A pozitív értelemben vett sokkból ocsúdva hatalmas bulizás kezdődött a szűkebb és (nyugodtan mondhatom) tágabb környezetemben. A dal még nyomaiban sem igen emlékeztetett bármelyik korábbi verzióra, a lendülete azonban szerencsére megmaradt. Ideális koncertkezdés! A folytatás sem volt gyengébb, hiszen Bánfalvi Sanyi nagy örömére a Mindenki Sándort prezentálta a zenekar, fokozva a tombolást a közönség soraiban.

Itt kell megjegyeznem, hogy az egész koncert alatt Ákos annyit futott-ugrált-guggolt, mint utoljára talán 18-20 éve. Az általa viselt bőrszerkó pedig szintén ezt az időszakot idézte. Lehet, hogy belefáradt a szmoking által megkövetelt viselkedés-formába és „vén szíve elragadta”? ;)

A „zúzda-blokk” méltó zárása volt az Erő és alázat szinte felismerhetetlenségig áthangszerelt új változata. Az ezt követő csendesebb szekció dalai közül kiemelném a zeneileg teljesen átértelmezett Adj hitet című szerzeményt, amelynek új verziója – első hallásra – nálam veri az eredetit. Az áthangszerelésekről annyit, hogy - az Ákos által beharangozottaknak megfelelően – valóban mindegyik dal átesett legalább egy kis ráncfelvarráson, de a számok többsége durva „cserbenhagyásban” részesült, örömteli, hogy szerintem sikeresebb módon, mint az előző turnén. A koncert egyik fénypontja számomra a Szindbád dala volt. Még a rádióverzióban hallhatónál is nagyobb hangsúly esett itt a gitárokra, fantasztikus sodró lendülete van a dalnak, így nyugodtan kijelenthetem, hogy új koncertkedvenc született. Egy újabb dal „ami nélkül nincs koncert”? ;) A főműsoridő felénél dörrent Az utolsó hangos dal, amelytől újra tűzbe-lázba jött a közönség. Számomra mindig kicsit meglepő ez a rock-köntösbe öltöztetett verzió, ugyanis a hatalmas zúzás mellett itt a szöveg korántsem arról szól, hogy „kék az ég és zöld a fű.” Na, mindegy, ez biztosan csak az én becsípődésem... :)

Egy rövid, az egyik új dalból CD-ről beadott ízelítő után jött az este talán legnagyobb meglepetése. Két, eddig Ákos által soha át-nem-értelmezett dal: a Bonanza első lemezén szereplő Calypso összemixelve Lady Gaga Bad romance -ával. Igen, jól olvassátok!!! Az előbbi dalt az emlékeimben már elhomályosítja az a döbbenet, amit a másodiknál éreztem. A döbbenetet hamar felváltotta a közönség soraiban az „Ez nem normális!” kifejezést helyettesítő egyezményes kézmozdulat. :) Ezt pedig végül a 32 fogas (jó esetben! :) ) mosoly, és a telitalpas ugrálás!! :D Mondanom sem kell, hogy kőkemény rockverzióban csendült fel az említett popsláger. :)

A főműsoridőből még két dalt szeretnék kiemelni. Az egyik a szívemnek oly' kedves Csak a szerelmen át, amelyet emberemlékezet óta (konkrétan szerintem 1997) nem hallottam élőben. Nem hiába, azért a Beavatás album továbbra is mindent visz! :) (Azért lehetne még több dal is erről az albumról a setlistben! ;) ) A másik pedig a Mező Misivel (Magna Cum Laude) és Lukács Lacival (TCS) együtt előadott Ne fájjon többé. Az jutott eszembe a hatalmas tombolás közepette, hogy Lukács hörgő-dörgő vokáljával szívesen hallgatnám a dalt a turné hátralévő részében is. :)

A ráadásblokk a Mazsom a ketreszben überzúzós verziójával kezdődött, hogy aztán ezen rész legjobb pillanatához a Táncolj a tűzön át-hoz érkezzen, amely telitalálat volt. A színpad elejéről felszakadó füstfelhő a közönség-énekeltetős résznél pedig még tovább fokozta a hangulatot. A Valami véget ért új értelmezése kellemes volt, de az 1997-est felülmúlni gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás. :) Végül az Ilyenek voltunk zárta a koncertet.

"Negatívumként" annyit szeretnék megjegyezni, hogy számomra a Végre-Ilyenek voltunk-Keresem az utam hármas már szörnyen unalmas a koncerteken, de persze tudom, hogy slágerek kellenek a népnek, és valószínűleg én jártam túl sokszor Ákos-bulikon... Azt azért megjegyezném, hogy Ákos, mikor felkonferálta az Ilyenek voltunk-ot, abból nekem az tetszett ki, hogy ő sem szerelemből adja már elő az említett dalt... :)

Összességében az általam vártnál is jobban sikerült a turnényitó előadás. A dallista tartalmazott több meglepetést (de persze ezekből sosem elég!! még-még ritkán játszott dalokat!!!! :D); Ákos energikusabb volt, mint valaha és nagyon jól „eladta a showt”; az áthangszerelések döntő többsége nekem jobban tetszett, mint az adott dalok eredeti változata; a színpadkép pedig nagyon impozánsra sikeredett. Még egy dolgot kiemelnék, ez pedig a hangtechnikusokat dicséri, ugyanis a 4-5. sorban is tökéletesen szóltak a nóták, köszönet érte nekik.

Szerző: DepecheM (Antos Balázs)