Ákos Szindbád Turnéblog

Memento

2011-05-16T09:22:00.007+02:00

"Hisz velünk az Idő és a Halhatatlan Dal"

A hivatalos szett elsőként nálunk! Londoner.

2011-04-18T10:37:00.029+02:00

Ákos Troxy, London, UK

Ákos 2011.04.17.

London, Troxy

1. Intro/Banzáj

2. Mindenki táncol

3. Erő és alázat

4. Minden, ami szép volt

5. Ismerj fel

6. Adj hitet

7. Dúdolni halkan

8. Utazó

9. Szindbád dala

10. Keresem az utam

11. Az utolsó hangos dal

12. A fénybe nézz

13. Calypso/Bad Romance

14. Hello

15. Örvény

16. Csak a szerelmen át

17. Végre

18. Szeress így

19. Ne fájjon többé

20. Majom a ketrecben

21. Táncolj a tűzön át

22. Valami véget ért

23. Ilyenek voltunk

* Adjon Isten...

Ezt mindenkinek látnia kell!!

2011-03-28T07:55:00.003+02:00

Ákos utoljára hét évvel ezelőtt tartott önálló budapesti lemezbemutatót: 2004. május 29-én a Kisstadionban. Azóta többször is játszott a fővárosban, de ezek általában jótékonysági- és turnékoncertek voltak. Az önálló, saját szervezésű lemezbemutató ezért is bír különös jelentőséggel A KATONA IMÁJA esetében: a platinalemezes, Fonogram-díjas album színpadra állításával a zenekar és a műszak egyaránt bizonyítani akar. Csaknem egy éve zajlik a műszaki előkészítés: egyedi, speciális formájú színpadi tér kerül kialakításra az Arénában. Több különböző vetítési- és képmegjelenítési technikát alkalmaznak a koncerten, emellett többlépcsős pirotechnikai eszközpark gondoskodik a tüzes hangulatról. A repertoárhoz hónapok óta válogatja a dalokat a banda. A dallista teljesen megújul májusra: a jelenlegi állás szerint a tavalyi, nagy sikerű SZINDBÁD TURNÉ repertoárjából mindössze két dalt tartanak meg.

Ez a lemezbemutató koncert egyetlen alkalommal látható:
2011. május 14-én, szombaton, a budapesti Papp László Arénában.

Mindenkit szeretettel várnak!

A katona imája – lemezkritika

2011-03-16T11:11:00.019+01:00

A tavaly októberben megjelent lemezről azért érdemes még írni, mert ezt már nem első felindulásból teszem. Vagy azért, mert idén már elmondhatom, hogy húsz éve követem (vad rajongással vagy csak figyelemmel) a szerzőt.

Elolvastam több eddig született kritikát, és abban szeretnék különbözni tőlük, hogy nem foglalkozom életművel, dvd-vel, borítóval.

Ellenben szeretnék dalonként haladni szöveg és zene szerint, mert ezt talán egyik kritika sem tette meg. Fogok olyanokat írni, hogy szerintem mire hasonlít a dal az Ákos munkásságból vagy a nagyvilágból és ezt nem lehúzásnak szánom, hanem így fejezem ki magam.

Az album legtöbb dala illik valamilyen képzeletbeli kategóriába az életművön belül. Van, aki ezt kritikaként fogalmazza meg, én inkább következetességet mondok. Ákos szerző is, nem csak előadó, ne csodálkozzunk, ha vannak visszatérő mániái. A másik dolog, amit a szemére vetnek, az a precizitás és a maximalizmus, de sosem vallott mást magáról, nem egy kocsmazenész alkat.

A katona imája

Katarzis, Beavatás hangulatú nyitódal, amely koncerten is hasonló szerepet érdemelne.

Szöveg: létezés dal, fohász. Egy újabb kísérlet az egyetlen dalra, amit az ember ír egész életében, méltán lehetne az utolsó is.

Zene: menetelős ipari téma, kötelező kellékek a mély torzított gitárok, a fegyelmezett (mérsékelt?) tempó csak növeli a feszültséget. A szaggatott dobritmus rájátszik a katona metaforára, szirénázik a gitár, a refrént a vonósok, mint galambot repítik fel. Titkon most is arra vágyom, hogy a koncerten kapjunk még egy lapáttal az iparból.

Minden álom véget ér

Szöveg: apokalipszis dal, a Minden most kezdődik el folytatása, ezeket a dalokat a mindennapi küzdelmek (civilizáció) eltúlzott metaforájaként tudom felfogni.

Zene: jót tesz neki, hogy hangszeresen és ritmusban felépül. A kezdő szakaszhoz türelem kell, hiszen dallamában nem olyan megrendítő, mint az említett előzmény dal.

Szindbád dala

Szöveg: könyv utánérzés vagy rockzenész valóság? Bármelyik is, a zenével összhangban áll. Félő volt, hogy ez a dal elnyomja az albumot, ugyanakkor címadója nem lehetne. Talán ezért is jó megoldás volt előbb kihozni és egy turnét építeni rá.

Zene: csörömpölős rock. Nagyon húz a refrén, akár extrém sport klippek alá is beférne. Van a versszak alatti ritmus gitárokban egy szokatlan harmónia, ami már-már hamisnak hangzik, de nyilván tudatos, mert végig jelen van.

Senki nem tehet mást

Szöveg: Politikai ki(be)szólással indít, de utána semleges irányt vesz, ezt a témát egy másik dal sokkal jobban kibontja.

Zene: Andante hangulatban kísérnek a vonósok. Jók az üvöltő vokálok.

A fénybe nézz

Az alkotás dala.

Szöveg: először közhelyesnek éreztem arról, hogyan írjak újra. Ugyanakkor ez az érett ember dala, arról amit már megtapasztalt: „A kezdet, a végzet, egyik sem rejtély már”. Filozófiája a Karcolatokkal, mint albumcímmel rokonítható.

Zene: finom akusztikus muzsika, azonnal sláger. A szinti és az akusztikus gitár jól összedolgozik végig a dalban.

Koncerten kiválóan világítható dal. Kell is neki, mert ez eddigi stúdió előadások nagyon fegyelmezettre sikerültek.

Játékharc

Szöveg: Ki vagyok, hol tartok, nem igazán nyújt újat. A koncertzaj a kiállásnál vajon a dal jelentését akarja pontosítani? Azaz helyesen osztom-e meg az erőim hivatás és család között?

Zene: végig károg-vartyog egy szintihang, ez nekem zavaró. Jó a refrén, de a tempója a basszustól olyan, mintha fel akarna borulni.

Óda

Szöveg: ez a dal inkább lírai teljesítmény, mint zenei. Szerelmi vallomás, de komor képekkel operál, vagy csak rátelepszik a zene?

Zene: seprűs dob, kicsit ridegek az effektek. Különleges hangszereket vet be, de nagyon leülteti az albumot így a közepén. A valamikori „A” oldal végének tűnik. Vajon milyen lett volna „A világ legvégén” stílusában?

Főleg régen

Utaltam rá, hogy tisztában vagyok a karrier korai szakaszával is.

Szöveg: megmondás a megmondóknak, Ideális popsztár, de könnyedebb formában. Játékos, ahogy erodálja a refrén a kezdeti bókot. Emlékezzünk mennyire divat volt nem szeretni is a Bonanzát, és mégis a Depeche Mode klub nagy része tudta fejből az egészet.

Zene: libabőrös leszek attól, hogy Ákos bármikor tud még írni Bonanza dalt. Tökéletesen hozza az onnan ismert zenei fogásokat. 101-es szoba modorában megy a versszak. Én még azt is bevállaltam volna, hogy refrénnel keverem le, mint a klasszikus Hungaroton érában.

Nézz szembe vele

Szöveg: erre utaltam a „Senki nem tehet mást” című dalnál, társadalmi útmutatás. Személy szerint jól esik, hogy Ákos objektíven fogalmazza meg a közállapotokat, nem megosztóan. A szöveg ritmusa is nagyon jó, talán nem is lehetett máshogy erre a zenére.

Zene: bármilyen cuccon kiemelkedik a dobprogram tücsök ciripelése, minőség érzetet ad az embernek. A refrén alatti folyamatos szóló egy füstös Faith no More-t idéz.

A rapbetéttől kezdődő riffek a leggyilkosabbak az albumon (héthúros?). A végén megmutatott orgona nagyon dögös, egyetértek azzal a kritikával, amelyik itt még folytatná a dalt refrénnel. Na de mire való a koncert J?

Tabula rasa

Szöveg: Ördögűzés, a lényeg, a legerősebb mondatok a kiállásnál hangzanak el. Itt a vokálok miatt felsejlik a Test album hangulata.

Zene: csajozós Zalán dalnak mondanám (látom, hogy Ákos játszotta fel), akár könnyebb szöveget is kaphatott volna. Kicsit túl van énekelve a hajlításokkal, aha-kkal.

Érintő

Elmúlás dal. Megasláger, már-már giccsesen rádióbarát. Szeretnék újra nyolcadikos lenni és az első szerelmemmel lassúzni egy ilyen dalra a Hello vagy a November rain helyett.

Szöveg: magasztos figyelmeztetés, hogy ne felejtsük el megélni az életet. A megénekelt képek semmivel sem maradnak el a zenei fogásoktól.

Zene: refrénnél, hídnál, szólónál Guns ’n Roses, Hooligans hangulat, talán a mély zongorák teszik, vagy a szóló kitartott hangjai. A versszakokban ugyanakkor kellő dráma van ahhoz, hogy komolyan vegyük.

Szeress így

Rockzene, rockszöveg. Pont elég, hangszerelésben csak a lényeg, ezt még egy rockzenekar is bevállalhatná, mondjuk az Edda.

Szöveg: mint mondtam, rockszöveg: zuhanás, vérem széjjel tép, nem leszek már jó. Szólhat közönségnek, a csajunknak, ez végre már szövegben is olyan könnyed, mint zenében.

Zene: a basszussal döngölő versszakok alatt lehet lógatni a gitárt, mint a puskát. Süvöltő refrén, kiváló koncert dal, most nézem csak, hogy Szakos nóta. Zenébe írta a színpadi mozgását.

Kéz a tarkón

Szöveg: Fényképalbum lapozgatás. Elmúlás dal, de ezúttal barátságosabban, mint azt záródaloktól megszoktuk. A versszakban Ákostól szokatlan szófordulatok, amelyekről Pierrot ugrik be.

Zene: Ákos (korábban Bonanza) védjegy az album végi kísérleti zene. A szólólemezek óta a zenei jelentése az, hogy csak az én dalom, ne nyúljon senki hozzá. Egyszer nyugodtan születhetne egy album csak ilyenekből, és Ákost Björk magasságába emelnék a kritikusok. Ne feledjük, az efféle stílusbeli bátorságot Ákos nem albumok, hanem tematikus turnék formájában gyakorolja.

Összefoglalva: erős album született, maradva az utóbbi sorlemezek ívén.
A „Még közelebb” album és turné a gyász és a politikai atmoszféra együttes hatására magasra tette a lécet, de túl nagy volt az ára a különleges hangulatnak. Ezúttal a „Szindbád” turnénál elmélyültebb, de a „Még közelebb” koncerteknél könnyedebb szórakozást kívánok mindenkinek!

Szerző: Árendás Ferenc

Aréna koncertbeszámoló

2010-12-22T11:11:00.025+01:00

Na végre hazaértem, van net, meg egy kis nyugalom, úgyhogy úgy döntöttem írok a Szindbád Turnéblogra egy rövid beszámolót a múlt csütörtöki évadzáró zúzásról, mert megér egy sztorit. 

Kezdjük mindjárt az elején. Nekem idén az utolsó Ákos koncertem az Aréna előtt a Fezen volt. Azután azt mondtam, hogy ilyen órákig ácsorgós és várakozós banzájbulit nem vállalok be a következő fesztiválszezonig, csak aztán valamikor november végén ugye meghirdették, hogy lesz a turnézáró buli a BS-ben, na ekkor már láttam, hogy másképpen fog alakulni a dolog. Emlékeim szerint fél 4 körül értem az Aréna bejáratához, ahol már ott fagyoskodott a hűségesen kitartó Ákosista Köménymag. Jókat beszélgettünk, röhögtünk, eltöltöttük az időt beengedés előtt. Kb fél 7 felé vonult fel a Valton "Kommandó", ez már jelezte, hogy hamarosan jön az a rész, ami nekem kicsit problémásabb, mert a futás nem az én asztalom. Most még. 

Háromnegyed 7-kor meg is nyíltak a kapuk, ekkorra ért oda nagymamám is, akinek karácsonyi ajándékként vettem jegyet a bulira. Hála az összetartó és segítőkész rajongóknak és egy kedves ismerősömnek, összejött az első sor nekem is. A lábam egy picit elfáradt, de amikor bedördült az Induljon a banzáj, ezt sikerült teljesen elfeledtetni velem. A dallista majdnem ugyanaz volt mint a turnén, eszméletlen nagyot ütött. A sejthető, de rendkívül kellemes meglepetés a Fénybe nézz volt. A dalok közben jó szokásához méltóan lökte a jobbnál jobb poénokat a Főhős. Az általam legjobban várt dal az Ikon volt, és természetesen nem is maradt el. A színpadról sugárzó energiát nem tudom leírni, talán nem is lehet. Igazi karácsonyi csörömpölős rockbuli, gátlások nélkül, ami színt visz a hétköznapokba, és feltölt. Ami a lenyűgöző koncert mellett engem nagyon megfogott, az a rajongók közti összetartás, szeretet, és segítőkészség amiből nekem is bőven jutott. Nagyon köszönöm a zenészeknek az élményt, illetve régi és új rajongó ismerőseimnek a társaságot, és a segítséget a helyfoglalásnál. Nagyon jól éreztem magam Veletek, legkésőbb májusban találkozunk. 

Boldog Karácsonyt mindannyiótoknak!

Szerző: Drobina Tomi

Az utolsó hangos nap...

2010-12-19T01:39:00.008+01:00

Tegnap este utoljára indult el a banzáj 2010-ben. A Papp László Budapest Sportarénában megrendezett jótékonysági koncerten résztvevők számára az adakozáson és embertársaink megsegítésén kívül az esemény a Szindbád Turné 2010 záróakkordját is jelentette, ugyanis ezt a műsort minden bizonnyal utoljára tekinthette meg a közönség. Szomorkodni semmi okunk sincs, volt idén minden, amit csak szeretne az ember: DualDisc kislemez, országjáró turné, új stúdióalbum (de még milyen!), koncertfilm dupla DVD-n és még számos apró meglepetés. Nem csoda, hogy egy ilyen mozgalmas esztendő után ez a koncert számomra is az év utolsó hangos estéjét jelentette, mától tartalék üzemmódban fejezem be az évet.

A merchandise pult most is hozta a színvonalat, csak gratulálni tudok hozzá, főleg a lányoknak, akiknek volt dolguk bőven! Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megemlítsek egy érdekes dolgot: Ákos két 2001-es kislemeze (Mindenki táncol, A szavakon túl) és a 2002-es Alig hitted maxi is kapható volt CD verzióban tegnap este 500 Ft / db áron. A kiadványok a webáruházban is kaphatók, ott is nagyon olcsó mindegyik (990 Ft), de ez már tényleg nagyon akciós ár! Akinek nincsenek meg ezek a kislemezek és tegnap este nem vett belőlük, az nagyon bánhatja! A kedvezményes árakat ezúton köszönöm minden vásárló nevében!

A koncert előtt mind Schmitt Pálné Makray Katalin, mind Csaba testvér beszédet mondott az összegyűlteknek, majd megtörtént a várva-várt ajándékozás. Megható volt látni a kis csöppségeket a hatalmas Aréna színpadán, amint megilletődve átveszik a nagy színes dobozokat. Hirtelen nehéz volt elképzelni, hogy pár perc múlva valami egészen más fog azokon a deszkákon történni.

A kezdés tökéletes, ennél hatásosabb már szinte nem is lehetne. A fények, a hangok, a hangulat kifogástalan, álmodni sem lehetett volna jobbat. Hirtelen minden adott lett, hogy ez ne csak az év utolsó, de a legjobb koncertje is legyen. Gondolatom hamar beigazolódni látszott: a Mindenki táncol és az Erő és alázat gyilkos volt, kezdtem megbánni, hogy ülőjegyet kértem. A Minden, ami szép volt alatt futó vetítés számomra továbbra is vezeti a legjobb látvány kategóriát, fantasztikus audiovizuális hatás volt a produkció. Szépen sorakoztak egymás után a dalok - lassabbak, gyorsabbak -, majd elérkezett a tizenegyedik nóta, amelyet ilyen formában még nem láthattunk korábban. A fénybe nézz hatására nagy csend lett a nagy teremben. A lecsillapodott tömeg ugyanúgy reagált a dalra, ahogyan tettük azt két hónappal korábban a klippremier során. Túl sok érzelem száguldozik bennünk ahhoz, hogy rögtön tetszésünket nyilvánítsuk ki. Nagyon kevés előadó képes erre, egy rock bulin meg pláne, Ákos azonban ezen kevesek közé tartozik. A korábbi hangulat hamar visszatér, Bonanzát idézünk és Lédi Gagát figurázunk, majd korábbi Ákos dalok kerülnek terítékre (Hello, Örvény), így mindenki megtalálhatta a maga kedvenc korszakait. A végéhez közeledve a buli nagy örömömre zajosodni kezd, az Ikon zúz (főleg a végére becsempészett improvizált outro miatt), a Ne fájjon többé és a Majom a ketrecben duó azonban olyan súlyos volt, hogy csak nagy kínok árán bírtam az ülőhelyem maradni. Innentől újra közös dalolások következtek, egészén a koncert befejezéséig. Ákos búcsúként elmondja, hogy jövő májusban ugyanitt tervezi lemezbemutató koncertjét. Ennél jobb búcsúzást el sem tudok képzelni. Hamarosan találkozunk!

Csaba testvér nem tévedett. A koncert alatt olyan szeretet járta át az Arénát, amellyel nem találkozhatunk akármilyen koncerten. A közönség szeretete Ákos és társai iránt szinte érinthető volt a levegőben, de ne felejtkezzünk meg azokról sem, akik időt és energiát nem kímélve dolgoztak azon, hogy legyen mit szeretnünk ebben a 23 dalból álló koncertben. Fantasztikus érzés részese lenni egy olyan közösségnek, amelyben nem csak egyirányú a szeretet. Köszönjük!

Setlist:

1. Induljon a banzáj!

2. Mindenki táncol

3. Erő és alázat

4. Minden, ami szép volt

5. Ismerj fel

6. Adj hitet

7. Dúdolni halkan

8. Szindbád dala

9. Keresem az utam

10. Az utolsó hangos dal

11. A fénybe nézz

12. Calypso / Bad Romance

13. Hello

14. Örvény

15. Csak a szerelmen át

16. Végre

17. Ikon

18. Ne fájjon többé

19. Majom a ketrecben

20. Táncolj a tűzön át

21. Valami véget ért

22. Ilyenek voltunk

23. Adjon Isten…

Szerző: Reszegi László

SZAVAZÁS!

2010-11-29T07:37:00.016+01:00

Ákos tervei alapján, Tusor Ancsa stylist kreatív közreműködésével a PUMA legyártott egy egyedi cipőt.

Más hírességek terveivel versenyez, és ha kap elég szavazatot (Like-ot), minden valószínűség szerint sorozatgyártásra kerül.

Szavazni a Facebook-on lehet, a PUMA oldalán, a következőképpen:

0. lépés: feliratkozni a Facebook-ra:

http://www.facebook.com/

1. lépés: Like / Tetszik gombot megnyomni a PUMA név alatt:

http://www.facebook.com/#!/Puma

2. lépés: Ákos cipőjénél szintén megnyomni alul a Like / Tetszik gombot:

http://www.facebook.com/#!/photo.php?fbid=475005693215&set=a.475005688215.263859.56470448215

Hajrá!

Megjelent! Ákos: Szindbád Turné 2010 - DUPLA KONCERT-DVD

2010-11-29T07:27:00.011+01:00

MA, 2010. november 29-én, hétfőn jelenik meg a SZINDBÁD TURNÉ 2010 dupla DVD !!! Az anyagba Juhász Viktor jóvoltából már bele lehet tekinteni a Jútyúbon. A remek, hangulatos részletért katt IDE!

Ákos • SZINDBÁD TURNÉ 2010 (dupla DVD)

2010-11-18T09:29:00.015+01:00

Ákos idén áprilisban SZINDBÁD DALA címmel maxilemezt jelentetett meg DualDisc formátumban, mely pár hét alatt platinalemezes státuszt ért el. A kiadvány megjelenését követően májustól azonos néven, a SZINDBÁD TURNÉ 2010 műsorával járta be az országot. A turné ezidáig tizenhárom előadását több mint 110 ezer érdeklődő tekintette meg, határon innen és túl.

A koncertsorozat legjobb pillanatait Streba Zoltán és Juhász Viktor operatőrök örökítették meg, mely november utolsó napjaiban dupla DVD-kiadványon lát napvilágot. A turné műsora, - mely számos meglepetést rejteget, köztük a turné szegedi, Dóm téri nyitóelőadásán rögzített NE FÁJJON TÖBBÉ Mező Misi (Magna Cum Laude) és Lukács Laci (Tankcsapda) közreműködésével - mellett számos különlegesség található a két korongnyi kiadványon: interaktív menük, alternatív képsáv, rejtett exkluzív videó, valamint az Extra korongon a SZINDBÁD DALA és A FÉNYBE NÉZZ klipje, werkfilmek a SZINDBÁD TURNÉ 2010 állomásairól és A KATONA IMÁJA című lemez készületeiről.

A kiadvány különlegesen szép, Juhász Viktor koncertfotóiban bővelkedő kisfüzettel ellátott Super Jewel Boxban lát napvilágot.

Országos megjelenés: 2010. november 29.

A kiadvány már MEGRENDELHETŐ az Ákos-webáruházból, ITT!

Gratulálunk!! Az első.

2010-11-17T13:21:00.018+01:00

Örömmel tudatjuk, hogy Ákos legújabb stúdióalbuma, A KATONA IMÁJA CD+DVD platinalemezes státuszt ért el! A kiadvány alig egy hónapja került a boltok polcaira, megjelenése óta pedig stabilan vezeti a MAHASZ Top40 eladási listáját! Köszönjük minden lemezvásárlónak!

ákos.hu

tararariram

2010-11-04T14:44:00.016+01:00

Mintha csak tegnap lett volna a koncert: "amire

száz napokat számoltunk vissza, zászlót készítettünk, hajat fontunk,

gyertyát vittünk és kiálltunk a BS elé hajnali fél nyolckor hogy a Bonanza után

az első sorból bizonyítsuk: a daloknak LÉTJOGOSULTSÁGUK VAN, hiszen "rólunk szólnak".

1995.11.04.
Ákos Indiántánc lemezbemutató koncert
Budapest Sportcsarnok, 14.000 néző

Gratulálunk!!

2010-10-29T06:44:00.030+02:00

Örömmel jelentjük, hogy 1. helyen debütált Ákos vadonatúj stúdióalbuma, A KATONA IMÁJA CD+DVD a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének (MAHASZ) hivatalos eladási listáján! Köszönjük!

ákos.hu

Ákos: A katona imája - recenziók

2010-10-26T07:11:00.060+02:00

"Versből rengeteg újat kell bifláznia annak, aki a koncertfilmeken vágható arc akar lenni."Ókovács Szilveszter, Magyar Nemzet

"És még ezek után sem volt vége. Ákos és Szakos Krisztián két dalt játszott el a most megjelent albumról. Tapsvihar2, nagyon örültünk az "ajándék" daloknak, ezek az élmények nem járnak semelyik tömörített állomány mellé."

http://munkabolmunkaba.blog.hu/2010/10/27/katona_imaja

"Mindig intenzív a hatás, ha Ákos a színpadra lép, ha kijön egy dal, még inkább ha egy album, és leginkább ha az album ’A katona imája’ címet viseli."

Vinyu

"Nincs más hátra, mint előkeresni a legnagyobb szavakat, és azoknak minden szinonimáját, felhasználni A katona imájával kapcsolatban, és levédetni; újabb hibátlan és varázslatos album készült el ugyanis a solymári stúdióban."

Dealer, Factory Blog

A KATONA IMÁJA - LEMEZMEGJELENÉS MA!!!

2010-10-20T06:29:00.005+02:00

MA, 2010. október 20-án, szerdán Ákos új stúdióalbumot jelentet meg: A KATONA IMÁJA tizenhárom új dalt tartalmaz, köztük a SZINDBÁD DALA című slágert és A FÉNYBE NÉZZ című szerzeményt. A CD-kiadvány ajándék DVD-vel jelenik meg: a korongon az egész album hallható dolby stereo, Dolby Digital 5.1 és DTS formátumban. Szerepel a korongon a Szindbád dala klipje, a lemez felvételét és az ezzel párhuzamosan futó SZINDBÁD TURNÉ 2010 történéseit megörökítő, csaknem kétórás, 25 epizódból álló werkfilm, és két korábban kiadatlan 2010-es koncertklip is: a Szindbád dala élő változata és a Csak a szerelmen át.

MA a budapesti Uránia Filmszínházban két időpontban, 19 órakor és 21 órai kezdettel Premier Estet rendeznek, ahova 300-300 kisorsolt érdeklődő juthat be. Ezen az esten látható először A FÉNYBE NÉZZ című dal vadonatúj videóklipje - mozivásznon! Emellett A KATONA IMÁJA munkálatait megörökítő exkluzív kisfilm kerül levetítésre. Az este még más meglepetést is tartogat. A HELYSZÍNEN KAPHATÓ LESZ AZ ÚJ ALBUM 17-től 23 óráig. A Premier Est támogatója a Tic Tac.

Elkészült A FÉNYBE NÉZZ című dal klipváltozata: Ákos ezúttal is saját forgatókönyv alapján rendezte a kisfilmet, amely egy budapesti hangárban és tengeri helyszíneken forgott. Az operatőr-vágó Streba Zoltán volt, fényképezte Juhász Viktor. A VIVA TV várhatóan holnapután, 2010. október 22-én, pénteken, élő adásban mutatja be a klipet. Emellett Ákost A KATONA IMÁJA című album megjelenésével kapcsolatos munkák foglalják le, valamint a november végére tervezett SZINDBÁD TURNÉ 2010-DVD anyagán dolgozik.

A Magyar Vöröskereszt gyűjtést indított a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítésére!

2010-10-07T06:49:00.007+02:00

A Magyar Vöröskereszt gyűjtést indított a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítésére.
Felajánlásokat az alábbi számlaszámra várnak:

Számlaszám: K&H Bank 10405004-00026547-00000000
közlemény: "ISZAP"
IBAN szám: HU37 1040 5004 0002 6547 0000 0000
SWIFT: OKHBHUHB

Segélyvonal: 1749 (minden hálózatból hívható)
Hívd a 1749-et, vagy küld el sms-ben az ISZAP szót!

A KATONA IMÁJA - Premier az Urániában

2010-10-04T08:36:00.008+02:00

Ákos négy év után új stúdióalbumot jelentet meg: A KATONA IMÁJA című dalgyűjtemény már a tizenhatodik magyar nyelvű szólóalbuma, 2010. október 20-án kerül a boltokba. Az anyag tizenhárom új dalt tartalmaz, köztük a Szindbád dala című slágert, amely kislemezként is megjelent, platinalemez lett, és megjelenése óta, 25 hete (!!!) vezeti a Mahasz Single listáját.

Az album ajándék DVD-vel jelenik meg. A DVD-n az egész album hallható dolby stereo, Dolby Digital 5.1 és DTS formátumban. Szerepel a korongon a Szindbád dala klipje, amelyet eddig több mint 300.000 érdeklődő tekintett meg a videómegosztókon. A lemez felvételét és az ezzel párhuzamosan futó SZINDBÁD TURNÉ 2010 történéseit egy csaknem kétórás, 25 epizódból álló werkfilm örökíti meg, ez is látható a DVD-n. Emellett két, korábban kiadatlan 2010-es koncertklip is helyet kapott a kiadványon: a Szindbád dala élő változata és a Csak a szerelmen át.

Az országos megjelenés napján különleges rendezvényen vehetnek részt a szerencsések: a budapesti Uránia Filmszínházban két időpontban, 19 órakor és 21 órai kezdettel Premier Estet rendeznek, ahova 300-300 rajongó juthat be. Ezen az esten látható először A FÉNYBE NÉZZ című dal vadonatúj videóklipje - mozivásznon! Emellett A KATONA IMÁJA munkálatait megörökítő exkluzív kisfilm kerül levetíésre, amely betekintést enged a kulisszák mögé is. Az este még más meglepetést is tartogat. A 19 órai előadásra a CLASS FM játékán keresztül lehet jegyeket nyerni: további információk a ClassFM honlapján. A 21 órás előadásra az Ákos-webáruházban A KATONA IMÁJA című korongra előrendelők közül kerül kisorsolásra a másik szerencsés 300 fő.

Holnaptól, 2010. október 4-től, hétfőtől érdemes figyelni a CLASS FM reggeli műsorát, a Morning Show-t, vagy előrendelni az új lemezt ITT az Ákos-webáruházban! A Premier Est támogatója a Tic Tac.

ákos.hu

Utazás Dunaszerdahelyre

2010-09-20T11:41:00.008+02:00

Az alábbi levél ma érkezett a postaládánkba:

"Sziasztok!
Szombaton Budapestről a 16.kerületből indulnánk Dunaszerdahelyre ketten a férjemmel, és szívesen elvinnénk 3-5 Ákos rajongót !
Korán szeretnénk indulni,10-re jó lenne odaérni. Mi ott is alszunk, tehát visszafelé vasárnap délelőtt jövünk.
A kocsim 7 személyes, ha nincs sok csomag, illetve ölbe is elfér, akkor 5 személy is befér, de két ember a 3.sorban ülne.Remélem egyértelmű voltam :-)
Ha bármi kérdésetek van, írjatok a szindbadturne[kukac]gmail.com címre!
Üdv :Várnagy Erzsébet"

Koncertre fel!

Ákos: A katona imája

2010-09-17T10:59:00.047+02:00

Percekkel ezelőtt ünnepélyes keretek közt jelentette be Ákos a Roland standján (SYMA csarnok) az új stúdióalbumának címét, mely a tervek szerint 2010. október 20-án lát napvilágot.

Az album "A katona imája" nevet kapta a keresztségben.

A Bonanza óta tart Ákos és a Roland hangszermárka közötti együttműködés. Idén a cég egy hordozható, hangkártyás, számítógéppel összeköthető, öt effektes, három oszcillátoros Roland Gaia szintetizátort ajándékozott a sokszoros arany- és platinalemezes szerző-előadónak.

A lemezt bevezető új dalt 2010. szeptember 20-án, hétfőn reggel ismerheti meg a nagyközönség a Class FM reggeli műsorában.

Belehallgatok Ákos egy hónap múlva megjelenő vadonatúj albumába!

A fénybe nézz

Főleg régen (voltál jó)

Szindbád dala

MEGRENDELEM

Esőkirály – az eső is király

2010-09-15T06:54:00.021+02:00

Ákos koncert Székesfehérváron a Fezen Nagyszínpadán

2010. szeptember 11., szombat

Amikor elindultunk Budapestről szombat délután akkor azt reméltük, hogy minden előkészületünk, amely a rossz időnek szólt, felesleges lesz, de megérkezvén Székesfehérvárra kezdett dugába dölni ezen vágyunk. Sebaj – gondoltuk – irány a Fezen. Mi már igen korán megérkeztünk, éppenséggel végig hallgathattuk volna az Ákost megelőző koncertet is, de végül a beszélgetés mellett döntöttünk – ilyen az, ha az ember nagyon fel van pörögve már, és várja, hogy robbanjon a hangszóró, és induljon a banzáj, más nem köti le. Fél 9-kor aztán, ahogy az előző koncert véget ért, az akkor még mindig folyamatosan szemerkélő esőben előre nyomultunk, hogy jó helyet találjunk magunknak. Találtunk.

Az átszerelés nagyon profin és olajozottan zajlott. Az ilyesmire ritkán fordítunk figyelmet, pedig a koncertek el sem indulnának, ha nem lenne az a számtalan ember, aki összehangoltan dolgozik az előkészületeken. Szóval most köszönet Nekik is!

Ám az eső csak esett. Számtalan ernyő okozott idegességet mindenfelé – megjegyzem feleslegesen, mert mind szépen össze is zárult a megfelelő időben, mondjuk kellemetlen volt, hogy addig is a szemünkre kellett vigyázzunk a hadonászások közepette...

Toporogtunk. Nem azért, mert már átáztunk, hanem mert alig bírtuk türelemmel kivárni a kezdést. És akkor egyszer csak elhallgatott az átkötő zene… és… robbanásként hasított a levegőbe a Szindbád Turné kezdő taktusa – no meg az emberek kiáltása –, hogy aztán tényleg Induljon a banzáj. És indult. Azzal a lendülettel megfeledkeztünk esőről, vízről, ázásról vagy fázásról, a kövekről, amelyeket kiugráltunk pillanatok alatt a lábunk alól, majd botladoztunk bennük. Mire jött a Mindenki táncol már valóban mindenki táncolt. Egy emberként ugráltunk, tapsoltunk, integettünk, énekeltünk – ki-ki saját hangját elfelé, már ha éneklésnek nevezhetjük az üvöltést, de ez nem is fontos.

Nagyon egyben volt a koncert! Beérett és egybeérett minden dal – no és ha már ennyi érettnél tartunk, akkor – össze is értek, egymáshoz. (Persze ilyesmit állítottam már Pakssal kapcsolatban is, úgyhogy azt is mondhatjuk, hogy azon élmény csak fokozódott. Ezek után nem csoda, ha mindenki izgatottan várja már most az új albumot is.) Valójában a hol erősödő, hol gyengülő eső csak fokozta az egyébként sem lapos hangulatot, az élő zene varázsát. Apropó élő zene. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek meg van a saját indoka arra, hogy miért szereti a koncerteket és az élő zenét. Nálam kimondottan elől jár, hogy minden éppen ott és akkor születik. Hiába minden tervezés, gyakorlás, az aktuális pillanat mindig izgalmakat szülhet. Egy elrontott szöveg, egy félreütött taktus, inkább izgalmas, mint zavaró, legalábbis számomra. Éppen ilyen kedves emlék lett a Calypso fehérvári verziója. Tényleg volt, akit zavart a kimaradt szöveg? A közönség énekelte, és mindez csak emelte a hangulatot, igaz?

Ahogy írom ezeket a sorokat, elgondolkodom azon, hogy vajon mi az, amit igazán kiemelnék a koncertből, de rá kell, hogy jöjjek, hogy az első pillanattól az utolsó percig úgy sodort magával, hogy meg sem állt. Igaz a Csak a szerelmen át vagy a Táncolj a tűzön át most is a szívem csücske maradt, vagy a Valami véget ért mostani verziója még mindig nagyon tetszett, azonban nem érzem úgy, hogy bármelyik másik dal ne lett volna ugyanolyan jó. Egyébként szerintem például valahogy jobban szólt most az új Szindbád dala, mint ahogy nekem korábban felsejlett, és mellesleg igen-igen jó is ez a dal, és jó volt olyan ütősnek hallani, ahogy a Fezenen zengett! Nem mellesleg a Bad romanceot most is végig nevetve és táncolva élveztem. Valójában vártam is. Csak azt tudom mondani, hogy: Ákos, bátran az apró színfoltokkal, „kis geg epizódokkal” máskor is!

Nem tudom milyen lehetett először hallani a koncertet, de harmadik alkalomra kiváló élmény volt! Szeretnék én valami kritikát írni – mert ugye kritizálni mindig könnyebb, mint csinálni valamit, és az mindenkinek megy, hát nekem miért ne mehetne –, és olyanokat mondani, hogy: „jó volt, csak …” vagy „ütött a buli, de…”, esetleg fanyalogni valamin, azonban semmit nem tudok a banda fejére olvasni. Kit érdekelnek bármiféle technikai zökkenők? Persze tetszhet is, meg nem is ez a fajta áthangszerelési-csokor – vagy hol így, hol úgy –, csakhogy az éppen olyan szubjektív vélemény, mintha minden egy az egyben tetszik. Nem akarom azt sem mondani, hogy minden tökéletes volt, mert az meg hamiskásan hangzik mindenkitől, aki szereti Ákos zenéjét. Inkább azt mondanám, hogy lehet megpróbálni utána csinálni! Főleg ilyen intenzitással, ahogy pörgött ez a buli is.

Mindenesetre az egyik nagy csúcspont azt hiszem a Majom a ketrecben tombolása volt. Hogy miért? Íme két kép, ami mindent elmond:

Na ugye! Mellesleg ez így ment végig. Ez lehet, hogy annak is betudható volt, hogy ezzel a koncerttel tulajdonképpen lezárult a Szindbád Turné magyarországi része, ezt nem tudhatom. De így ment!

Ez a beszámoló most azt hiszem kicsit hosszúra sikerült. Elnézést a rövid és tömör irományokat kedvelőktől. Biztosan erőteljesen benne van a kimerítő mennyiségben, hogy a napokban hosszú időre elutazom, és hiányolnom kell mind megtisztelő figyelmetek, mind Ákos zenéjét, és hát a búcsúzkodás is kicsit rányomja bélyegét a hangulatra. Szóval ezzel az írással búcsúzkodom kicsit. Rendkívüli szórakozást kívánok Mindenkinek a dunaszerdahelyi bulihoz! Aztán jövőre találkozunk egy újabb turnén!

Szerző: Gáncs Nikolasz
http://japan.kalligrafiaklub.hu/

FeZen

2010-09-13T06:16:00.021+02:00

Hol is kezdjem? A végén: remek hangulatú koncert volt, a zuhogó eső és a koncerten fellépő 1-2 baki ellenére is.

Dóri barátnőmmel egész fiatal korunk óta elmegyünk minden Ákos koncertre, amire csak tudunk, ez alól a FeZen sem volt kivétel. Kezdésig elütöttük az időt a fesztivál területén. Azt hittük több eső nem fog esni, azonban az Ákost megelőző Lord alatt nekiállt irgalmatlanul zuhogni, úgy gondoltam, hogy a bőrkabátom majd jól fogja pergetni a vizet….így is volt….az elején.

Lord koncert végeztével alkalmaztuk az EFOTT-on bevált technikát, mégpedig, hogy a kilóduló tömeg helyére mi belódulunk. Sikerült is, második sor, közép, Ákosbácsival szemben :)) Az első sort lehetetlen eltulajdonítani a fanatikusoktól...ők vajon mikor mennek oda? Míg vártuk a kezdést, az eső csak még jobban zuhogott. A kis tócsák egyre nagyobbak lettek a semmit nem érő murvázott placcon.

A program a szokásos volt, ám mi nem tudjuk megunni. Induljon a Banzáj és Mindenki táncol kezdésnek, amikor is mindenki ugrál, mindenki táncol, mint az őrült. Az Erő és Alázat még tovább fűtötte a közönséget (volt is mit fűteni), hogy csak a Minden, ami szép volt alatt pihenjünk meg. A felvezetőket Ákos most rövidebbre fogta, mondván, hogy ráparancsoltak, hogy kevesebb szövegelést. Én szeretem a sztorizgatásokat, de most jó volt ez így, mert személy szerint párszor már hallottam őket, bár Ákos (ön)ironikus humorára mindig vevő vagyok.

Örülök, hogy Ákos visszatalált a „vadabb” énjéhez, mert a Szindbád turné összes állomásán, amin tiszteletünket tettük nagyot tomboltunk. Azóta vártam ezt a turnét, amióta Ákos a tavalyi siófoki 40+1 koncerten megígérte, hogy a következő lemezzel és ezzel együtt a turnékörúttal visszatér a zúzás:)

Azt tudom mondani, hogy remekül megtalálták az egyensúlyt a lírai és a rockosabb oldal között. Pontosan akkor jöttek a lassabb számok, amikor a tömeg már kezdett kifulladni a nagy tombolás közepette. Ilyen volt például az Ikon - Ne fájjon többé - Majom a ketrecben kombó után a Táncolj a tűzön át (amire abban a pillanatban talán képesek is lettünk volna) és a Valami véget ért, ami személy szerint mindig megríkat engem. Van valami az ősi sámánok dobjai által keltett önkívületből abban, ahogy az egy ritmusra lüktető emberek masszája rángatózik és ugrál. Amolyan kollektív tudat szerűség, mintha az a sok ezer ember teljesen egymásra hangolódna. Az első sorokban állva legalábbis ilyen érzés volt. Magával sodor, teli torokból énekeljük az összes számot, és közben barátnőmmel egymásba kapaszkodva ugrálunk a keménymaggal.

Szóval a setlist nagyon is kedvemre való: van benne rengeteg tombolós-ugrálós szám (kedvencek: Ne fájjon többé, Majom a ketrecben), pont elegendő mennyiségű lassú-érzelgős(áááá Dúdolni halkan), és a kakukktojás, a Calypso-ból levezetett Bad Romance. Sokan szidják, de szerintem nincs semmi baj ezzel. Pl. a 30 Seconds to Mars is feldolgozta, meg még kismillió zenekar. Nem hinném, hogy ezzel akarna populárisabb lenni. Ákosnak NINCS szüksége rá. Magyarországon szerintem ő az egyetlen, aki világszínvonalat képvisel azzal, amit csinál, és azzal, ahogy csinálja. Pont EFOTT-on mondta az egyik barátnőm, hogy mennyire el van már szállva magától ez az Ákos, hogy leszólja a Cometet, biztos csak fáj neki, hogy nem ő nyert. Ha még ez igaz is lenne, megérteném: nekem is fáj, talán helyette is, hogy SP nyert....innen is látszik hová fajult a fiatalság. A következő meg az volt, hogy mert, hogy mekkora arca van, hogy fényezi magát, hogy fellépett a Stargardenen....a válasz: már bocs, de van is mire.

No de térjünk vissza a mostani koncerthez. Zalán a viszontagságok ellenére is szokása szerint végig vigyorogta a koncertet, nagyon szeretem, hogy látható élvezettel zenél. A „Sanyi kultusz” most is tombolt, bár nem olyan hangerővel, mint a többi állomáson
Az eső továbbra 'szakadatlanul szakadt' (Dóri elszólása) mi meg szépen lassan, de biztosan az esőköpeny és minden ellenére kezdtünk teljesen átázni. A szemüvegem két szám között folyamatos törlésre szorult, szegény fotósok is a latyakban csúsztak előttünk. A pocsolya a lábunk alatt egyre csak nőtt, én a kordon rácsozott szélén álltam, Dóri barátnőm sajnos a pocsolya (inkább mini kacsaúsztató) kellős közepén. A koncert közepére végül is mindegy volt, mert amikor ugráltak a többiek a szmötyi az egész lábamat beterítette, és a rács lyukain keresztül is ütemre liftezett a víz....bele a cipőmbe. Ákos viccesen meg is jegyezte, hogy milyen csodálatos időnk van, ő mondjuk könnyen beszélt, nem ő ázott. Problémájuk azért volt láthatóan nekik is, de ők legalább viszonylagos szárazon maradtak. A vicc az, hogy olyan jól éreztem magam, hogy nem is vettem észre, hogy mindenem vizes, míg haza nem értem.

Következtetés: különös élmény volt a szakadó esőben koncertezni. Az eső valahogy adott egy alaphangulatot, ami miatt egy kicsit más volt, egyedi és különleges hangulatú…..és az sem volt hátrány, hogy nem fullasztó negyven fok volt. Bár jó lenne a kettő közötti utat is megtalálni egyszer.

A Szindbád Turné 2010 csodálatos élményeket adott, talán mondhatom, hogy mindannyiunk számára, Ákos és zenekara még mindig képes felülmúlni magát, még mindig tudnak olyat alkotni, ami megunhatatlanná teszi őket, a zenéjüket és a koncertjeiket. Türelmetlenül várom a következő albumot, hiszen tudom, hogy nem fogok csalódni benne.

Köszönjük nemcsak a FeZenes koncertet, hanem az összes többi koncertállomást. Azt hiszem, nem lehetünk elég hálásak, hogy a csapat egész évben rendületlenül járta az országot (és a határon túl-t) ezzel felejthetetlen emlékeket hagyva hátra számunkra. Várjuk a soron következőket! 

Szerző: Yvanna

2010-08-04T06:41:00.011+02:00

Kéménd OFF!	2010-08-04

Figyelem! Fontos hír: a V.IV Fesztivál szervezőitől kapott tájékoztatás értelmében elmarad a kéméndi fesztivál, és vele együtt Ákos koncertje! A jegyek visszaválthatóak a Ticketpro jegyirodáiban, 30 napon belül. Kérjük, mindenki adja tovább ezt a közérdekű hírt!

Idén ősszel két dátummal bővül a SZINDBÁD TURNÉ 2010 előadássorozata:

- Szeptember 11., szombat, 21 óra: SZÉKESFEHÉRVÁR - FEZEN
- Szeptember 25., szombat, 20 óra: DUNASZERDAHELY (Felvidék, Szlovákia)

forrás: ákos.hu

Tokaji "mámor"

2010-07-24T21:21:00.120+02:00

A történetem cirka 21 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is az akkori haveromnál meghallottam a Bonanza Banzai Induljon a banzáj! című dalát illetve a teljes albumot. Stílusa, ritmusa és a Magyarországon addig nem elterjedt elektro-popos zenéje egyből magával ragadott. S volt "egy srác a zenekarban", akinek a hangjára később emberek ezrei voltak kíváncsiak, töltötték meg többször is a BS-t, s még számos magyarországi létesítményt. Ennek a csodálatos hangnak lettem én a rabja 11 éves koromban, melynek tulajdonosa nem más, mint Ákos. Az Ő pályájának figyelemmel követése azóta az életem meghatározó és fontos részévé vált.

14 éves lehettem, mikor az egyik barátom intenzíven érdeklődni kezdett az általam oly nagyra tartott együttes iránt, s mivel nem vagyok semmi jónak az elrontója boldogan segítettem neki, hogy rátaláljon arra az ösvényre, amely főhősünk iránti rajongásához vezetett. Egy életre szóló barátság kezdődött akkor közös bulizásokkal, hajnali éneklésekkel, megannyi emlékezetes pillanattal. Megfogadtuk, hogy ha törik, ha szakad, egyszer eljutunk Ákos egyik koncertjére. Ez 2004 nyarára realizálódott az Utolsó Hangos Dal turné agárdi állomásán. Azóta minden évben elmegyünk legalább egyszer valamelyik tomboldára.

Idén Tokaj városára esett a választásunk. A választás nem volt bonyolult, mert egyrészt lakhelyünktől ez a helyszín volt aránylag a legközelebb, s gyerekkori táborozási emlékeimből is derengett, hogy látvány szempontjából sem megvetendő ez a gyönyörű borvidék, mely a Tisza és a Bodrog találkozásánál fekszik.
Megérkezésünkkor a döbbenet ült ki az arcomra, mikor megláttam, hogy az évek során mennyit fejlődött ez a kis város megőrizve természetes szépségét. A város tele volt fesztiválozó fiatalokkal. A tikkasztó melegben volt, aki fa árnyékában próbálta kipihenni az előző nap „fáradalmait”, volt ki a vízpartot választotta felüdülése színhelyéül, de sokan voltak olyanok is, akik egy hűvös borospincében húzták meg magukat készülve a délutáni programokra.

Köztudottan Tokajt nemzeti himnuszunkban is megemlíti híres költőnk, Kölcsey Ferenc – „Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél” – és hogy erről megbizonyosodjunk első utunk az 512 m magasan fekvő Kopasz-hegyre vezetett. Bevallom nem értek a szőlőtermesztéshez és a borászathoz, de laikusként is megállapíthatom, hogy a felfelé vezető úton látott tőkékbe az itt élő emberek szívüket, lelküket beleteszik. A zenitre felérve elénk tárult a csodálatos táj, ahonnan nyomokban fellelhető volt még a tiszai árvíz elöntött területei.

A hegyi túrát magunk mögött tudva a belváros sétálóutcájában kötöttünk ki és találtunk rá arra a hangulatos étteremre, ahol bőségesen megebédeltünk és ahol a délután hátra lévő részét töltöttük. Egyáltalán nem mondható el, hogy az itteni vendéglátósok a Hegyaljára felemelték volna az árakat, elfogadható volt mind az ételek, mind az italok ára. A délután folyamán láttunk esküvő párt, aminek a férfi tagja is szoknyában volt, méghozzá skótban, összebarátkoztunk egy helyi utcazenész társasággal, akikkel sokat énekeltünk. Estefelé már azon vettük észre magunkat, hogy a fiatal zenészek a szélrózsa 100 irányában szétoszlottak, csak a gitárjukat hagyták nálunk. Mivel gitározni egyikük sem tud, így az arra járó csoportokat kértük – volt, akiket nem is kellett - meg egy-két szám erejéig a közös éneklésre. Találkoztunk rockot kedvelő bandákkal, olyanokkal is, akik kifejezetten Ákos koncertjére jöttek, összességében mindenkiről elmondható, hogy nagyon kedves és közvetlen volt.

Gőzerővel közeledett az est fő attrakciója, így mi is elindultunk a Hegyalja Nagyszínpad irányába. Sajnálattal, ugyanakkor örömmel konstatáltuk, hogy Ákos koncertjére nem lehet elég korán odaérni, így kb. 1 órával a „kezdet előtt”már csak a 10. sor környékén volt hely, s koncert kezdetére az egész küzdőtér megtelt. Addig is nagy ovációban részesültek az Ákos-produkció fontos technikai emberei - a teljesség igénye nélkül: Gyuris „Bütyök” László a színpadmester, Kálló Péter gitártechnikus, Varga Béla, aki Bánfalvi Sanya segítője és nem utolsó sorban Ákos fotósa Juhász Viktor. A színpad lassan elkészült, a közönség is „behangolt” és ugrásra készen várta Ákost és bandáját, ekkor egy férfi lépett a mikrofonhoz – aki a helyi szervező volt – és közölte velünk, hogy az a hely, ahol állunk ott egy hónappal ezelőtt még derékig érő víz volt. A kivetítőn fotókat mutattak az akkori állapotokról. Úgy gondolom, hogy mi, Ákos-imádó emberek is hálával és köszönettel tartozunk ezeknek az embereknek a kitartó és lelkiismeretes munkájukért.

A sejtelmes zenére, egyenként bevonuló zenészek helyének meghatározásában a háttérként használt 5 LED fal egy-egy komponense segített, Ákos mind az ötön megjelent, aztán egy szempillantás alatt velünk volt a színpadon.

A fiúk a húrok közé csaptak, elindult a tokaji banzáj!!! Nem is akárhogyan: a háttérben a főhős különböző korszakának képei villództak egymás után, s mi már együtt énekeltük, hogy „egy tenyérnyi hely sincsen szabadon”. Az igazat megvallva a közel húszezres tömegben egy tűt is nehéz lett volna elejteni… Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy elnézést kérjek mindazoktól, akiknek a nagy csápolás közepette netán a lábára ugrottam, de gondolom ezzel nem voltam egyedül. :-)
Arról, hogy jó a hangulat a hatalmas bálteremmé alakult nézőtér tanúskodott, hisz ekkor már mindenki táncolt.

Ekkorra már erővel és alázattal is nehéz volt elviselni az amúgy 25 fok feletti, de a tömegben még jobban felforrósodott levegőt. Szerencsére megérkezett az égi áldás. Hurrá!!! – gondolhatta az ember, mindaddig a néhány pillanatig, amíg az első sor előtt meg nem látta a locsolókocsit... :)) Mindenesetre díjaztam ezt a kezdeményezést.

A repertoár fantasztikusan lett összeállítva, hisz 3-4 számonként pihenhetett az ember egy kicsit, így tettünk a Minden, ami szép volt alatt is.

A dalok áthangszereléséért felelős Szakos Krisztiánt is csak szuperlatívuszokban lehet emlegetni, eszméletlen, hogy egyik-másik dallal mit művelt: tényleg nem lehet felismerni néhányat, mindaddig, míg el nem kezdődött a dal. De az sem mindennapi, amit Samu, Zalán és Sanyi lejtett a világot jelentő deszkákon. Ők öten alkotják a tökéletes kvintettet. Látszik rajtuk, hogy az évek során nagyon összecsiszolódtak, s elsajátították azt az „ákosi profizmust”, melynek lényege a közönség maximális kiszolgálása.

Aki felismerte a lehetőséget, hogy hitet adjon a másiknak, s mindezt halkan dúdolta az útra kelhetett főhősünkkel: Szindbáddal, az érzelmek viharában őrlődő hajóssal. Az utolsó hangos dal a kedvenceim közé tartozik, de ekkor már alig vártam, hogy felcsendüljön a Calypso - Bad Romance párosítás. Előtte még volt másfél perc szünet, amely elég volt a Főleg régen voltál jó c. öniróniában gazdag szám lejátszására: az rendben van, hogy kritikusnak kell szemlélni magát az embernek, de – szerintem – amióta énekel Ákos azóta JÓ és nekünk örökké az marad.

Szóval Calypso: megint egy Bonanza szám átdolgozása – „belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága” -, mely szerintem az est fénypontja volt Gagával egyetemben :-)
Nagyon kellett már és ismételten örültünk a nyakunk közé kapott vízsugárnak. Ezután jöhetett, ami nélkül nincs koncert, a Hello és az Örvény. Ne gondolja azt senki, hogy ezek már ronggyá játszott nóták, mert új külsővel, dallammal lettek felszerelve. Valóban kell ismert számokat is játszani, mert egy fesztiválközönség nem csak Ákosfanokból áll (fesztiválokból pedig nem volt hiány a Szindbád Turné 2010 során.) Nagyon értékeltem, hogy Ákos bácsiék felvilágosítottak minket, hogy mindegy, bárhonnan érkeztünk, ide egyetlen út vezet, Csak a szerelmen át.

Végre „megájkonult” kedvencünk, amit meg is érdemelt, mert már rengeteg slógert írt e kis – ugyanakkor a legnagyobb szívű – országnak. Ennek örömére végigtomboltuk az Ikon-t, de a zúzda még csak ezután kezdődött: „Véred íze a számban, de ha most is elhibáztad, akkor gyilkos zenét írok, s kiöllek magamból” – énekeltük a Ne fájjon többé című torzításokban és hajlításokban gazdag remekművet. Majd jöhetett a Mazsom a ketrecben, mely nagyon lassan indult be, de akkor nagggyon. Hivatalosan ezzel vége is volt a koncinak, jöhetett a ráadás. Áttáncoltunk együtt a tűzön át, melyben Szaki egy tök jó szinti-szólót lejt, úgy gondolom a kitűnően koreografált füstoszlop-rengeteg már csak hab a tortán. Szomorúan vettük tudomásul, hogy ma este Valami véget ért, itt volt tehát az ideje annak, hogy mindenki beleadjon apait-anyait és végigénekelje az Ilyenek voltunk „megaslágert”.

Amikor kihunytak a Hegy színpad fényei igyekeztem mihamarabb pótolni a folyadékveszteségemet, ami nem is volt olyan egyszerű. Minden konzekvenciát levonva kijelenthetem, hogy a Szindbád Turné 2010 utolsó előtti előadása élményekben és emlékekben gazdag buli volt itt a mámorító tokaji Hegyalja Fesztiválon. Őszintén megvallva ez a másfél óra maga volt számomra a Megváltás, ugyanakkor oly hamar elszaladt, hogy az volt az érzése az embernek, mintha csak egy szempillantás lett volna. Egy biztos: a hely szelleme annyira megfogott minket, hogy ha Ákos és zenekara a közeljövőben is fellép ezen a fesztiválon, akkor nekünk itt a helyünk – Isten segedelmével! S bátran ajánlom mindenkinek.

Másnap hazafelé az úton azon gondolkoztam, hogy miként, s hogyan tudnék eljutni a turné utolsó, felvidéki állomására. Aki teheti, ne hagyja ki! Főleg, aki még nem látta élőben Szindbádot és barátait.

Köszönjük Ákosnak, a zenekarnak és köszönjük Tokaj-Hegyalja!

Ákos szavaival búcsúznék:

„Barátom! Ez nem volt álom
Minden dal igazat szólt
És ha később valaki kérdez,
Hát ne felejtsd el Azt, Ami volt!”

Szerző: Barta Sándor

"Ötputtonyos Tokaji Ákos" buli

2010-07-18T15:48:00.038+02:00

A Szindbád Turné 2010 utolsó előtti előadása a Hegyalja Fesztivál fő attrakciójaként dörrent a Tisza partján tegnap késő este. A Hegy’ Színpad előtt már kora délután gyülekezni kezdtek a hardcore rajongók, de ezen kívül a színpadra állított LED falak is jelezték az ünnepi este közeledtét. A Barabás Lőrinc Eklektric, Péterfy Bori és Love Band-je, a Quimby, a walesi Funeral for a Friend és egy gyors átszerelés után a banzáj - a meghirdetett kezdést pontosan betartva - este 11 órakor megkezdődött.

Hihetetlen tömeg gyűlt össze ezen a viszonylag kis fesztiválon és lényegében, aki élt és mozgott, lélegzetvisszafojtva figyelte az Ákos zenekar tagjainak látványos bevonulását, illetve készítette elő tüdejét és torkát arra a pillanatra, amikor a főhős színpadra lép. Nincs pardon, a banda a húrokba csap és már első percben olyan intenzív ugrálást és üdvrivalgást vált ki a több, mint húszezres tömegből, hogy azt a világ bármelyik zenekara megirigyelné. Első pihenőt a negyedik dal biztosította a tömegnek, ám ezt követően többször is felbukkant egy-egy olyan darab, amelyiknél a masszává alakult embertömeg megnyugszik, kihűlni látszik és meghatottan énekli a sorokat a színpadon álló sráccal. Ez sajnos sok esetben csak próbálkozás, mintsem együtt éneklés, de a szándék mindenképpen értékelendő, meg ugye a nagy melegben a tokaji borok is megtették a maguk hatását.

Ákos a legtöbb dalhoz ezen a turnén is kommentárokat fűz, így a közönség azon része, aki nincs képben a legfrissebb történésekkel, tájékozást nyerhet például arról, hová lett a Dúdolni halkan videóban is szereplő fekete gitár, mennyi a VIVA Comet díjkiosztó közönségének átlagéletkora, illetve mindenki elgondolkodhat azon, mi lehet SP titka. A tokaji hallgatóság pedig vevő volt ezekre a történetekre és a reakciókból ítélve, egyet is értett a mesélővel. Természetesen a zenekar többi tagjának is kijárt figyelem, fény derült arra, hogy vált ”zenekarvezetővé” Szakos Krisztián az Ákossal eddig eltöltött tíz esztendő folyamán, de természetesen mindenki bemutatásra került az este folyamán. Itt szükségszerű megjegyezni azt, hogy a banda fantasztikusan működik együtt nem zenei értelemben is. Ákos irántuk kimutatott tisztelete elér az utolsó sorokig is, így mindenki láthatta azt, mennyire szereti társait és mindaz, ami a színpadon történt nem 1+4 felállásban történt, hanem 5 ember által.

Mindezen emberi pillanatok és megérintő dalok mellett örömmel tapasztaltam, hogy Ákos öniróniája és szarkazmusa még mindig nagyon szórakoztató, akinek pedig ezek a mozzanatok nem voltak egyértelműek, fusson neki még egyszer (vagy kétszer) a YouTube-on fellelhető tonnányi amatőr felvételnek, mielőtt hangot adna nemtetszésének.
Így tehát poénok, sztorik és gitárok bűvöletében telt el az a 100 perc, amit egy kisvárosnyi ember nézett végig tegnap este. A koncertfények kialvásával tényként állapítom meg: a Szindbád Turné 2010 felveszi a versenyt a 40 turnék által felállított színvonallal. Különös naivitással, minden meglátogatott Ákos koncert után azt hiszem, hogy az Ákos produkció olyan messzire jutott, ahonnan már nem lehet előrébb jutni. Ezen állításaim általában a következő koncertlátogatásomig tartanak. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a mi országunkban is tevékenykedik egy olyan előadó, aki ilyen sokat tesz saját és közönsége folyamatos érdeklődésének fenntartásáért.

Szerző: Reszegi László (nin.hu)

Ákos Szindbád Turné 2010 - Hegyalja fesztivál, Tokaj

1. Induljon a banzáj!

2. Mindenki táncol

3. Erő és alázat

4. Minden, ami szép volt

5. Ismerj fel

6. Adj hitet

7. Dúdolni halkan

8. Szindbád dala

9. Keresem az utam

10. Az utolsó hangos dal

11. Főleg régen voltál jó

12. Calypso

13. Bad Romance

14. Hello

15. Örvény

16. Csak a szerelmen át

17. Végre

18. Ikon

19. Ne fájjon többé

20. Majom a ketrecben

21. Táncolj a tűzön át

22. Valami véget ért

23. Ilyenek voltunk

24. Adjon Isten…

Tokaj - Last minute!!!

2010-07-17T15:36:00.016+02:00

Kedves Szindbád TurnéBlog!

Nevem Reszegi László. Élnék a lehetőséggel és közhírré tetetném általatok, hogy a ma esti koncertre kocsival megyünk, amelyben van még három szabad hely.

Hajdúnánásról indulok, Tiszavasváriban csatlakozik hozzám még egy fő, de három embert szívesen elviszek még, akit érint az útvonal:

Hajdúnánás

Hajdúnánás-Tedej

Tiszavasvári

Szorgalmatos

Tiszalök

Tiszatardos

Tiszaladány

Tokaj

Fontos infó, hogy koncert után (0:30-1:00 körül) egyből indulunk haza, tehát aki maradni szeretne, sajnos nem tudjuk hazavinni.

Hazafelé más útvonal van, ugyanis éjszaka nem jár a komp Tiszalök és Tiszatardos között. Tehát visszafelé:

Tokaj

Rakamaz

Tiszanagyfalu

Tiszaeszlár

Tiszalök

Szorgalmatos

Tiszavasvári

Hajdúnánás-Tedej

Hajdúnánás

Kérlek Benneteket, írjátok ki felajánlásomat, hogy tudjunk segíteni!

A következő telefonszámon kereshetnek az érintettek: 70 / 63xxxxx.

Köszönöm szépen!

Üdv,

Reszegi László

Ákos koncert a VOLT fesztiválon

2010-07-12T22:44:00.008+02:00

Sajátos helyzetemből adódik az, hogy életem egyik meghatározó élménye volt a Szindbád turné 2010 soproni állomása.

Drobina Tomi vagyok. 2008-ban egy súlyos baleset következtében eltört a gerincem két helyen is. Amikor a János kórház intenzív osztályán felébredtem, közölték velem, hogy nagy baj van, de a gerincvelő nem szakadt el. Onnantól kezdve azt szuggeráltam, hogy ismét első sorban állok egy zúzós Ákos koncerten a kék Ákos feliratú sálammal mint a baleset előtt. Hosszú utat jártam be míg ez bekövetkezett, de ez egy másik történet. 2010. július 2-át írtunk amikor megvalósult az álom. Fél 2 körül mentem oda a nagyszínpadhoz, ahol már szerelték a díszletet. Viktor, Ákos fotósa megkért, hogy menjek árnyékba, de én maradtam a helyemen. Ezt követően vizet hozott nekem, és így szólt: Testvér! Az Isten áldjon meg, legalább igyál valamit! :-)
3, fél 4 körül feltűnt a színpadon Ákos, és elkezdődött a próba. 4 dalt játszottak el, akkora siker mellett, mintha már a koncerten lennénk. A próba után Sanyi lehozott néhány dobverőt, és szétosztotta, ezekből nekem is jutott, és még alá is írta. :-)

Ami pedig 20.30-kor elkezdődött azt nem lehet szavakba önteni. Aki volt valamelyik koncerten az tudja, aki pedig nem, az ne habozzon, és menjen el egy állomásra, és megérti, hogy mit érzünk mi Ákos rajongók egy olyan bulin, ami minden eddigit felülmúl. Igaz, én azért is mondom ezt, mert nekem egy baleset óta folyamatosan visszatérő álmom valósult meg ezzel a koncerttel.

Köszönöm Ákos!

Szerző: Drobina Tomi

MTV Icon - Ákos a hetedik!

2010-07-12T06:15:00.051+02:00

Ez egyszerűen fantasztikus volt! Ákos, imádlak és tényleg egy igazi IKON vagy!

Gondoltam, hogy csak jó lehet, mégiscsak Ákos számokról van szó, de ez egyszerűen... kell CD-n is, mert ez fantasztikus volt. A műsorvezető mondjuk nem volt toppon, mert előre megírt olcsó poénokkal próbálkozott, ami néhol nem volt igazán Ákoshoz méltó.

Mivel két színpad volt, középre fúrtuk be magunkat, a két színpad közé, hogy mindegyiket jól lássuk, bár a nagyszínpadhoz közelebb voltunk, mert a tömeg helyezkedése miatt valahogy úgy sodródtunk. Elsőnek a Turbo kezdett, belecsapott a húrok közé eléggé, de a közönség még nem volt ráhangolódva, mert mindenki csak ácsorgott. Furának éreztem, mert Ákos koncerteken már az első akkordok alatt megvadul a tömeg.

Ennek szerintem két oka van:
1. Az első talán az, hogy most azok, akik Ákos koncertekre járnak nem nagyon képviseltették magukat, így a fellépő együttesek rajongói voltak jelen. Konkrétan látszott, hogy valaki csak az AFC miatt jött, mert jó pár emos díszpinty hagyta el a küzdőteret, miután Tomikáék levonultak a színpadról. Ez van, a többiekre nem is voltak kíváncsiak.
2. Az előadó személye is fontos. Hiába szeretem az Ákos dalokat, ha egy olyan előadó énekli, aki a személyisége feleannyira nem megkapó, mint Ákosé. Voltak olyan zenekarok, akikre eltötyögtünk, de nem volt az igazi, de volt olyan is, aki olyan katartikus élményt okozott, hogy könnyes lett a szemem.

A Turbo két száma után az AFC következett. Bevallom, meglepően jó volt, mert nagyon nem bírom Tomi hangját 1-2 számtól eltekintve, de azért hozta a színvonalat. A második számnál, az Ennyi nem elégnél még egy kis szöveg is átírás volt,ami meglepő volt, de legalább illet hozzájuk: "csípejét riszálja" helyett "se**ét riszálja" volt, "nekem bezzeg nemet mondott" helyett "nekem b**meg nemet mondott" lett. Amúgy Tomi kedvenc szava járása a "respektáció" Ákosnak kétszer is elhangzott, ami több mint elég a jóból. Eleve utálom ezt a "nemtommilyen" szót, ezen egy szinten van az effektíve. Szóval respektáció Ákosnak kétszer, nekem meg fent akadtak a szemeim.

AFC után kicsit lightosba kapcsoltunk a Sunshine Banddel, de az is valami fantasztikus volt. Én eleve szeretem a jazzt, de Bársony Bálinték hatalmasat alkottak. Olyan zenét nyomattak, amitől beleköltözik az ember lábába a bugi.

Az utánuk következő Eszenyi Enikő inkább a lényével bűvölt el minket, meg az előadásmódjával. Darvas Ferenc kísérte billentyűkön, egy keringő és egy tangó dallamára szerkesztett át két dalt. Amit a színpadon művelt az hatalmas volt, elég nagy ovációt is kapott.

Enci után a Hősök következtek. Bevallom, az MTV-s bemutatkozó számuk alapján nem számítottam túl sok jóra, mert az nem nagyon, vagy még inkább egyáltalán nem tetszett. Ez a két feldolgozás azonban nagyon- nagyon jó volt, a tömeg először állt neki egységesen valami táncfélét művelni. Jól megbolondították a számokat, kivettek-beleraktak-hozzáraktak-átírtak, de a végeredmény nagyon jó lett.

A Magashegyi Underground az este csúcspontja volt. Egyszerűen magával ragadott, nem akartam mást csinálni, csak csukott szemmel kitárni a karomat és forogni a homokban. A második számnál, a Dúdolni halkannál volt az a pont, hogy elkezdtek folyni a könnyeim. Latinovits szintúgy könnyekig hatotta Ákost.(30:19-től)
Ez olyan a katartikus élmény volt, amit nem sok előadó tud nálam elérni, de egy Ákos dal a Magashegyi Underground előadásában igen. Köszönöm!

Ferenczi György és a Rackajam két Ákos verset zenésített meg, ami külön jó volt, mert ez is mutatja, hogy Ákosunk milyen sok oldalú tehetség. Bár a szöveget kevesen ismerték, mindenki tötyögött rá, mert nagyon eltalálták a szöveghez a zenét.

Ezek után a Road levitte a fejünkről a hajat, kemény metál volt javából, nyomtam is egy kis headbang-et, csak olyan lájtosan, amennyire a tömegnyomi engedte:) Az utolsó hangos dal-t és a Mindenki Táncol-t nyomatták, a második számnál tényleg mindenki táncolt. Nagy arcok voltak na, nagyot ütött. A Magashegyi Underground után dobogós volt nálam ez a két szám.

A Moog még tovább hevítette a közönséget. Érdekes, hogy egyes előadók hiába próbálkoztak, nem tudták a tömeget aktivitásra bírni, másoknak meg próbálkoznia sem kellett. Azt hiszem innen lehet megállapítani ki az igazi előadóművész. Csak nekiáll játszani, énekelni, és a tömeg megy utána... a Hello-t mindenki énekelte, kérni sem kellett.

A Moog után Szirtes Edina Mókus következett, a lebetegedett Sebestyén Márta helyére. Csütörtökön próbáltak először, de esküszöm, vetekedett a Magashegyi Underground élményével. A Valami véget értnél szintén a könnyeimmel küszködtem, mondjuk ennél a számnál mindig. Az ember érzi a forró betont és a tenyeret a hátán, komolyan.

A soron következő együttes a Compact Disco volt, aki egy jófajta elektronikus zajt csinált, sokan táncoltak is, akik eddig álltak mint szikla a tenger közepén. Táncolható zenét szerkesztettek hozzá az énekes hangja is jó volt:)

A sort Jamie Winchester zárta, aki ismeri Ákos munkásságát, azok tudják, hogy Jamie jó pár számot írt Ákosnak és ha jól emlékszem, akkor az Andante koncertturné alatt velük is tartott gitáros-vokálosként. A siófokira pont nem, bár a siófoki állomások mindig rendhagyóak voltak XD
Jamie angolul énekelt, de a közönség megoldotta: a Keresem az utamnál a refrént magyarul kiáltották-énekelték. Egész érdekes volt az összhatás, de így valami különleges kerekedett ki belőle.

A finálé az Ilyenek voltunk volt az összes fellépő előadásában, a végén tűzijáték, ováció, vastaps miegymás, Ákos felé fordulás, visszavonhatatlanul Ikonná avatás:)

Ez volt az MTV-Icon Ákossal és a fellépőkkel, egyszeri és sajnos megismételhetetlen, egy hanganyagot azért elviselnék:)) Ákos is láthatólag nagyon élvezte, többször hallatszott is a meghatottság a hangján, és látszott az arcán is.

Szerző: Yvanna

Balatonfüred, 2010-07-03

2010-07-09T21:21:00.024+02:00

Balatonfüredről nekem mindig az Ötvös Csöpi filmek jutnak eszembe először és a legendás színész, Bujtor István, illetve egy máig felejthetetlen nyaralás, szüleimmel még 1985-ből.

Sajnos nem minden évben tudok lejutni a Balcsira, de mikor olvastam Ákos honlapján az idei turnétervet és köztük a balatonfüredi helyszínt, akkor eldöntöttem, hogy ha csak egy mód van rá akkor ide elmegyek. Az időpont is jó volt mert pont végeztem a vizsgaidőszakkal (sikeresen!) és hát hol is lehetne méltóképpen megünnepelni ezt a dolgot mint Balatonfüreden egy Ákos koncert keretében!

Hamar eljött a koncert napja, amely szombatra esett.

Zárójelben jegyezném meg, hogy úgy indultam neki az útnak, hogy előtte való nap, július 2-án egy úgynevezett „Tejfakasztó bulin” vettem részt. Szóval nem voltam szomjas, és egy cseppet sem voltam másnapos másnap reggel illetve délben…

12.30-kor sikerült is elindulnom vonattal Füredre. A közel 5 órás út alatt egyrészt próbáltam pihenni (már amennyire lehet egy vonaton pihenni) másrészt, főleg már közel a célhoz azon tűnődtem, hogy milyen is lesz a találkozás a Balatonnal, Balatonfüreddel és persze magával Szindbáddal!

Vártam! Nagyon vártam! Pláne úgy, hogy az utam alatt derült ki, hogy Füreden kell, hogy aludjak mert nem fogom elérni visszafelé az utolsó vonatot a Nyugatiból. Itt köszönném meg az önzetlen segítséget néhány topictársamtól és jóbarátomtól, hogy végül sikerült egy számomra minden tekintetben kifogástalan szállást találni!

Délután 5-re értem Füredre. Húúú, de régen voltam itt. Fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel vágtam neki az útnak, hogy megleljem esti szállásom, ami egy szakkollégiumban volt. Nekem tökéletesen megfelelt és egy gyors tusolás után már jöttek is értem, aztán irány a „tengerpart” és a randi Szindbáddal.

Éppen a próba végére értünk a „sportpályára”. Azért tettem zárójelbe, mert nem igazán nevezném sportpályának mert a talaj igen erősen dimbes-dombos-göcsörtös volt. Az egész este negatívumaként csupán ezt tudom felhozni! Ja és szúnyogból sem volt hiány...

A zenés dalárda előtt azért jól esett a gyomromnak egy jó kis vacsora és fröccs a tetthely melletti ebédlőben. Egy kicsit sietnem kellett az evéssel mert vannak még fanatikus topictársak akiknek az első sor továbbra is „szent és sérthetetlen”, ami számomra érthető is :-)!

Ezúttal én nem mentem az első sorba, többek között azért mert általam meghívást kapott a Főnökasszonyom és barátnője a Szindbád estre, akiknek a jegyeik nálam voltak és kb. fél 9-re értek a helyszínre. Szintén akkor érkezett meg egy jó barátom is akinek a jegye nálam volt.

Szóval, míg rájuk vártam volt alkalmam kicsit nézelődni, hogy kik is kíváncsiak, kik is akarnak találkozni aznap este Szindbáddal. Jöttek kicsik-nagyok, idősek-fiatalok, volt itt minden generációból érdeklődő. Jött egy család a pár éves kislánytól kezdve a Nagymamáig aki az unokája kedvéért felvett egy Ákosos pólót, és mint kiderült azt a Fia vette neki…

Aranyos pillanat volt az is mikor egy család legifjabb tagján egy Ákos 4+ feliratú fehér póló volt. Épp aznap született és Ákosnak hívják. Egy nagy találkozást kapott szülinapjára. Már több helyről hallottam, ez egy nagy boldog család, mert sokan vagyunk akiket Ákos zenéje hozott még közelebb..

Teltek múltak a percek a vendégeim is megérkeztek. Elfoglaltam a szokásos helyem a keverőpult mellett. Egyszer csak csönd. Azaz jobban mondva sikítozás mert Apa! Kezdődik! és robbant is a színpad abban a másodpercben.

Na, akkor nézzük, lássuk, és hallgassuk, hogy mit is üzen nekünk Szindbád ezen a turnén! Az állomások közül nem ez volt az első alkalom, hogy látom ezt a műsort. Azt gondoltam, hogy nagyjából borítékolható lesz, hogy mit várhatok a ma estétől. Nem így történt. Sőt! Már az első taktusok azt sugalták, hogy gyerekek, ez ismét valami egészen más lesz!

Más! Egészen más! Valami elképesztő erő tört elő a színpadról, és mi csak néztünk, sasoltunk.
Az első ami feltűnt, hogy brutál jó minőségben szól a cájg!!
Csak kapkodtam a fejem ide-oda, hogy itt hallok egy eddig ismeretlen effektet, meg ott egy ismeretlen hangot. Jézusom!

Szindbád ismét alkot, itt van és a szó szoros értelmében ZENÉL! El is indult a banzáj! Banzáj ez? Nem! Ünnep! Nekem ez nagyon is az! És nem érdekelt az este folyamán, hogy van jópár slóger amit tényleg hanyagolhatnának. Nem! Ez másról szólt! Ez a ZENÉRŐL szólt, hogy figyelem emberek ezt így is lehet csinálni! Így, rendkívüli minőségben előadva (máshogy) a nótákat.

A háttérben 5 hatalmas ledfal tette még élménydúsabbá az estét. Nem megkerülve azt, hogy minden egyes nótához kapunk egy igencsak elgondolkodtató vizuális képet. (Örvény - hajtómű effekt.. vajon tényleg a szerelem ami mozgatja világot és az embereket? Jó analógia...)

Nem beszélve a hihetetlenül professzionálisan megszerkesztett fénytechnikáról. Tökéletes összhangban volt minden úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ha volt csúcspontja az estének akkor számomra az egész az volt, da ha kellene választani mégis akkor az Adj hitet, Calypso/Bad Romance páros ill. trió volt az! Kapott a nagyérdemű az Ákos életműből mindent mi szem s szájnak ingere. A kevésbé ismert nótáktól kezdve a már-már himnuszokká vált nótákig. És kiderült számomra az is, hogy bármennyire is sokat játszák a slógerokat, mégsem lehet őket megunni. Ezen az estén nekem úgy tűnt, hogy legalábbis nem! :-)

Közel 2 óra elteltével Szindbád mondanivalója egy gyönyörű, felejthetetlen ünneppé alakult, amelynek részese voltam magam is. Azt hiszem, ez a titok: a személyesség.

Lezárásként egy különleges, már-már úgy éreztem csak nekem szóló kis ajándékot is kaptam úgymond jelképesen magától Szindbádtól.

Ekkor már csak az Adjon Isten.. volt hátra.
A fények míg vízszintesen világítottak addig Ákos még nem kezdte el az éneket. Vakító fehér fényt adtak, de olyan gyönyörűen, hogy a sötét eget és a környező területet is szépen megvilágították. Hirtelen olyan érzés fogott el mintha a hold világítana ránk, ott mindnyájunkra.

Amikor elhalkult az utolsó sor is, úgy éreztem mintha csak én lennék ott, indulnék haza egy holdvilágos éjszakán és Ő nyugovóra int engem.

Nem tudom miért de ez nekem akkora élményt adott, hogy este a szállásomon is sokat gondolkoztam és egyszerűen szólva megnyugtatott. Valóban a szombat esti találkozó igazi ünnep volt számomra és bekerült a képzeletbeli "Top 3" Ákos koncertjeim közé, ezzel téve még felejthetetlenebbé a balatonfüredi emlékeimet.

Köszönöm Ákosnak, a zenekarnak, a barátoknak és nem utolsósorban Balatonfürednek!

Szerző: Rácz András (Tenkes)

A Szindbád kultusz

2010-07-08T15:00:00.201+02:00

„Itt mindenki vendég és a házigazda fizet”

Egyszer volt, hol nem volt és közben meg tényleg! Nem is az én történetem lenne, ha nem így kezdődött volna.

Gyakran néztem az éji eget. Vártam, hogy végre júniusra forduljon a nagy csillagkerék és kezdetét vegye a szokásos félévi szárnyalás Európa szépséges szíve felé. Aztán egyszer csak...
Két Ákos koncertre készültem és valami csoda folytán három lett belőle. Ugyanis többek közt én is kaptam meghívást a zártkörű paksi Atom Bulira. Nagyon örültem, csak épp azt nem tudtam, hogy fogok eljutni oda, hiszen aznap repültem haza Londonból. Szerencsére a Falconair légitársaság még a Ferihegy – Paks (később a Paks – Csorvás) transzfert is leszervezte nekem és odafelé bónuszként még meglepetés társat is kaptam az útra (Tityót) ! Ezzel a hangulat biztosítva volt. Ezer köszönet érte az egész társaságnak! Nagyon jó volt veletek utazni.

Talán az elsők között lehettünk, akik odaértek Paksra a meghívottak közül, nem sokkal később kedves és ismerős arcok bukkantak fel a 2. számú bejáratnál. (MaCsinak külön örültem) Akkor már tudtam, hogy jó helyen vagyok. A társaság egy részét nem ismertem, de természetesen, ami késik, nem múlik. Az ismeretlen emberek ugyanis azért jönnek, lépnek be az életünkbe, hogy megismerjük őket. Így megismerhettem többek között Rudolf Tomiékat is.
Beengedés után nem sokkal talán kicsit több mint fél órával kezdetét vette a paksi koncert. Még soha nem voltam olyan Akosh bulin, ahol nem Ákos rajongókkal lettem volna körülvéve. Ennek is van egy hangulata. Nekik tudott Ákos azon a két dalon kívül is új dalokat énekelni a majd most ősszel megjelenő új albumról.

Ahhoz képest, hogy ez egy céges rendezvény volt, nagyon jól sikeredett. Aki nem ismerte a dalokat, csupán kíváncsiságból jött megnézni a Zenekart az is bólogatott, vagy topogott, nem volt passzív a közönség. Mellettem két negyvenes éveit taposó nő iszonyatos hangulatban volt. Végigénekelték a dalokat, riszáltak, tapsoltak és valahogy mindig egyre előrébb és előrébb furakodtak, míg a második vagy harmadik sorba nem kerültek, ahol aztán Ákosnak háttal valami szenzációs riszálós kacsatáncot ejtettek. Életemben nem láttam még ilyet, de őszintén örülök, hogy felhőtlenül jól érezték magukat.
És mint minden Ákos koncertet, ezt is nézte odafent az Úr. Kacajában könnye hullott, s felszabadult vidámsága a küzdőtérre hullott. Kissé megáztunk, s ezáltal igazi, Nagykönyvben is megírott koncerthangulat kerekedett.
Eztán máris adott az Isten jó éjszakát, s jövendőt remélve csókolt homlokodra az elmúlás mikor nézed, ahogy megürül a színpad. Ez számomra olyan volt, mint egy Atomvillanás. Fény, amiben gyönyörködsz, megdörren, majd hatása alá kerülsz és életre szóló emléket hagy.

Koncert után a Békés megyei különítménnyel volt szerencsém továbbutazni, köszönet a Szervezőnek és Édesanyáéknak a fuvarért, amivel Csorvásig repítettek. Ez azért volt nagyon fontos, mert másnap is Ákos koncert volt, amire szintúgy oda kellett érnem. Éjjel fél háromra hazaértem.

„Itt érzem, otthon vagyok”

Másnap pénzváltással kezdtem a napot, készülvén az estére, ugyanis rendeltem pár Ákosos relikviát a webáruházból. Evelyn nagyon készségesen összerakta egy dobozkába, megbeszéltük, hogy melyik koncertre hozza el, nekem csak annyi volt a dolgom, hogy átvegyem és kifizessem.
A tapasztalataim szerint Ákos webáruháza nagyon jó kezekben van. Evelyn, Ritus és a lányok roppant kedvesek, figyelmesek és segítőkészek.

Már a koncert előtt összejött egy kis társaság, csevegtünk, nem volt unalmas a várakozás. Piros pont, hogy idén Békéscsabán a beengedést a színpaddal szemben lévő bejáraton át oldották meg. (Mint megtudtam, ez volt az első ilyen alkalom, ezt eddig nem alkalmazták.) Jó pap is holtáig tanul ugye.
A beengedésnél felmerülő kellemetlenséget viszont nem a jegyen is feltüntetett motozás, vagy a táskák át vizsgálata okozza, inkább az emberek ostobasága. Szóval beengedés. Hmm… egyes lányok annyira törekvőek, hogy képesek könyökkel a falhoz vágni másokat, miközben a tömeg hátulról megindul előre, mintha csak éppen be kéne szaladni. Persze, én igyekszem megérteni őket. Szerintem ilyenfajta rajongást utoljára a Beatles tudott kiváltani a huszonéves lányokból. Mire bekerültem az első három sor már masszívan állt.

Én megvallom, direkt nem néztem meg a jutyúbon az erről a turnéról készült korábbi felvételeket, mert szeretek meglepődni. Pakson onnan, ahol én álltam, nem nagyon lehetett látni. Túl magas emberek álltak előttem. Szóval a hangzás már ismerős volt, de a látvány még nem teljesen. Az első sor ideális hely a megfigyelésre. Kezdés előtt befüstöltek, amivel majdnem kifüstöltek.

És egyszer csak lámpa leo, óriásit dörren a hangfal, indul a Banzáj! Persze nem egészen Bonanzásan, inkább Szindbádosan. Ez kérem itt Szindbád egész estés Banzája. Velünk. Nagyon jól sikerültek az átiratok, becsületükre váljék. Ákos korábbi torokbajának halvány nyoma sem volt... És jött egyik dal a másik után...
Mindenki táncolt, mert valaki jött, aki biztosan tudta és bizalmasan a fülünkbe súgta, hogy tombolda következik, tessék Erővel és alázattal viseltetni! Nagyon szeretem, eleve rockos, és közben meg nem is az ő ünnepe, hanem az enyém és kész. Az Ismerj fel című dalnál már gyanús volt, hogy nem Ace Ventura áll a színpadon. Erre csak azt tudtam mondani, hogy Adj hitet!, hogy higgyek a szememnek de főleg a fülemnek. Nagyon tetszett az átdolgozás, nagyon jól megoldották, dizájnos kezdés. Tényleg nem lehet elsőre ráismerni a dalra. Nekem sikerült másodszorra sem, de mindegy. :-)

A háttér különösen tetszett. Álmodozó típus vagyok, kövezzetek meg érte. Minden refrén után szerettem volna beszállni egy felfelé tartó liftbe. „Nem is tudod, milyen nagy dolog”. Nekem még mindig az. Ákosnak már nem annyira, mert ezt kihagyta. És mellékesen közlöm, hogy nincs hitel, mindenki megfizet! :-)

Úgyhogy jobban járt, hogy annak idején hitet kért és nem hitelt. Örülök, hogy végül az eredeti verziónál maradtak. Aztán hirtelen felindulásból tett egy olyan bejelentést, hogy… dúdolni halkan. Ahhoz képest elég hangos volt és csupán csak szó esett a dúdolásról. Ez a gyönyörű dal mindig is a kedvenceim közé tartozott. Persze lehet, hogy ez volt a pihentető a Szimbi előtt. Ezt a nótát szerintem 12 éves kor felett „senkinek” nem kell bemutatni. .. de most már a 12 éveseknek sem.

Persze sok mindent megél az az ember, aki Keresi az utat. Az olyan bizony néha keresi a bajt.

Nagyon jó, hogy imitt-amott be van ékelve egy-egy lassabb nóta. Nagyon kell, mert a repertoár többi darabja elég húzós, mitöbb, zúzós. Nem irigylem Sanyinkat, kezdem sejteni, hogy mitől izmosodott meg a srác.

És aki a bajt keresi, az meg is találja. Annak bizony tényleg nem tetszik majd az utolsó hangos dal. Ez nekem nagyon bejött. Ez a dal is egy igazi örökzöld.

Különösen tetszett, hogy Samut Ákos két (egymástól jó messzire eltávolodott) lába között láttam gitározni. Volt annak egyfajta hangulata. Pont olyan helyen állt és olyan szögből néztem, hogy Szindbád, a főhős énekes, gitáros, dalszerző, szövegíró, költő, forgatókönyvíró-kliprendező, színész, nagycsaládos apuka, BKV ellenőr áldozata, polihisztor rockterpeszében tündökölt széles mosolya. Pedig nyakamat rá, hogy a paksi koncert és a bormámoros éjszaka után nem éppen kipihenten érkeztek hozzánk. De ennek a fajta (biztosan nagyon kellemes) fáradtságnak halvány nyoma nem látszott rajtuk a színpadon.

Éppen úgy, mint régen. Szerintem nagyon jó, hogy Ákos mindig beújít valamivel. Így soha nem unalmas a műsor és lehet koncertre menni minden évben, tutira nem ugyanazt kapod. Persze van, akinek sok az állandó megújulás, mert ragaszkodna ahhoz, ami neki egyszer már megtetszett. Biztosan az ilyen emberek háttérmunkája miatt hallottam Ákosról, hogy főleg régen volt jó. Nem rossz, nem rossz!

De öt perccel az előtt tényleg jobb volt! Nem baj, nekik is kell ennyi szünet. De aztán!

Calypso. Szeretem ezt a dalt és nagyon jól sikerült az áthangszerelése is, na igen, aki tud, az tud. Állítólag a Szakos követte el. Jól tette. De akárhogy szeretem, már vártam, hogy vége legyen… mert az, ami utána következett kihagyhatatlan. Ákos elGagásodott!! És szuper jól csinálta. Neki ez nagyon megy. Az a nőies mozgás utánzását utánzó mozdulatokkal tarkított látvány. Ezt nem szabad kihagyni! Nagyon örülök, hogy ezt az első sorból nézhettem. Rövidre növesztett bajszos, szakállas arc közepéből Oh-lááááááááá olá-lááá!! És iszonyatosan jó hangulat. De el kell, hogy keserítsem szegény Ákost, soha nem lesz olyan, mint Gaga. Egyrészt, mert ő Lady, és nőnek sokkal szebb. Minden másban felülmúlja amúgy. :-)
Szóval ez a két kis apróság szerintem megbocsátható. Hello! Ez a dal soha se fog elfáradni. Mégpedig azért, mert lehet nem csak ő jött tévedésből a Földre. ;-) Nem csoda, hogy szóvá lett téve anno, amikor kimaradt a repertoárból.
Aztán máris örvénylett minden 1500 emberrel a fedélzeten. De még mielőtt a kis sorban állás közben lökdösődős, ennek a dalnak már az elején visongató rajongó leánykák beleélték volna magukat abba, hogy a csípőjét forgató Ákos bácsinak már megteszi bármi, máris jön a hidegzuhany, persze csak nekik. Ugyanis oda csak egy út vezet: A szerelmen át. Nagyon örülök, hogy ez a dal is bekerült ebbe a repertoárba. Jó volt hallani, hogy a hihetetlenül régi dalokat is sikerült úgy áthangszerelni, hogy tökéletesen beleolvadjanak a képbe. Nem tudok egy olyan dalt sem mondani, ami ne vette volna fel ezt a stílust. Persze volt, amire nem is kellett új ruhát adni, csak éppen a gallért megigazítani rajta. Ilyen volt az Ikon. Szerintem ez volt a második dal, ami a legkevesebb munkát adta az áthangszerelésnél. (Persze csak szerintem!) Bár a Ne fájjon többé is ilyen. Szerintem ez a dal megy a+ZÁkosnak a Luki és a Misi nélkül is tökéletesen. Biztos nagy kihívás lehetett számára megoldani egyedül. ;-)
Hiszen tisztára úgy érezhette magát, mint Majom a ketrecben. Már csak azért is, mert úgy is viselkedett. Az a tánc, amit leművelt, egymagában produkciószámba ment. Ugrálás, szökdelés, behajlított térdek, közben fejtető-és hónaljvakargatás. Nem is tudom, hogy mitől van olyan jókedve a zenekarnak. Persze el nem hagynák, akárhogy is táncol, táncolnak vele a tűzön is át. Ebben biztos vagyok, mert már jó ideje ugyanaz a felállás.
(Kivéve a 40 és 40+1-es koncerteket.)
És mi vele énekeltünk, áttáncoltattuk őket a tűzön át.
Komolyan mondom, hogy aki nem megy el egy Szindbádos Ákos koncertre sem, az magára vessen, ha csak DVD-n láthatja.

Aztán egyszer csak… valami mintha véget ért volna. Nem mertem elhinni, hogy ilyen hamar vége van. Már megint! Én kibírnék egy 6 órás Ákos koncertet is. Ezt nem lehet megunni!
Koncert végén aztán jött a nagy dobverő és pengetődobálás. Persze közben is volt, de a végén mindig szétdobálnak minden apró emléknek valót. A Zalán, miután gondolom elfogytak a pengetői és köztudottan megrögzött pengetődobáló, odaszaladt Ákos mikrofonállványához és nem túl érzékiesen letépte róla a pengetőket. Természetesen (nagyon jó értelemben vett) kényszeres hobbijának kívánt hódolni és bedobálta nekünk. Millió köszi innen is! Az egyik Évi jóvoltából az enyém lett.
Aztán hazavittek a tündérnek valók a motyómmal együtt. Otthon, bár már kissé be voltam készülve átolvastam a Rockinform legérdekesebb részeit és megnéztem, hogy mivel is voltam ilyen jófej aznap magamhoz. Szóval megnézegettem a relikviákat. Nekem igazán tetszenek.
De ezzel természetesen még nem volt vége a történetnek.

„szívem az Úrra figyel”

Megérkeztem Pápára. Helyes kis városka. Csak eléggé meg volt ürülve. Hát persze! Mindenki a parkban volt. Mint azt később megtudtam Ákos is. Az egyik sátorban beszélgetett a hitről. Kár, hogy nem hallottam. Én mindig szeretem hallgatni, ha valaki a hitről beszél. Hátha hallok valami érdekeset, számomra újat.
(Csak sajnos nagyon ritkán van ilyen és nem nagyon mondanak újat) Én biztos forrásból tudom, hogy nem ismerem Ákost. És ez tényleg igaz. Szóval jó lett volna meghallgatni. Szeretem a Református (Refis) egyházban, hogy nagyon rugalmas. Ha hamarabb tudtam volna arról, hogy ilyen nagy találkozó van, akkor már előző nap ott lettem volna.
Ha ilyen kérdés esetleg felmerülne, hogy hívhatott meg egy református rendezvény egy katolikus énekest, akkor értetlenül állnék a kérdés előtt. Mert teljesen felesleges kérdés.
Nincs olyan nagy különbség a kettő között. Kicsik vannak, például az Istentiszteletet nem Misének hívják. Egy-két dolog másképp volt, mint más Ákos koncerten. Például koncert előtt délután még nyitva volt a sportcsarnok ajtaja. Tehát be lehetett sétálni. Én be is sétáltam!! Naná! Simán! Ott állt a színpad is mind az öt led fallal, fényekkel… Csak éppen a küzdőtéren dobozok voltak elhelyezve, amire le lehetett ülni. Ugyanis délután ötkor Istentisztelet volt a koncertszínpadon!! Ez külön élmény! Az első sorban helyet foglaltam egy dobozkán és vártam a kezdést. Felhelyezték a „fehér” asztalt, rá a virágot, ezzel Jézust fogadtuk vendégségbe. :-) És elkezdődött. Tele volt a csarnok egyébként, nagyon jó volt látni. Persze nem mindenkinek volt énekes füzete vagy könyve, így nem hangzott túl jól az össznépi énekkel való tisztelgés Isten előtt. De nem is az a lényeg. Ákostól nagyon kedves volt (mondjuk kétlem, hogy lett volna más választása), hogy átadta ennek az eseménynek a színpadját. De azt sem gondolom, hogy akadékoskodott volna. Tényleg különleges, életre szóló élmény volt kordonnal elszeparált rock színpad előtt Istentiszteleten ülni. Aztán kiterelték Isten nyáját a helyszínről és a zenekar megkezdhette a próbát. Kimenet találkoztam az Ákosistákkal, beálltunk szépen a kordon mögé és életre hívtuk a sort. Szépen lassan gyülekezni kezdtek az emberek mögöttünk. Lassan, mert ilyenkor bezzeg gyorsan nem megy neki, eltelt az idő és megkezdődött a beengedés. Engem elterelgettek a ruhatárhoz, hogy adjam le a táskámat, de természetesen (és itt jön újra képbe) Rudolf Tomi fogta nekem a helyet az első sorban. Így ismét jó helyre kerültem. Innen is köszönet érte.
És még több ismeretlen arc lett ismerőssé...

„Mert Ákos dalainak üzenete van”
Fogadásból elkövetett „Csujjogató”
És megkezdődött a hangverseny. Minden koncerten a közönségen múlik, hogy milyen a hangulat. Na, itt nagyon jó volt! Sokan vettek jegyet a Református egyházon keresztül, nem is voltunk kevesen (!!!)
Mellékesen megjegyezném, hogy ezeket az énekeket mindenki kívülről-belülről, teli torokból fújta. Nem kellett se szövegkönyv, se kotta hozzá. Volt is nagy visszhangja Ákos bácsinak. Persze melege is szerintem. Az nekünk is nagyon. Kaptunk inni kezdés előtt.
Azt olvastam az akos.hu-n, hogy ájulás közeli állapotok tarkították az amúgy sem unalmas összképet. Körülöttem ilyesmire nem volt idő, mert mindenki bulizott!!! :-)
Ezt a hangulatot már nem lehetett fokozni, ez az énekes srác mégis megkísérelte a lehetetlent. És milyen jól tette!
Én még életemben nem hallottam a csujjogtató kifejezést, de most egy fogadás miatt bemutatkozott előttem.
„Gyere velem a ház mögé / mit dugok a hátad mögé / olyan mint a libagége / köldöködig ér a vége"

Kár, hogy csak ennyit foglalt magában a fogadás. Ha lenne tovább, végighallgatnám. Neki már csak a fogadás miatt is megérte, nekünk meg már csak ezért is.
Majd szó esett a fikázásokról is. Egész érdekes módon. Megbízható forrásból tudja, olvasta a neten, hogy festeti a haját és kozmetikushoz jár, meg talán még kupiba is, bár ezt nem írták le. (ezt ő mondta!) És most szeretné közölni, hogy mindez igaz. Én elhanyagolnám az „i” betűt. Aki ezt így beveszi, az pont olyan értelmes szerintem, mint az, aki terjeszti. Az olyanok pedig meg is érdemlik, hogy idióták maradjanak. Másfelől meg az ő baja, ha ebben találja az örömét. Szegény. Szegények.

De se baj, mert mi kinevettük őket, mert ugye Ilyenek voltunk! És tényleg vadak és jók.
Aztán ismét adott az Isten jó éjszakát.
Összességében szerintem ez a csarnok feszült a legjobban.

Nagyon örülök, hogy ilyen élményekkel a hátam mögött térhettem vissza a dolgos londoni hétköznapokba. Mert a Picadilly pont olyan romantikus, mint Ákos "Metró" című verse.

Köszönöm és hálával tartozom mindenkinek, akik segítettek abban, hogy ez ne is lehessen másként!
Nagyon várom az új albumot és a jövő évi koncerteket. Találkozunk 2011-ben!

Szerző: Markó Anna Beáta (Vestal)

Jóóóestééééééét Balatonfüred!

2010-07-06T13:36:00.029+02:00

Aggódó tekintetekkel fürkésztük útközben az eget, de az apró ijesztegető esőcseppek után verőfényes napsütésben érkeztünk le Balatonfüredre a Balaton legrégibb üdülőhelyére. Nem csak a jó időjárásnak örülhettünk, hanem a sok ismerősnek is, máris tudtuk, ebből is érzékeltük: jó helyen járunk.

Az Ákos koncertekre jellemző profizmussal koncertről koncertre találkozhatunk, az áthangszerelt dalok sokadszorra is új élményekkel gazdagítják a hallgatót, egyszerűen megunhatatlanná teszik ezeket a slágereket.
Dalok a múltból, dalok a jelenből, és Gaga, ami mondhatni felborzolta a kedélyeket az internetes fórumokon. Mindenesetre jól szólt, a közönségnek pedig tetszett (nekünk is).

Balatonfüred előtt Pakson tekinthettük meg a turnét, igyekeztünk úgy érkezni a koncert helyszínére hogy minél több meglepetést adhasson, ez persze a mostani koncertre már nem volt érvényes, de bevalljuk: így is nagyszerű élményben volt részünk. Egy kicsit olyan érzés, mint amikor egy izgalmas, fordulatokkal teli filmet újra megtekintünk. Tudjuk már mikor mi jön, mégis, újabb és újabb apró részleteket fedezünk fel.
Míg a paksi koncert céges buli volt, elsősorban az ott dolgozók adták a közönséget, most szombaton a Balaton partján vélhetően inkább azok töltötték meg a küzdőteret, akik kifejezetten Ákost választották aznap estére. Mi is lemondtunk az esti meccsről, de mint már említettem, nem bántuk meg, örültünk az együtt eltöltött közös 2 órának (másodpercre pontos adatokért kéretik másokat keresni), örültünk a találkozásoknak, reméljük hamarosan újra találkozunk!

Ákos! Nem csak Régen voltál jó!

Továbbá köszönet illeti (utólag is) a paksi koncert szervezőit hogy ott lehettünk. Aki még nem volt az idei Szindbád turnén, ne hezitáljon, váltsa meg a belépőjét, csalódás kizárva, legnagyobb a buli!

Szerző: Horváth Tamás (htomi77)

Ákos állandósult, és megkövült metamorfózisa…

2010-07-06T09:36:00.056+02:00

Igen szép paradoxonnal indul kis írásom a mostani Ákos-hangulatomról, ami kapja csak meg a Szindbád nevet :-) (Szindbad, please don't laugh!)

Ezen blog szerkesztőinek felkérésére határoztam el, hogy írok a Szindbád-turnéról, mert örömmel vennék, és ha még jó is, lehet, hogy kikerül a mikro Szindbád szájtra (de jól esett leírni). Csudálkoztam, miért épp tőlem? Én legutóbb miféle kommentet írtam a honlapra? Szerintem jót, de ezzel a véleménnyel csaknem egymagam maradtam… Pedig higgyétek el, szeretettel írtam, ahogy csak akkor lehet, ha megvan a kölcsönös bizalom Szindbád, és köztem. Én elhiszem Neked, hogy… megvan!

Nos, kell a Szindbádról szólnom, pedig szívesen kalandoznék másfelé… Például afelé, hogy a címre utaljak, hogy nekem Szindbád egy állomás, nem a leg-közelibb… nem maga a dal, mert (na az meg nekem oltári módon tetszik), hanem a turné. Most megint azt hiszitek, hogy nyifogok, pedig nem. De hát tessék már az őszinteségem értékelni :-) Köszi.

Ez a koncertanyag nekem azért jó, mert látom az Ákos-életút ezen állomását is, amikor ennek van itt az ideje.

Ákos állandó stílusa, gondolatisága, koncert-szerkezete, szóképei, mind mind felismerhetők már Banglades-alsóról, annyira egyediek… ez a koncert viszont megyőzött arról, hogy mégsem…. Jó, jó… a szövegek persze, azok nem változtak, de a kíséret, a dallam, a hangszerek által keltett zene harmóniája, avagy diszharmóniája ezt az állandósulást megpiszkálta, és a sima víztükrön fodrozódást csinált, nyilván, hogy felébredjek… önző vagyok. Erre most jöttem rá. (Vagy csak a saját szemszögömből nézem a világot?)

Én ezt a turnét, azazhogy a turné koncertjeit, azazhogy a Szindbád-koncertet nem tudom az első sorból végigcsápolni. Pedig előre is mentem. Úgy tudom szemlélni, mint aki már felfogta, hogy megszületett a Gyermeke, és már nem hullat könnyeket minden pillanatban a meghatódottságtól, hanem csak nézi, és nézi, és nézi. Jó nézni. Jó hallgatni. Érdekes.

Mostmár elemezhetem… Boncolgathatom. A hatásait megéltem, ez már másról szól. Szinte mindegyik dalt végigéltem már, most más van soron – nekem. Jó ez, nem baj. Ilyen kapcsolatot teremteni egy művel, na ez az igazán érdekes.

Elsőre nem tetszett megmondom őszintén (maúnika - a rend kedvéért…), azazhogy ez azért hülyeség. Nem ezt vártam, az eddigiek alapján… igen, a konok Ákos fanoknak már ilyen elvárásaik vannak, ez van, ilyenné lettünk… lettem!

Nem ismertem fel a dalokat, a zenék és a szövegek számomra külön életet éltek… Gaga-rész bármennyire vicc, sutka, poén, élc, fricska, stb. nekem nem vicces. Nem is tetszik eredetiben sem, így sem. Ugye nem baj? (Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy megvertem Gagát… ez viszont nem vicc!!!

Az jutott eszembe, amikor Ákos a story magazin címlapján mutatkozott Feleségével, Krisztával, a harmadik Gyerekük születése után, ahogy Kriszta szoptatott. Jajj Édesanyám, miért kell ezt?Ákos, mit kapsz Te ezért innen-onnan, de leginkább amonnan….??? Miért kell ez Neked? Na hát most is ez volt bennem, hogy miért kell ez?

Fenébe, nem kell… maradj Ákos, újulj meg nap mint nap, csinálj olyan albumot, hogy egy hétig ne léptessem túl az első dalon (Ennyi nem elég), hogy megértsem végre miről szól az Egyetlen hívó szó elég, hogy nap mint nap eszembe jusson a „Mutatsz az égre / De csak az ujjadat veszik észre / Mondd meg, miért ne Értsenek félre? / Ez a kétkedők menedéke” idézet, mert erről szólnak napi csatáim az élettel… szóval miért nem maradsz Ákos?

Gondolkodtam, hogy igazságtalanság azt hinni, hogy ez az Ákos nem az az Ákos. Dehogynem. Csak kisajátítottam magamnak úgy, ahogy nekem jó. Be kell látnom, másnak meg másképp jó. Tényleg önző vagyok…:-)

Most miről írtam? Magamról? Ákosról?

Szerintem egyértelmű….:-)

Had fejezzem be ezt a kis szösszenetet egy Ákos idézettel, a méltatlanul van a sarokba dobva, én előkotrom, és mintegy magam írása miatt is leporolom Nektek, Neki, magamnak:

„Az egyik azt mondja,
Túl sok a színed,
Túl nagy a híred,
A másik így szól:
Egy kis bíbor kéne még rád,
Ennek túl hangos,
Annak meg halk vagy
És elhagy,
Az egyik mérget adna,
A másik meg újabb álruhát.
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De ma nem akarsz élni,
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De Te nem akarsz élni.
Térdelsz, vagy érvelsz
Mind ölel és pofoz,
Mind okos és gonosz,
Szebb már nem lesz
A tágas ketrec,
Elfajult a hecc.
És egyszerre kilépsz
A remegő fénybe
És elönt a béke
A szívnek nincsen más menedéke,
Itt egyetlen percre
Szabad lehetsz.
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De ma nem akarsz élni,
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De Te nem akarsz élni.”

Ugye érted minden szavát? Én is, mégis azt mondom túl sok a színed, túl nagy a híred… vagy… egy kis bíbor kéne még Rád… gyarlóság, dél! egészség!

Szerző: mammma

(Elnézést, hogy most nem írtam színpadképről, zenekarról, ruháról, sikításokról, csípőmozgásról, majd máskor … :-)

» Ákos - Szindbád Turné (2010.06.26. - Pápa)

2010-06-27T21:12:00.014+02:00

Beleremeg a föld…

Te! Az ott nem az Ákos?

Szívroham közeli állapotban telt el az elmúlt néhány nap, mert a szerencsétlen közlekedés miatt tudtam, hogy csak fél négyre érünk Pápára. Bár nincs túl sok koncert egyelőre a hátam mögött, de eddig mindig bejött, ha délután kettő környékén már ott voltunk, és inkább végigálltunk néha 6 órákat is, hogy az első sorban lehessünk. Tegnap azonban minden teljesen másképp volt, valószínűleg a Református Egyházi Napok rendezvényeinek köszönhetően, hiszen ha azt mondom, hogy a Sportcsarnok környékén kisebb káosz volt, akkor még nagyon finom voltam. Persze néhány törzsrajongóval így is találkoztunk, de sorról egyáltalán nem volt szó. Délután hat előtt néhány perccel aztán megérkezett a Főhős is, valószínűleg az istentiszteleten vett részt, de a főbejáraton, testőrök nélkül, abszolút civilben ment be, ha nem fél méterre tőlünk történik mindez, valószínűleg észre sem vesszük. A mise után aztán elkezdett kialakulni a sor, nagy meglepetésre három év után is volt, aki rám ismert, pedig a veszprémi Még közelebb koncerten kívül sehol nem találkoztunk. Egyre többen kerültek a hátunk mögé, de a kordont a magunkénak tudhattuk, így aztán a nyolc óra körüli kapunyitás után az első sorban, majdnem középen lett helyünk.

Védőháló nélkül

Ahogy az lenni szokott, megtapsoltuk a füstöt, a LED falakat, a fényeket, az összes technikust, kilenc után elkezdődött a Gyertek ki! című világklasszis nóta is, kis késéssel ugyan, de annál felfokozottabb hangulatban aztán elindult a banzáj. Az 5 részes kivetítőn szépen egyesével láthattuk a zenekar tagjait; Szakos Krisztiánt, Bánfalvi Sándort, Samut, Kékkői Zalánt, legvégül pedig Ákost is, és egy Induljon a banzáj! + Mindenki táncol után jöhetett az egylevegős maratoni köszöntés. Ahogy azt megszokhattuk; eszméletlen hangzás és látványvilág, az elsőtől az utolsó mozzanatig totálisan profi előadás, minden a helyén van, senki nem hibázik, mondhatni, mint kés a vajba… Persze az Ákos által is sokszor emlegetett internetes közönség már hetek óta habzó szájjal tiltakozik a slágerekkel teletömött tracklist ellen, éppen csak azt felejtik el, hogy ezeket a dalokat így még soha sem hallhatták sehol. Nem csak duma, tényleg lehetetlen felismerni a dalokat addig, amíg a szöveget meg nem halljuk, és a legnagyobb slágerek (Adj hitet, Valami véget ért, Hello, stb.) átiratai sikerültek talán a legjobban. Bár ilyesmiről nem igazán lehet beszélni, minden egyes dal hibátlan új köntöst kapott, amiért Szakos Krisztiánt illeti minden dicséret; elképesztő munka lehetett, de csillagos ötösön kívül mást nem igazán lehet rá adni. Ahogy a legtöbb turnén, itt is megvolt a hangulatváltás, bár nem olyan drasztikusan, mint anno a Még közelebb turné során. A lassabb számok mindig jókor jöttek, de pihenésről nem lehet beszélni; még a Valami véget ért is megkövetelte a nonstop tapsot. A leginkább talán a Szindbád dala alatt sikerült szétszedni az épületet, de a másik, új, nem élőben előadott dal részlete is hatalmas sikert aratott. Aztán a Calypso című Bonanza-dal fantasztikus átirata, és az azzal egybedolgozott Lady Gaga szám is megtalálta a közönségét, nem csoda; ez is tökéletes telitalálat lett. (Aki pedig úgy tartja, hogy ezzel Ákos tényleg lealacsonyodik, az fogja meg a kezét annak, aki szerint rossz a dallista, meg aki szerint Ákos ne rockerkedjen már 42 évesen, aztán savanyodjanak együtt.) Apropó, 42 év; legalább tízet nyugodtan letagadhatna. Ha nem tudnám, hogy egy négy gyermekes családapa volt az, aki huszonéveseket megszégyenítő módon táncolta és ugrálta végig a tegnap estét talpig bőrben, napszemüvegben, el sem hinném. Habár, jobban belegondolva így, hogy botox is, meg kozmetikus is… :)

Egy fogadás miatt Ákos még (nép)dalra is fakadt, azóta tudjuk, hogy köldökig ér a vége, ami – kell-e mondanom – szintén vastapsot érdemlő vállalkozás volt. Volt még felismerhetetlen és zseniális Csak a szerelmen át, klasszikus startos Ikon, Mező Misi és Lukács Laci nélkül is horzsolós-borotválós Ne fájjon többé, aztán pici szünet. A fináléra aztán a maradék levegőt is kipréselték a jónépből; a Majom a ketrecben soha nem volt ennyire heavy metal punk rock, ha pedig felcsapjuk a Hogyan formáljunk egy többezres tömeget egyetlen lélegző egésszé? című könyvet, akkor abban csak négy szó lesz; Táncolj a tűzön át. Ment a jobbra-balra, volt énekeltetés, kaptunk füstoszlopot az arcunkba, hát kell ennél több? Lényegtelen, mert van, ha kell, ha nem; Valami véget ért és a jól megszokott, mégis megunhatatlan finálé; Ilyenek voltunk. Aztán adott az Isten jó éjszakát, pengetőt, dobverőt.

Minden percre emlékszem

És fogok is, a tegnapi buli ugyanis akkora volt, amekkorával ki lehet bírni az új albumig. Az már csak afféle ráadás, hogy az egész heti lázas, vízszintes állapot után egyáltalán túléltem azt a két órát, és megúsztam annyival, hogy a maradék hangom is elment. Hogy megérte-e? Nem kérdés, és nem is meglepetés; Ákosék megint mindent megtettek azért, hogy az évszázad buliját hozzák össze, és ha engem kérdeztek, ez sikerült. Nyilván most is lesznek fanyalgók, akik szerint Ákos főleg régen volt jó, de akkor sem mindig, de ez velejár. Az pedig külön öröm, hogy 22 év kitartó munka után Ákos végre olyan zenekarokkal léphetett fel, mint a Kool & the Gang, az Omega, a Deep Purple vagy a Korál. És ha ez azzal jár, hogy az új igényeket maximálisan kiszolgáló, 32 kg-os szépfiúk után sikoltozó 12 éves lányok már nem tudják, ki ez a bácsi, akkor azzal jár. Az az elsöprő siker ugyanis, amit tegnap Ákos és a zenekar kapott, felér a világ összes Comet gömbjével.

Köszönjük! Szép volt, fiúk!

Szerző: Cseh Dániel

Atom nagy buli volt!

2010-06-21T16:12:00.027+02:00

Izgatottan vártam ezt az estét, hiszen különlegesnek ígérkezett. Már magában az, hogy egy zártkörű rendezvényre meghívást kaptam és résztvehettem a koncerten, önmagában nagy örömmel töltött el és valamilyen titokzatossággal lengte körül az esti várakozást...

Felkészülten vágtunk neki Paks városának, teli a tank, matrica, esőkabát, sok víz és a jó társaság is már mind az autóban volt, így nem volt más hátra: máris gurul a négy kerék, mind azt súgja, menni még... ! A nulláson egy hatalmas véget nem érő, mozdulatlan kocsisorba botlottunk, így egy gyors visszafordulás és irányváltás, majd amikor már a hatoson voltunk, megnyugodtunk, hangerőt fel és irány a helyszín! Egy gyors kávészünet, telefonok az éppen útban lévő barátoknak, majd megérkeztünk a koncert helyszínére. Nem mehettünk be azonnal, így kerestünk egy helyi kis presszót, ahol mulattuk az időt és egyre többen lettünk, ismerősök, idegenek...

Azután elérkezett a fél 8, végre átvehettük a karszalagokat, majd nem kellett sok idő és Fiák Kriszta megjött, hogy bekísérjen minket, aminek valami önfeledt szaladás lett a vége, és lám, pillanatok alatt az első sorokban találtuk magunkat. Innentől már nem kellett sokat várni, nem is gondoltuk volna, hogy ilyen pontosan kezdenek a Fiúk. Felcsendültek az első ütemek és mindenkiből kiszakadt a sikítás, fütyülés és ami csak a csövön kifért.

Az első másodperctől az utolsóig végigtáncoltuk, énekeltük, tomboltuk a koncertet. Leírhatatlan, ahogy ennyi ember egyszerre lüktet, mintha a levegőt is egyszerre vennénk, mint egy hatalmas hullámvasút. Ahogy Ákos, a zenekar és a közönség egymást hangolja, egymásnak ajda az impulzust oda vissza, ahogy Ákos egyetlen kézmozdulatára ugrálni, vagy tapsolni kezdünk, a kedvenc dalok előtt lopva összenézünk, mosolygunk, vagy megszorítjuk egymást kezét... A dalsorrendet nem írom le, sokan megtették már előttem. Annyit azért megemlítenék, hogy az Induljon a banzáj, Mindenki táncol, Adj hitet, a Ne fájjon többé, Calypso/Bad Romance, Ikon olyan hévvel szólnak és hatnak ránk, hogy még a kordon is megmozdult, együtt énekeltünk, tapsoltunk, még az elmaradhatatlan lábdobogás is megvolt. A Csak a szerelmen át és a Szindbád dala az idei turné gyöngyszemei és a régi dalokat is jó hallani új köntösben. Majd a végén, mintegy megkoronázásaként az estének, a Valami véget ért alatt megérkezett Esőkirály, hatalmas cseppekben hullott ránk, ettől még felszabadultabb lett a társaság, mintha egyenesen nekünk küldték volna az égiek, felszabadulatan élveztük tovább az estét, Ákos is kiállt a tető alól és együtt ázott velünk. Hirtelen a tömeg skandálni kezdte, hogy "Esőkirály", jó lett volna egy spontán Esőkirály-t hallani, ám elérkezett a búcsú pillanata és az Adjon Isten jóéjszakát...

A végén csak pihegtünk, de jó volt végignézni a társaságon, mindenki mosolygott, boldog volt, puszik, baráti ölelések és az az érzés, hogy ismét egy felejtetetlen élményben volt részünk, ami bennünk marad és elkísér a mindennapokban, a hétköznapokban. A hazafelé út dörgős, villámlós, esős, az elején kissé kanyargós volt, de végül mindannyian hazaérkeztünk szerencsésen. És itthon, egy pohár jó bor mellett, végiggondolva az estét és már hajnalodván, jó érzéssel a szívemben aludtam el.

Köszönjük, hogy ott lehettünk, köszönjük Ákosnak és a zenekarnak, a szervezőknek és a "hangulatfelelősöknek" az estét!

"Mondtam én, hogy jól fogunk szórakozni!"

Szerző: Nelcsi

Atomenergia 1:45:54:2

2010-06-21T12:21:00.026+02:00

Paks, 2010. június 18.

Zötyög, rángat, csikorog, „száguld”. „Rohan” a táj mellettem, miközben az alföld jellegzetes sík vidéke egyre jobban kirajzolódik. Az őzsuta kecses szökellése alatt, amit egy szántóföld közepén követ el, felriasztva egy sas-madarat a levegőbe, a kényszerpályán mozgó jármű ablakához nyomom az orrom. Sajnos nem tudom „őket” rendesen kivenni, mert a helyiérdekű vasút kocsija nem lassít, folytatja egyhangú, unalmas útját. Tököl megállóhelynél, már nagyon nem tudtam elviselni ezt a hosszú utazást, mindenhol fájt. Nyugtattam magam, ne aggódj, hamarosan megérkezünk Ráckevére.

A végállomáson Józsi barátom várt rám, 9 személyes WV gépjárműjével. Miután áthajtunk a Duna egyik ága felett egy hídon és rákanyarodunk a Dömsöd felé vezető útra, egyre jobban érzem magam. Dömsöd nagyközség barátom otthona és egyben jövőbeni szállásom helyszíne. A község első ránézésre nagyon kedves, barátságos helynek tűnt számomra. Az őstermelésből élő családhoz megérkezve, csupa nagyszerű dolgot fedeztem fel: a hatalmas függő képet a falon, amin Erdélyország egy gyönyörű szegletét lehetett felfedezni; a háziak kedvességét, ami hamar megnyugtatta feszengő érzésemet; az alföldi pálinka-, a csíki sör jellegzetes illatát, ízét; és nem utolsósorban – ami mély nyomott hagyott bennem – a szarvas-szalámi és a juhtúró fenséges ízvilágát. Nagyon ízletes volt. A ház ura, barátom édesapja, semmiben sem hasonlítható egy nagyvárosi emberhez: nyugodt volt, megfontolt és határozott. Tetszett, hogy a ház szinte minden szegletében zászló volt, vagy valami olyan dolog, ami kifejezte a család hazaszeretetét.

A kipakolás, az átöltözés, rövid meccs-nézés és az étkezés után irány az autó, hisz ma a fő cél az Atomváros meglátogatása volt. Hatvanegynéhány kilométer után megérkeztünk Paksra. Miután a gépjárművet a házak között magára hagytuk, elindultunk az utazásunk céljához, a villamosnap keretén belül megrendezésre kerülő Ákos koncertre. Meghívottak vagyunk, amiért – sok más ember mellett - elsősorban a művésznek lehetünk hálásak. Az említett villamosnap egy sportpályán egy búcsú hangulatát idézte: kirakodóvásár, játékok, hatalmas sátorral a közepén. Miután közölték, hogy csak 19:30-kor léphetünk a rendezvény területére, tettünk még egy sétát a városban, majdnem lementünk a Dunáig. Miután visszaértünk (kis beszélgetés Kanccsal és CsAdrival, majd Nokival- később Surgeonnal) és átvettük a karszalagunkat, végre be is engedtek.

Ami kívülről búcsúnak tűnt, az a színpad előttről hatalmas cégrendezvénynek. Az atomerőmű munkatársainak szólt a cég vezérigazgatójának üzenete, miközben mi elfoglaltuk „szokásos” helyünket: a színpaddal szemben bal oldalt, 3. sor. Épp CsAdriék mögött találtam meg a placcot. (A 700 HUF/ korsó felvizezett sör nagyon nem volt baráti gesztus a várostól.) A rendezvény műsorvezető asszonya Lilu volt, aki bejelentette, hogy hamarosan kezdetét veszi a várva várt Ákos koncert. Ekkor még az 5 osztott kivetítő egyikét emelték a helyére, és egyik crew is lógott a színpad tetejéről, valamiféle lámpát igazítván a helyére.

A majdnem pontos kezdés (pár perc csúszás), számomra szokatlan volt. Hogy miért? Mert hiányzott a függöny rejtelmes üzenete. Helyette kaptunk pontosan megkomponált koreográfia szerinti kezdést. A zenészek az intró ütemére, ill. azok egyes taktusánál léptek a színpadra, éppen akkor, amikor az adott személy egy fényképe megjelent a kivetítők egyikén. Ákos egy-egy fotója, aki legutolsónak jött a színpadra, mind az 5 kivetítőn helyett kapott. Ezután rögtön bele is csaptak a muzsikába, indulhatott a banzáj. Hatalmas volt, karcos, kemény. Átfordulva a Mindenki táncol-ra, folytatódott az őrület. Látszott a közönségen, és a zenészeken hogy kezdenek belejönni a buliba: kezek a magasba, gitárok szaggatva. Minden dalt nem írok le (az Ismerj fel-t nem is tudnám, folyóügyek, nesze neked 700 Ft), csak egy-egyet emelnék ki. Jó volt élőben hallani a Szindbád dalát, nagyot pogoztunk rá. Ha jól emlékszem, a következő dal alatt (Keresem az utam) voltak a kivetítőn a számomra legjobban tetsző képek: Egy-egy kar látszott, csuklótól lefelé, többnyire a kivetítő tetején, lefelé fordulva. Az ujjak zárva, nem szorosan, nem ökölbe, csak éppen hogy. Majd nagyon lassan kinyit a tenyér, az ujjak „keresnek”, mintha nyúlnának valaki/valami után. Ekkor csak az osztott kivetítőket néztem, talán megfejtem a kezek üzenetét.

A Főleg régen (ennek nem az a hivatalos címe, hogy Főleg régen voltál jó?) alatt a zenekar levonult a színpadról, a dal háttérből szólt. Nem adták le a teljes dalt, csak egy részletét: nem rossz. A Calypso/Bad Romance nagyon jó, így ahogy volt. A vita, hogy poén vagy nem poén a Lady Gaga-s dal, számomra nem kérdés. Ákos ezt egyébként meg is jegyezte, hogy az interneten ezen lovagolnak. Többször is felhozta azokat a dolgokat a konferanszok közben, amik az akos.hu vendégkönyvében témák.

Az Örvény c. dalnál a lámpák, mind örvényeztek, körbe-körbe jártak. Messziről biztos látványos volt. Én se vagyok oda a slágerekért, kicsit sokallottam. Tudom-tudod, muszáj. De a Csak a szerelmen át-nak borzasztóan megörültem. Nagyon jó kis átdolgozás kerekedett ki belőle, holott én is az átdolgozások ellen vagyok, album verziókat szeretnék, már amennyire ez megvalósítható. De ez tényleg jó volt így. A szünet előtti utolsó dalnál, amikor Ákosék gyilkos zenét írtak, na, akkor szabadult el leginkább a pokol. Nagyon beindult a nézőtér is, és a zenekar is: Sanyi püfölt, a többiek tépték a húrokat.

A szünet, a visszataps után ugyanolyan sorrendben léptek a színpadra a zenekar tagjai, mint ahogyan azt a nyitánynál is tették, betanult koreográfia. A Majom a ketrecben c. volt nekem a legjobban tetsző dal. Ákos a dal elején átment majomba, végigugrálta a színpadot, szinte négykézláb. Aztán mikor már pont véget ért volna az előadás, pont a Valami véget ért alatt, nagyunkba szakadt az ég. Hatalmas zivatar áztatta a küzdőtéren lévőket. Ákos együttérzésből, megsajnálhatott minket, kijött a sátortetővel bevont színpad alól, hagy kapjon ő is a jóból. A közönség nagy részét, akik nem a nagysátor alatt álltak, nem zavarta a hidegzuhany, folytatta az éneklést, a bulizást. A dal végén elmondta a művész úr, hogy tudja, hogy most az esőkirálynak kellene jönnie, de érjük be az Ilyenek voltunk-kal. Atomvillanásként jöttek a fények a színpadról, miközben füstöt lőttek az égbe. Csak nem az erőmű?, kerestük a sugáröltözetet, de szerencsére csak a koncert hatott így a városra, és ránk. Az atommagátalakulások során felszabaduló energiához hasonló erőforrásként végigsöprő koncert igazi kincs volt a számunkra. Az előadásból már csak az Adjon Isten… maradt hátra. A vers utolsó sorára a zápor is befejezte munkáját. A stopperemet leállítottam, idő: 1:45:54:2!

Összességében nagyon jó koncert volt, tapssal, ugrálással, integetéssel, Forrest Gumpra hivatkozással (Ákos részéről), zuhannyal, énekléssel, sajnos szúnyogcsípésekkel és - nem utolsó sorban - fantasztikusan jó zenével, jó hangzással: nagyon szépen szóltak a hangszerek, annak ellenére, hogy a kezdés előtt egy takarító személy a partvissal oldalba nyomta a mélynyomót.

Hazafelé, pontosabban Dömsöd felé sűrű villámlások, dörgések, heves esőzések nehezítették az utunkat, de célba értünk, és szép emlékekkel tértünk egy pohár bor mellett nyugovóra.

Magam és a barátom nevében is köszönjük a meghívást! Nem felejtjük el.
További sok sikert a turnéra!

Tatabánya, 2010. június 20.

Szerző: odusszeusz

Villanás Pakson

2010-06-20T14:55:00.023+02:00

Ákos zártkörű koncertje
2010. június 18., péntek

Hadd kezdjem ott a történetet, hogy azon túl, hogy az ember elfogult, a végletekig szubjektív, és ráadásul még meghívott vendég is a bulira, akkor aztán lesz „nemulass” egy beszámoló sorai közt. Mégis hogy nézne ki, ha ilyen esetben azt írnám, hogy: ó az a hamis hang ott a x dal elején az ciki volt? Nos, az a helyzet, hogy Pakson egy olyan buli volt, amellyel kapcsolatban még arra sincsen szükség, hogy a fentebb említett helyzetet figyelembe vegyük – vagyis, hogy aki ott volt az egy igen kedves és nagyvonalú meghívást élvezhetett. Hogy miért? Mert „indult a banzáj”, „szétesett a ház”, és ehhez volt fütty és tánc, ugrálás és éneklés – már ha a teli torokból üvöltünk módit éneklésnek lehet nevezni.

Vagyis egy olyan koncertet élvezhettünk, amely maradéktalanul csodás élményt adhatott minden jelenlévő számára. (Oké, oké értem én – mondhatják a hitetlenek – elmentetek oda, meg szeretitek is Ákost, persze, hogy tetszett. – A válaszom viszont erre, hogy aki nem hiszi, járjon utána – mint a mesében – egy Szindbád Turné állomáson, hogy az elfogultsághoz azért társul realitás érzék is. Mellesleg ki is kérném a vádat, hogy bármi elvakít, mert kimondottan azok közé tartozom, akik szívesen kritizálnak mindent, saját magukkal az élen… De ezután a kis kitekintés után térjünk inkább vissza Pakshoz…)

Hol is kezdjem? Ott álltunk a színpaddal tökéletesen szemben, az első sorokban, a megígért időpontban elindultak az első taktusok és onnantól kezdve egészen az utolsó hangig nem állt le, és mellesleg nem is ült le, a buli. A számok listáját már ismerjük, hiszen a Szindbád Turné anyagát játszották Ákosék. És nagyon szólt! Nagyon jól szólt! Bizony, ez izgalmas kérdés volt számomra, azért is emelem ki.
Pakson ugyanis „céges” buli volt – megjegyzem több mint 7000 (!) emberrel – és az ilyen meghívás, ahogy Ákos az elején elmondta, számára is első élmény volt, így senki sem tudhatta, hogyan is fog ott majd szólni a „Szindbád”, de jól szólt. És azt hiszem sokak egyetértenek Ákossal, hogy: „Isten áldja meg a jó szokását az ilyen cégvezetésnek”.

A hosszúra nyúlt bevezető után azért igazságtalan lenne, ha a dalokról egy szót sem szólnék, még ha már korábban ejtettem is szót a nagy kedvenceimről (a mosonmagyaróvári koncert kapcsán). Az „Intro” kissé halkra sikerült elejét aztán a magához térő hangerő azonnal elfeledtette, a hangulat azonnal a maximumig fokozódott, és észre se vettük már dübörgött az „Induljon a banzáj”. Most is – hiába szólt már sokat – tetszett. Igaz, hogy az igazi kedvencemnek a „Csak a szerelmen át” és a „Táncolj a tűzön át” megmaradt ezen a koncerten is. Viszont sokkal összeforrottabbnak, egységesebbnek hallottam a teljes anyagot, mint néhány hete. Hogy ez a felfokozott hangulatnak, vagy a dolog „egybeérésének”, „megérésének” kö-szönhető, ezt persze nehéz eldönteni, de nagyon egyben volt az egész ez tagadhatatlan. Voltak dalok, amelyek pedig mintha még őrültebben szóltak volna. A „Calypso” a „Bad romance”-szal például egy ilyen pontja volt az estének. Szinte robbant, és vele mindenki. És ide jöhetne még akár, az ismét, rendkívül ütős „Ne fájjon többé” is.

A „visszahívás” után ismét fokozódott a hangulat, bár senki nem gondolta, hogy még tovább fokozódhat. Ákos "majomként" ugrált be a színpadra, ahogy elsöprő robajjal megindultak a „Majom a ketrecben” akkordjai, és vele együtt ugrált a közönség olyan erővel, hogy remegett bele a deszka, amely a lábunk alatt volt. Aztán valahol a „Táncolj a tűzön át” után, és a „Valami véget ért” című dal közben, egyszer csak ránk szakadt az ég és hatalmas esőcseppek leptek meg mindenkit. A kevésbé rutinosak a fedett részbe menekültek, de a „mag” ekkor kicsit még szorosabbra vette sorait és hatalmas bulizásba kezdett. Ákos pedig tovább pezsdítette ezt a légkört, ahogy az esőre kiállva játszott gitárján.

Az eső végül elállt, és a kövér cseppek már csak ritkásan hullottak alá a színpad tetejéről, és csodálatos hangulatot adtak ezzel az „Adjon Isten” dallamához.
Lehet, hogy sokan most ezt végigolvasva azt kérdezik, hogy: „ennyi? Más nem is volt?” Természetesen volt. És ahány ember ott volt, mindenki másra emlékszik majd vissza, és más beszámolók kicsit mást emelnek majd ki. Igazából egyetlen mondat is elég lenne: „fantasztikus volt”, sőt akár egyetlen szó is: „wow”.

Most csak annyit szeretnék még írni, hogy igazán hálás vagyok ezen blog szerkesztőinek, és Ákosnak, csapatának, illetve köszönöm, hogy volt valakinek gondja megszervezni még az utazásomat is, valamint hogy ott lehetett a nevem a vendéglistán, annak érdekében, hogy én is jelen lehessek ezen a koncerten! Köszönöm!
Csak ismételni tudom korábbi önmagam, hogy ez egy jó csapat! Tanuljuk meg értékelni ezt, és tisztelni egymást, és ha tehetjük, segíteni!

[Most egyébként is nagy segítségre szorulnak sokan, akiknek életük munkája, otthona az esőzések áldozata lett. (Persze mindig jó, ha képesek vagyunk másokra is gondolni, de ez most nagyon az a pillanat, szóval aki teheti…) Hiszen Ákos sem hiába emelte ki a koncerten, hogy a csodálatos fekete Kramer Ferrington elektroakusztikus gitár hihetetlen áron kelt el az árverésen, amivel az árvízkárosultakat is megajándékozta új tulajdonosa, és nagyon örül ennek ő is.]

Szép volt Fiúk!

Szerző: Gáncs Nikolasz

Egy dalnyi eső

2010-06-20T14:33:00.010+02:00

Sokféle Ákos koncerten voltam már, sokféleképpen megélve az estéket. Volt már könyöklős, lilafoltos, feketeruhás-Ákospólós, volt csendes, ülős, kicsit hangosabban-ülős, nézelődős, visszafogottan bulizós, széjjelfütyült, aktívan rugózós, nyakrángásos, végig-ugrálós, szétázós, szétizzadós, szélviharban áramszünetes, sok-sok első soros, kevesebb oldalról-őrjöngős, vidám és megtört, mulatós és meghatódós. És volt már istentelen (illetve pont, hogy istenes... ) felszabadultság is, pont úgy, mint most a zártkörű paksi atompartin…

Ilyen buli viszont még nem volt. Az ember nem tudja mire számítson egy mini sörfesztiválhoz hasonló, padokkal telerakott sátor láttán, melyben a lehető legvegyesebb embernép falja a kolbászt még pár perccel kezdés előtt is. Kíváncsian vártam a transzformációt, mely jelentem rekord sebességgel történt meg, ahogy a Főhős és zenekara rákezdett. A „tömegbarát”-nak vélt oldalsó rész is két pillanat alatt szűkült be, és még a középkorosztály érettebbik vége felé hajló, körömcipős, csinibe öltözött asszonkák is úgy ugráltak ütemre a néppel együtt az első pillanattól kezdve, mintha újra tizen-huszonévesek lettek volna. Ismét bebizonyosodott hogy nem szabad idő előtt ítélkezni (és talán idő után sem…az másnak a dolga.)

Aztán meg is szűnt a külvilág.

Szindbád dalolt, ahogy eddig, a közönség egy része pedig olyan emberekből állt, akiket nagyon rég láttam már, vagy akik régóta nem lehettek jelen koncerteken. Most itt voltak. Együtt voltunk. Újra. Az időutazás sokszor előkerül a koncerteken… hát most megálltunk az időben. A jelenben. Ott és akkor. „Minden úgy volt, ahogy köll.” Főleg a végén. Ahogy felcsendült a Valami véget ért, a kezek szinte egyszerre emelkedtek a magasba, az arcok az ég felé, üdvözölni az esőt és a dalt. Mintha a műsor része lett volna. Egy dalnyi eső. Mert a dal végére el is csendesült. Ennyi felszabadult, boldog arcot még nem láttam az ég felé fordulni. És szívfacsaró ezt mondani árvizek idején, de akkor, ott, áldás volt ez a dalnyi eső, mert olyan szintű boldogság és áldottság érzést borított ránk, amit beoszthatunk magunknak egy időre.

Elmosta a bánatot a paksi Esőkirály.
Bár máshol is így lenne…

Köszönjük Ákosnak és a Produkciónak, hogy ott lehettünk! És külön köszönet és hála az áldozatos szervezésért, valamint a ki-kivel-és-hogyan-jut-el-oda-ahova-indult című rejtély önkéntes és hibátlan megfejtéséért és levezényléséért Farkas Krisztának!

Szerző: Tánczos Éva (vinyu)

Paks +

2010-06-20T14:18:00.012+02:00

Hepinek köszönhetjük a második paksi gyöngyszemet, melyet ITT nézhettek meg!
Bonanza és Gaga rajongók előnyben :-) !!

Szindbád vs. Comet jelöltek (egy nappal a paksi koncert előtt)

Paksi hevület

2010-06-19T15:39:00.029+02:00

Koru jóvoltából máris itt a tegnapi paksi koncert egyik nagy hangulata

ELSŐKÉNT

csak nálunk,

csak nektek,

csak a szerelmen át!

Megnézem

"Ahoj, ahoj, néha bepipulok"

2010-06-10T21:30:00.018+02:00

Tavaly év vége felé egy rádiós műsorban elhangzott hogy a Bárka színpadára „kényszerült” Dob + Basszus című műsor vendége Ákos lesz valamikor 2009 december elején. Ehhez képest a Bárka illetékesei már egészen mást közöltek, de valóban, arról az Ákosról van szó akire én gondolok, nincs tévedés, de majd később. Április környékén. Türelmes várakozás, tudván: egyszer mindennek eljön az ideje.

Lévai Balázs Dob + basszus műsorának vendége 2010. június 8-án: Kovács Ákos
Hogy egészen különleges esemény szem-, és fültanúi leszünk, abban biztosak lehettünk, a műsorismertető tudatában pedig pláne. Lévai Balázs műsora már a képernyőn jó volt, ezeket itt újra meg lehet nézni:

2005. október 21. Dob + Basszus Bonanza Banzai
2007. április 14. Dob + Basszus Ákos

Idén meglehetősen nehéz dolga lesz a szerkesztőknek ha a tegnap felvett anyagot ismét egy fél órás időkorlát közé szeretnék belepréselni. Már ha valamikor képernyőre kerül. A felvétel minden be-, és átállással eltöltött percével együtt 3 órásra sikeredett, Ákos mellett szóhoz jutottak az Ákos zenekar tagjai, Lackfi János költő, élőben bejelentkezett Szigethy Gábor irodalomtörténész, videobejátszásokon feltűntek a szakma „nagyjai” valamint a legfiatalabb generáció is akik éppen Ákos verset elemeztek, és ne feledkezzünk meg a szépséges Zsédáról sem, akivel Ákos a műsor végén elénekelte a Keresem az utam című örökbecsű slágert.

A műsor felvezetőjében Mucsi Zoltán és Scherer Péter alapozta meg a jókedvet, de erről még a későbbiekben szó esik, ne szaladjunk ennyire előre.
Rövid ismertetőt kaphattunk a felvétel technikai hátteréről, ekkor már világossá válik számunkra is, elsősorban a képernyőre szeretnének minél jobb képet és hangot rögzíteni. Ennek minden hátulütője, mozgó kamerák, átállásokkal eltöltött „üres” percek, és elsősorban a felvételnek szánt átkötő szövegek jellemezték a fullasztó estét.

Ezután Ákosról készült képekkel illusztrálva megkezdődött a műsor érdemi része, a fekete-fehér gumikacsás képtől kezdődően, „Sólyomszem” indiántáncos törzsfőnökön tova, a mátrixos Hűség „kényszer”zubbonyos pózokon át máris a jelenben találtuk magunkat. Az időutazás zárásaként Szindbád dalolt, eközben a technikai emberek rémálma vált valóra, ugyanis az vélhetően órákon át beállított technika nehezen adta meg magát. Ez sajnos hallatszódott is, ezt jeleztem is mikor rákérdeztek. Hozzáteszem nem Ákossal, nem a dallal volt probléma, egyszerű technikai hiba történt, így a műsor záró blokkjában megismételték a dalt és a felvételt.

Apró technikai kitérő után a beszélgetésé volt a főszerep, való igaz, néha Ákos is levegőt vett, így szóhoz jutottak a zenekar tagjai, őket ekkor Ákos a „Nagy Főnök” szerepébe bújva a nézőtérről figyeli, jegyzetel (és közbeszól) :-D majd jönnek a megszokott könnyed történetek a zenekarról, turnézásokról.

E laza történetek után Szigethy Gábor irodalomtörténész élőszerű bejelentkezésével folytatódott az est, megalapozva ezzel az irodalmi, komolyabb vonalat. Krúdy világából állandó riporterek (Mucsi Zoltán és Scherer Péter) faggatták az utca emberét, mennyire ismerik Ákost, zenéjét. A róla alkotott vélemények mellett kiderül hogy Scherer Péter mennyire hasonlít Janicsák Istvánra a szebb napokat is megélt Zizi Labor énekesére (és tényleg), dalszövegek folytatásán kívül olyan kérdésre is választ kaphattunk hogy tényleg örvény-e a szerelem. Üzenetek Ákosnak az utcáról: „Király vagy, nyomjad sokáig még!” „Még + 40!” „Good work!”

Rövid átszerelés és az Ikon után máris itt a következő vendég: Lackfi János.

A két vendég átlag gyermekszáma ezzel 4,5-re ugrik (gratula!). Óhatatlanul szóba kerülnek a szüléses helyzetek, a család, a támogató háttér. Mindezek után nagyjából megtudhatjuk mitől is más egy dalszöveg, mitől különbözik a verstől. Lévai Balázs öccsének megfogalmazása szerint: „Az a popzene, amiben van refrén.”

Mindezek után Lackfi János Hello című sláger átiratának tolmácsolását hallhattuk első körben Dévai Balázs prózai előadásban, majd Ákos zenekari kísérettel bemutatta az egybegyűlteknek.

Lackfi: Hello átirat

Ahoj, ahoj

ukrán srác vagyok

vissza kellett ütnöm látod

és anyád sajna halott

Barom barom

perkálnál még

pár pofon ment a szemedbe

s a fogadnak helye ég

refrén: Én szóra váltanám a gumibotot

de félek hogy nem érted ezt

sajnos ukránul vannak a mondatok

én zsigulin jöttem, opelt akartam

rubelt váltott csak az útra az a török valutázó

arcod péppé gyűrve visszaváltható

Ahoj, ahoj

eltűnsz haver

csikis betonba süllyedsz holnap

lehunyt szemekkel

Kinyír lassan Igor

megsirat nagyon

vodkával kezelve én egy

csupa szív srác vagyok

refrén

Ahoj, ahoj

egyszer bepipulok

tévedésből küldlek a földre

és félek hogy rád taposok

Leszek nagy cár

hogyha hazajutok

nem rágsz majd többé

hiánycikk fogsoron

refrén

Hát, jól mondta, tényleg ukránul vannak a mondatok.. értette ezt kulonben valaki? Mi volt a célja az átiratnak, vicceset írni, ugyanakkor megtartani a szótagokat? Vagy? De más téma nem jutott eszébe Lackfi úrnak csak ez? A gyereknemzés valahogy jobban megy neki. (?!)
A Hello legújabb zenei átirata gyönyörű, a szövegét pedig már megirták tizensok éve, úgy kerek. Ez nagy baki volt!!
Szóval mindenki eldöntheti, beveszi-e ezt az Ákosos gyomra...

Következő: a Vének tanácsa. Nagy kuncogások közepette váltakozva tűnnek fel a „nagy” öregek. Karda „hánybetű az Ákos?” Beáta, Nagy „a titok maga Ákos” Feró, Szikora „a tehetségnek nincs műfaja”Robi, Payer András, a már emlegetett Janicsák „Ákosból már nem lesz bohóc” István, Frenreisz Károly… és remélem nem sok mindenki maradt ki.

A műsor hátralévő részében óhatatlanul előkerülnek valós és vélt kritikák, hogy ezeket hogy éli meg maga a művész, direkt és indirekt politizálás, végül az önként vállalt véleménynyilvánítás is téma.

Időutazásunk egy iskolában ér véget, ahol diákok elemzik Ákos Utolsó Hangos Dal című szerzeményét. Nem csak a szerző, de a diáktársak is kikerekedett szemekkel figyelik egymás véleményét.

Végül a Fináléban Ákos partnere Zséda, majd az örömzenélés során megismételt Szindbád dala után felcsendül az Adj hitet, és a Valami véget ért.
A szervezés hagyott némi kívánnivalót maga után, mert a reflektorok által felmelegített színházterem szauna klímája ellenére egy nagyon remek estén vagyunk túl mondhatni szem és ruha nem maradt szárazon, csak ajánlani tudom, aki teheti, július elején újra megtekinthető a Dob+basszus Siófokon!

Köszönet Ákosnak hogy egészségügyi problémák ellenére vállalta a szereplést, köszönet a műsor készítőinek hogy létrejöhetett ez az este és köszönet a fantasztikus közönségnek!

Szerző: Horváth Tamás (htomi77)

Szindbád dalol

2010-06-07T07:07:00.051+02:00

Egy jó kis koncertbeszámolót akartam írni. De ahogy ez lenni szokott, a gondolatok elkanyarognak és magukkal hajlítják az írót is. A képeket ruhaként magukra kapva, rakoncátlan kisgyerekként rohannak végig a gondolatok a fejben. Megint felvillan a replay gomb, újra és újra. Zakatol a gépezet… vetít. Ahogy mindig szokott. Nem lesz ebből tényszerű leírás. Ami nem is baj, hiszen az a kritikusok dolga. Ők kívülről jól megszemlélik a koncertet, mint egy ritka fajta üveggolyót, melyet az egyik kritikus páncélszekrénybe zár végül, mert hiszen értékesebb az a gyémántnál is, a másik meg kihajítja a kukák közé, mert használhatatlan szemétnek látja. Kinek van igaza? A maga módján mindegyiknek. Én azonban benne voltam. Vagyok. Én ebben élek, életem része a zene, és Ákos dalai. A koncertek ünnepek, legyen az kiöltözős-ünnepélyes ünnep, vagy rockterpeszes-gitártépős zúzda. Nincs érzelemmentes koncert, ahogy rideg, tényszerű beszámoló sem születhet ebből a tollból...

Számomra Ákos koncertjei mindig túlnyúlnak a koncertélményeken. Rengeteg jó koncert van, rengeteg jó előadó, rengeteg profi zenekar. Ákosnál nyilván az együtt megélt tizensok év is, és mindaz, ami a dalokhoz kapcsolódva történt velünk nagy szerepet játszik abban, hogy többként élem meg az ilyen estéket. Akarva-akaratlanul is előtörnek emlékek és vakuként villannak fel a múlt képei, a múlt érzéseivel átitatva. És most nem a Bonanzáról beszélek. Vagy nem csak. Mert persze az is ott volt, de nekem most főleg a kivetített képek és a „szóval azt mondjátok játsszunk még??!” felvezetés ütöttek nagyot… nem is annyira az eljátszott Bonanza dalok.

Koncert közben – épp kicsivel a Calypso előtt - megtalált egy régi-régi jóbarát. Aki anno a legjobb ’techno-testvér’ volt, hogy stílusosak maradjunk. Akivel tizenévesen egymás kezét szorítva tartottuk a tömeget, kapaszkodtunk a kordonba és ütöttük szét a térdünket (is) az első sorban. Mekkora küzdelem volt akkor bennmaradni elől… És zászlót csináltunk, és utaztunk, és Balatonoztunk, és együtt sírtunk és nevettünk, és ő tudta hogy milyen a barátnője, mikor „kihal” koncert után és nem tud megszólalni… és kakaót próbáltunk szerezni nekem a Balatonon, koncert után, éjjel kettőkor… és írtunk és írtunk… és együtt hallgattuk a Dalokat. És most megint ott álltunk egymás mellett.

Másképpen, mert külön, de mégis együtt. Mégis ott volt. Meghatódtam. Jó volt látni. Mert tudom mennyit változott az élete, mégis úgy nyújtotta kezét Ákos felé, ahogy régen, és olyan felszabadult vehemenciával tombolt, hogy még egy meglepett arcú fotós is odaugrott egy-két közelit csinálni róla…:))

Megint összefonódott a múlt és a jelen. Ákos koncertjein ez egyáltalán nem ritka. Sőt. Szinte már kellék.

Szétesek és összerakódom. A sok sláger közt egy-egy régen játszott dal mini-katarzisokat eredményez. Nagyon működik a rocksztáros-kakastaréjos-rockterpeszes tömegmozgatás! Őrült a buli! A feszültségnek esélye sincs bent maradni…

Hiába, tény, hogy kell a zúzda is. Jó kapni kicsit ebből és kicsit abból, és emebből és amabból… a Krúdy és Ákos 40+ alatti/utáni mély megélésekből, ünnepekből, szeretetteljes tisztelettételből, gondolatpiszkáló előadásokból… melyek mellé az önfeledt, közös, vadállati bulik most visszatolják az egyensúlyt. Mert bizony nagyon kell a zúzda is!! (csak győzzék pótolni Sanyi dobverőit ;) )

Őrült és felszabadító este volt, köszönet érte Ákosnak és a zenekarnak!

Szerző: Tánczos Éva (vinyu)

Ákos Szindbád Turné 2010 - Háromból három

2010-06-07T06:06:00.049+02:00

Szeretettel üdvözöllek kedves Olvasó!

Szeretném ha elöljáróban tudnátok, nem hittem volna, hogy ez velem is megtörténhet. Mármint az, hogy egyszer csak elmegyek EGY Ákos koncertre és utána majd nem tudom behúzni azt a bizonyos kéziféket.
Ez "őrület"! Igy ahogy mondom.

Nem titok, hogy nagyon vártam a 2010-es Szindbád Turnét, ugyanis nagyon közel áll hozzám mind a zene, mind pedig a rock terpeszállás és akkor még nem is beszéltem Magyarország egyik legkiemelkedőbb énekeséről! ;-)

A turné első állomásán (Szegeden) bebizonyosodott az, hogy Kovács Ákos ismét jó lapokat húzott! Hogyan is van ez? Mi ennek a töretlen sikernek a titka? Miért van az, hogy bármibe belenyúl az sikerrel végződik!? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem a nyitókoncert utáni percekben.

Ám ne szaladjunk ennyire előre!

Lássuk, mi történt „a kezdet előtt”: ez elképesztő, micsoda izgalmak feszülnek a közönségben, kérem! Már az elején érdemes volt azon embereknek nézelődni, kik a zene szerelmesei. Jó magam nagy figyelemmel kísértem a színpad átalakítását, a miértje egészen egyszerű: érdekel ez is. Sok más előadó bizony megirigyelhetné azt a profizmust ill. precizitást mellyel Ákos csapata rendelkezik, ugyanis bátran kijelenthetem, hogy világszínvonalú a produkció! Ezt a folyamatot leginkább a StarGarden helyszínén lehetett figyelemmel kísérni, ugyanis bombaként „robbanva” lett a színpad arculata teljes mértékben átalakítva. Gyorsan, határozottan, pontosan: ahogy az a nagy könyvben megvan írva. Külön gratuláció, és elismerésem az Ákos stáb és a műszak munkájáért!

A zenészek bevonultatása számomra mindhárom estnek a fénypontja, ugyanis méltán megérdemlik azt, hogy külön-külön is megünnepeljük őket! Köszönjük!

Nos, a koncertkezdést igazán nehéz szavakba önteni. Olyan kezdésnek lehettünk szem és fültanúi, mely akár kordontépéssel is végződhetett volna! Ám mi Ákos rajongók, mégiscsak tudjuk hol a határ! Vagy mégsem?! Őrületes kezdés van, melynek sodrása tovább lök és természetesen közben mindenki együtt táncol! Ezután jött egy szintén nagy kedvenc dalom, az Erő és alázat. Valami fantasztikus erővel jött, szinte vulkánszerűen tört a felszínre, akárcsak később Az utolsó hangos dal! Az óriási lendületek után, bizony jól jöttek a nagyobb lélegzetvételre is lehetőséget adó tempók! Gondolok itt például a Minden ami szép volt, a Hello és a Végre című szerzeményekre, melyeket valóban KELL, hogy játszanak a fiúk! Pár héttel ezelőtt ezzel kapcsolatosan még más véleményen voltam, viszont most saját bőrömön is megtapasztaltam azt, (a StarGarden rendezvény keretein belül) hogy bizony a Blikk nagyszínpad másik két előadójától (Bikini és a Karthago) is de jól jött, hogy ott voltak azok az ismertebb nóták! Pláne egy kifulladásig tartó Ákos bulin!!! Na, de mi ebből a konklúzió? Előbb gondolkozz, s aztán cselekedj!:-)

Aminek még nagyon örültem az a Calypso és a Csak a szerelmen át című dalok. Még nem volt szerencsém e két szerzeményhez koncertek keretein belül, ezért külön köszönet érte!

Aztán a jelenlegi turné címadó daláról elég ha annyit mondok, hogy a klipben látottakat tessék csak megszorozni jó párszor! Nagyon szól! Irgalmatlanul lendületes! Baromi jól sikeredett, melynek bizony vannak igen elgondolkodtatóan „súlyos” sorai is:
"Mert szép a nyugalmas élet/ Révbe érhet a lélek /De már a hajnal talpon talál"

"Baba" Bad Romance: Mondjon bárki bármit, tökéletes lett a dal átdolgozása, szerintem tejesen beleolvad a rockos, hajszás repertoárba. Én személy szerint azt figyeltem, hogy Kovács Ákos hogyan adja elő e dalt, és bizony az állam is leesett, mert söpri az eredeti verziót! Jobb, mint az eredeti! És, ezt mások is mondják.

Úgy érzem, már mindent elmeséltem? Mi jöhet még??

Azt hiszem, a koncert legfontosabb perceiről fogok most szólni Nektek.. melyet magamban csak „Kifordultam önmagamból”-nak hívok… Lássuk! Mint tudjuk, az én egyik örök kedvencem a Ne fájjon többé!! Itt aztán ki lehet ereszteni a szürke hétköznapokban felgyülemlett gőzt! Szegeden is imádtam, ám azért mégis "csak" Ákos előadásában az igazi. Figyeltem a zenekar összes többi tagját, és azt vettem észre, hogy e dalnál a színpadon is elszabadult a 'pokol '! Zalán szétzúzza a gitár húrjait, Sanyi totál "megőrülve", ráadásnak Ákos nyaki erei pattanásig megfeszülve!! A rajongók a kordonon áthajolva szinte már a színpad határait súrolják, a verejték patakokban ömlik minden résztvevőn, hát kell ennél több egy rock bulihoz? Igen! Persze, hogy kell!

Mégpedig az, hogy megköszönjük mindazt amit egy-egy koncert alkalmával kapunk! Sokan kérdezik tőlem, hogy miért megyek ennyi koncertre, illetve azt, hogy megéri mindez nekem?
A válaszom az, hogy IGEN! Mert amit ott kapunk azt pénzben nem mérik (!), mérik inkább érzésekben és életre szóló élményekben! Különleges érzés egy-egy Ákos koncertet közösen VELETEK (!!) rajongókkal megélni, majd a későbbiekben erről egy pohár jó bor mellett beszélgetni, sztorizni. Minden koncertélményt jó elraktározni, hogy aztán a továbbiakban is legyen miből "erőt meríteni"!

Sokat vártam ettől a rockvonalú koncerttől, hát most jól meg is kaptam! Köszönöm szépen fiúk! Remek munka! További sok sikert kívánok a zenekar és az Ákos-stáb összes tagjának!

Azért meg külön köszönet és hála, hogy felajánlásra került az árvízkárosultak javára Ákos Kramer Ferrington elektroakusztikus gitárja, mely 600.000 forintért kelt el! Igazán nemes gesztus volt Ákos!
Továbbá ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mindazok akik jelen voltak tegnap a StarGarden rendezvényen, segítették az árvízkárosultakat! Köszönet érte!

További jó koncertezést kívánok mindenkinek!

Szerző: Kancs

Ákos 22 éve a csúcson

2010-06-07T05:05:00.020+02:00

Nem is oly régen, 3 éve találkoztam először Ákos dalaival. Nem sokkal ezután, hogy felfigyeltem a 39 éves énekes töretlen pályájára, rögtön minden albumát megvásároltam. Nagy izgalommal töltött el az az időszak, mikor elkezdtem gyűjteni sorban a pályafutásáról fellelhetően szinte mindent.

Cd-ket, dvd-ket vásároltam, azután különböző írásokat és interjúkat kezdtem felkutatni róla az interneten. Minden koncert dvd egy ajándék és egy meglepetés is volt egyben. Mindig más külsővel láthattam viszont: úgy érzem előadóként képes mindig megújulni! A dalok egyszerűen magukkal ragadóak. Életről, halálról, szerelemről énekel, "beszél hozzánk..."! Hitet ad vagy éppen szimplán csak sugall valamit, de ha kell, elindít egy gondolathullámot bennünk.

Valami olyat ad nekünk rajongóknak egyedüliként Magyarországon, ami már-már leírhatatlan. Az én kedvenc dalaim: a Végre, a Valami véget ért és a Hello. De a Szindbád dala is nagyon tetszik. Örültem, hogy életem második koncertjén mindegyiket hallhattam!! Tavaly láttam őt előszőr színpadon, idén tervezek még Pápára utazni, és elhatároztam: ezentúl, ha a környékünkön jár, nem hagyom ki egyetlen koncertjét sem!

A mosonmagyaróvári Ákos koncertet nagyon vártam, számoltam vissza napokat és tudtam,hogy hatalmas élmény lesz, de a koncert még azon is túltett, mint amit elképzeltem, szinte tökéletes volt a produkció. Látszik, hogy milyen sokan és mennyire odaadóan dolgoznak a stábban a "szent ügyért".

A dalok sorrendje jól volt kitalálva. Nem is kezdődhetett volna másképpen a koncert, mint Ákos egyik legismertebb dalával, ami aktuális volt arra a napra (is) és tényleg indult máris a banzáj.

Azután igen jókor jött a Minden ami szép volt, akkor lehetett kicsit "pihenni", mert akkora már alig kaptunk levegőt, úgy bekezdtünk ott az első sorokban. Az Adj hitet "szindbádosan" szerintem jobb, mint az eredeti dal. Ákos meg is jegyezte, hogy ez most a kedvenc átdolgozása.

A banda nem sokkal később Lady Gaga "Bad Romance" című dalának ákosos verziójával színesítette az amúgy sem hétköznapi koncertet. Vannak, akik kritizálják ezért Ákost, hogy ezt a számot miért kellett előadni? Azt hiszem egyszerű a válasz: az interneten két hete szinte csak ezt vadássza a magyar, nagyon sokan hallgatták már meg eddig is. Elsöprő siker!

Mint tudjuk, aki már letett minőségi produktumot az asztalra azt irigylik, aki még sikeres is, azt pedig támadják mindenfelől nem is kevesen. Ha már nem találnak felületet, hol is lehetne belekötni Ákos precíz, kidolgozott, profi előadásaiba, akkor olyan képtelenséget hoznak fel, hogy miért kell játszani a Végre, Hello és az Ilyenek voltunk című számokat. Pedig ezek mérföldkövek, én még nem is éltem akkor szinte, amikor már teltházakat vonzottak ezeket a dalok! Kihagyhatatlanok, és nem csak szerintem.

Majom a ketrecben mindig jól szól, most is „ütött”, elhagyhatatlan. A "Valami véget ért" ebben a verzióban is sikert aratott, sőt voltak, akik azt mondták a koncert után, hogy jobb ez a verzió, mint az eredeti. Nekem is nagyon tetszett.

Ákos koncertjeiben az is nagyon megfogott és átérezhető: ahogy emelkedik a hangulat, egyre inkább beindul a közönség, ezt félelmetes lehet a színpadról látni, szerencsés ember Ákos, hogy neki ez megadatott. A visszatapsolás utáni négy szám egytől-egyig olyan volt, amit nem lehetett nem végig tombolni. Az volt az i-re a pont. Jó, hogy van nekünk egy Ákosunk, jó, hogy Magyarországra született! Mindig tud valami újat adni a művészetével.

Minden dal érték, hiszen mindegyik az életről szól. A gondolat ereje tanítani képes, nem lehet rá nem odafigyelni, nagyon fontos kapaszkodó!
Nem véletlen, hogy egy 60 év körüli férfi szinte kívülről énekelte mellettem a dalokat, ugyanígy a harmincas korosztályból is sokan voltak jelen, és persze ott voltunk mi is, a húszas éveiket taposók.

Kedves Ákos! Nem csak "főleg régen voltál jó"!
Azt hiszem sok rajongó nevében mondhatom: 22 éve Te vagy a legjobb!! Isten Éltessen még sokáig!

Köszönöm a koncertélményt!

Szerző: Farkas Bálint

Rendkívüli helyzet országszerte, aki teheti segítsen!

2010-06-06T06:11:00.009+02:00

1749 Vöröskereszt adományvonal (minden hálózatról!)

sms: "ARVIZ" vagy "ÁRVÍZ" 200 ft-ot juttat a rászorulóknak

Nagy összegű felajánlás: 06-1-759-50-50
Vöröskereszt számlaszám:
K&H Bank 10405004-00026547-00000000
Nemzeti Összefogás Alapítvány számlaszáma:
OTP Bank 11742001-20063982

fotó: Stiller Ákos

MA ESTE - m1, 20:40 - Nemzeti Összefogás az árvízkárosultak javára - Ákos Kramer gitárja árverésen!!

2010-06-05T19:56:00.034+02:00

2010.06.05. m1, 20:40 - Nemzeti Összefogás az árvízkárosultak javára

Jótékonysági akció és műsor azokért, akiknek a házát rongálta meg a víz... SEGÍTS TE IS!!!

Ákos első komoly hathúrosa, a fekete, elektroakusztikus Kramer Ferrington elektroakusztikus gitár a figyelem középpontjában: a Főhős ezt ajánlja fel az árvízkárosultak megsegítéséért rendezett árverésre.
22:08 - Ákos Kramer-gitárja 300.000 forinton (jelenleg)!!!
22:38 - Az Ákos által felajánlott legendás hangszer végül 600.000 forintért kelt el, reméljük jó kezekbe, MÉLTÓ HELYRE KERÜLT!

Az este folyamán mindösszesen közel 40.000.000 forint gyűlt össze az árvízkárosultaknak!

Ákos: -"Örülök, hogy jószolgálati célokra fordítják a szervezők a jegybevétel egy részét, de magam is szeretném kivenni a részemet, ha mással nem, hát azzal, hogy egy szívemnek nagyon kedves, értékes, személyes hangszeremet ajánlom fel a jótékonysági árverésre."

Nagyszabású adománygyűjtés indul: a Magyar Televízió június 5-ei karitatív műsorában (m1, 20:40) elárverezik ismert magyar és külföldi zenészek tárgyait, a budapesti StarGarden fesztivál pedig minden belépőjegy árából ezer forintot áldoz a nemes célra.
Több tízmillió forintra számít a Nemzeti Összefogás Alapítvány a StarGarden fesztivál belépőiből, a művészek által felajánlott tárgyak árveréséből és a Magyar Televízió nézőinek adományaiból. A befolyt összeggel azokat segítik majd, akiknek a lakhatása került veszélybe az árvíz miatt. „Fertőtlenítőszerből, vízből, élelmiszer- adományokból szerencsére már nincs hiány. Mi azoknak szeretnénk segíteni, akik ház nélkül maradtak, mert az ő helyzetünk a legnehezebb” – mondta Vitézy Tamás, a Helyi Téma című lap tulajdonosa, az alapítvány elnöke. A Nemzeti Összefogás Alapítvány mai sajtótájékoztatóján Gerendai Károly, a másik alapító hozzátette: „egy segélykoncert megszervezéséhez több idő kellett volna, ezért azt ajánlottuk fel, hogy a június 4-5-ei fesztiválra váltott összes belépőjegy árából 1000 forintot a rászorulóknak adományozunk.”

„A Magyar Televízió százperces jótékonysági műsorral támogatja az akciót – jelentette be Medveczky Balázs, a köztévé ügyvezető alelnöke. Az a tapasztalatom, hogy az emberek akarnak és tudnak egymásnak segíteni, ennek megszervezése pedig valódi közszolgálati feladat. Magyarország legnagyobb karitatív mozgalma az Aranyág, amelyben a kezdetektől fogva részt veszünk, tizenöt év alatt több mint félmilliárd forinthoz segítette hozzá a hátrányos helyzetű gyermekekért dolgozó szervezeteket. Június 5-én, szombaton 20:40 perctől tartsanak velünk az m1 csatornán azok, akik lehetőségeikhez mérten, de szívesen segítenek az árvízkárosultaknak! A műsor ideje alatt adományvonal működik majd, ahova magánszemélyek és cégek felajánlásait egyaránt várjuk, illetve sztárrelikviákat árverezünk el, tehát a zenerajongókra is számítunk. Annál is inkább, mert az adásban részleteket mutatunk be a koncertekből, kapcsoljuk a budapesti helyszínt, és megszólalnak fesztivál fellépői is.”

Élő legendák adnak élő koncertet a StarGarden fesztiválon június 4-én és 5-én Budapesten, a Népstadion kertben. Négy színpadon lépnek fel olyan világsztárok, mint a Deep Purple, az Animals, John Mayall, a Blood Sweat & Tears vagy a Kool and the Gang. A hazai mezőnyből blues- és rocklegendák, Hobo, Deák Bill, Takáts Tamás, az Omega, a Tátrai Band, a Beatrice, a Bikini, a Karthago, a KFT és Ákos csap a húrok közé.

Szimbi MISKOLCON - ÚJ IDŐPONTBAN!

2010-06-05T19:22:00.011+02:00

A HOLNAPI MISKOLCI ÁKOS-KONCERT az időjárás miatt - a katasztrófavédelem vezetésének döntése alapján - ÚJ IDŐPONTBAN KERÜL MEGRENDEZÉSRE!

A mentésben résztvevő rendvédelmi szervek (konkrétan a hadtáp emberei) a mai naptól birtokukba veszik a Városi Sportcsarnokot, így a SZINDBÁD TURNÉ 2010 MISKOLCI ELŐADÁSA 2010. június 21-én, hétfőn este 20 órai kezdettel kerül megrendezésre. Kérjük, aki hallja, olvassa, az adja tovább a hírt! A már megváltott jegyek az új időpontra érvényesek vagy a váltás helyén visszaválthatók. A megértést köszönjük!

Szerző: ákos.hu

A polgári rock

2010-06-03T03:33:00.022+02:00

Szombat délután Budapestről indultunk el az Esztergom, Komárom, Győr vonalon Mosonmagyaróvárra a Szindbád turné második állomására. A koncert különlegessége, hogy Moson Vármegye ezzel az ingyenes koncerttel ünnepelte 1000 éves fennállását.

Valamikor este 7 körül érkeztünk a helyszínre. Rögtön megfigyeltünk két hatvanas éveiben járó nénit, akikről megállapítottuk, hogy biztos a koncerthelyszínre igyekeznek, hogy jó helyük legyen. Miután megtaláltuk a színpaddal keresztbevágott utat, megállapítottuk, hogy tényleg oda jöttek.

Ekkor még elég kevesen voltak, mert a szemben lévő kisebb színpadon egy operetteket előadó együttes lépett fel. Természetesen mindenki erre volt kíváncsi, utána is csak azért maradtak, mert a két színpad szabályosan lezárta az utat, így, aki reggel bejött, este már nem tudott elmenni. :o)

20:00 körül érkezett a hír a lányoktól, hogy Ákosék a női mosdó ablaka alatt múlatják az időt, míg mi a színpad előtt beszélgettünk. Az operettelőadás után a tömeg elindult a másik színpad felé, ahol valami Ákos nevű énekes (hogy Kovács vagy Dobrády, az a Hajmási Péter után már igazán mindegy volt) fog koncertezni.

Miután a színpad mögé felhúztak a szúnyoghálónak kinéző sötét függönyt és megcsodáltuk, hogy a színpadépítők milyen gyorsasággal és biztonsággal mozognak a tartóoszlopokon, körülbel 9 óra után 10 perccel elkezdődött a koncert. A látványos bevonulás nagyon ötletes volt. A zenészek egyenként jöttek be miközben megjelent az arcképük a kivetítőn, a legvégén persze Ákos füst és az öt kivetítőn gyorsan
változó régi és új képek kíséretében. Annyira, hogy én észre sem vettem, hogy már a mikrofon előtt áll.
A továbbiakban nem fogom részletezni a dalok alatt történt eseményeket, csak egy rövid
összegzést nyújtanék a koncert egészéről. Az Induljon a banzáj! rockosított változata után érdekesnél érdekesebb hangzást vehettünk észre az újraformált nótákon. Bevallom, több olyan volt, ami nekem nem illett össze a szöveggel. A zene nagyon jó volt, a szöveg is, csak nem kellett volna összerakni. Szerencsére ahogy kezdtünk bemelegedni, egyre inkább összecsiszolódott ez a két, néhol nagyon különálló rész.

Az Adj hitet valóban az egyik legjobban sikerült átirat lett, ezt követően pedig a Szindbád dala új verziója is nagyot tarolt. Ezt tetőzte még a Ne fájjon többé, ami olyannyira jó lett, hogy szerintem nagyobbat üt, mint az eredeti. Az Ismerj fel kezdetekor valami óriási zúzdára számítottam, de csalódnom kellett. Ez lassabbra sikerült most, mint a Még közelebb turnéra hangszerelt. Párszor olyan érzésünk volt, amikor összenéztem a körülöttem lévőkkel, hogy jaj, mostmár lassú jöjjön, de szerencsére ez nagyon jól föl volt építve. Mindig tudtunk annyit pihenni egy lassabb dal alatt, hogy a következő 2-3 számos rockblokkot végigtombolhassuk. Az egyik legnagyobb meglepetést a Minden ami szép volt okozta. Nem szeretem ezt a dalt. De a Szindbád-változatra azt kell mondanom, hogy igazán jó. Nagyon élvezhető lett.

Legvégül azt a mondatot említem meg, amit ott hallottam a koncert kezdete előtt. “Úgy hallottam, lesz egy angol dal is.“ Volt. :o)

Az Adjon Isten népdalfeldolgozás szokásosan felemelő volt. A színpad a katolikus templommal szemben volt felállítva, ami egy különleges keretet adott, mivel a kettő között hömpölygött a tízezres tömeg. Itt, ami még különleges volt számomra, hogy a fehér fény nem Ákoson „gyűlt” össze a végén, hanem egy teljesen üres területen. Lehet, hogy ezelőtt is volt így, nekem ez most tűnt fel. A szimbolikus értelmét mindenki gondolja végig, már ha van...

Szerző: Terjéki Tamás (Toto)

Ákos koncert Mosonmagyaróváron - 2010. május 29., este 9 óra

2010-06-03T00:40:00.012+02:00

Valószínűleg nem kellett csalódjanak azok az Ákos-rajongók, akik elzarándokoltak Moson terület 1000 éves évfordulójára, még ha - ahogy Ákos fogalmazott - maga Moson „sem számíthatott arra 1000 éve, hogy a dolgok ideáig fajulnak”.

Ahogy már tudtuk a repertoár rockos verziókba került át, és ezzel az új Szindbád dala című dalhoz igyekeztek passzolni, vagy ha úgy tetszik rímelni.
Meg kell hagyni Ákos kitett magáért. Tisztán énekelt, összeszedett volt, és nagyon rendben volt az egész jelenléte a színpadon. Samu, a zenekar nagy öregje pedig olyan futamokkal lepte meg azokat, akik nem restek a basszusra figyelni, hogy az a legnagyobbak közé is emelheti. Sokat fejlődött a zenekar többi tagja is, így egységes zenét élvezhettünk, és csak igen kevés elcsúszás volt, amit egyenesen élvezni is lehet, mint az élő előadás sava-borsa. De ne feledkezzünk meg a látványról sem, mert Ákos és a zenekar mögött olyan vizuális megjelenés uralkodott végig a koncerten, amelyet még a legtávolabb állók számára is remek hangulatot biztosított. Szóval a vizuális dj is jól dolgozott.

A dallista természetesen a Szegeden már megismert dalokból állt. Annyi különbséggel, hogy a Ne fájjon többé-t most Ákos egyedül énekelte. Meg is jegyezte a dal felkonferálásában, hogy most nagyot kell alakítsanak, különben mindenki megjegyzi majd, hogy bezzeg Szegeden mennyivel jobban szólt Mező Misivel és Lukács Lacival. De aki mind a két koncerten ott volt, azt hiszem ez utóbbin sem kellett csalódjon. Zúzott a dal, ahogy kell egy igazi rockos koncerten.

Abban biztos vagyok, hogy mindenkinek vannak kedvencei egy koncerten, meg azon kívül is. Nekem most a Csak a szerelmen át és a Táncolj a tűzön át nyerte el ezt a címet, még ha az új és egyben turné címadó dal, a Szindbád dala is pont úgy szólt, ahogy elvártam. Ezek mellett pedig az egyik legnagyobb meglepetést a Valami véget ért okozta. Az elmúlt 21 évben eléggé túl lett játszva a dal, meg hallgatva is általam, mégis remekül szólt. Egy igazán lendületes és olyan feldolgozást kaptunk, amely ismét képes volt új élménnyel gazdagítani.

Ha az egész koncertet nézzük, akkor véleményem szerint a visszahívást követő 4 dal volt nagyon egyben. Rendkívül tökéletesen épültek fel és harmonikusan szóltak új formájukban is, nem szólva arról, hogy a 4 szám nem csak önmagában, de egységként is jól működött.

Nem kétlem, hogy mindenkinek vannak számok, amelyeket szívesen hallana akár minden koncerten is, és én is hiányoltam egy-két dalt. Igaz ezeket a dalokat inkább a hangulatuk miatt tudtam volna elképzelni a koncerten, mert igencsak nagyon passzolnának ebbe a zenei világba, mint a Szabadíts fel vagy az Öngyilkos álom.

Végül kívánkozik így a végére egy kis konklúzió. Mi a hangpult előtt álltunk, ahol mindig éppen úgy szól a zene, ahogyan azt a hangmérnök elképzelte, és nem is volt gond. Jól volt hallható minden, amire én eléggé érzékeny is vagyok, mert nem szeretem, ha alig hallom az énekest, vagy csak látom, hogy játszik a basszusgitáros csak éppen nem hallom. Úgy hallottam mindez az első sorban nem volt elmondható, de az ember nem is azért választja az első sort, mert ott szól minden a legjobban.

Nagy örömmel vettem, hogy a blog szerkesztője felkért ezen szösszenet megírására, hogy érdekelte a személyes véleményem, és köszönöm mindenkinek, aki vette a fáradtságot és végig is olvasta. De legfőképpen köszönet azért, hogy ilyen kis közösségek létrejönnek, és lehet együtt menni koncertekre még úgy is, hogy korábban nem is ismertük egymást! (A mi két útitársunk is nagyon belevaló, kedves leányzó volt!) Klassz, és nagy dolog, hogy Ákos nem csak jó zenész, de olyan rajongókat is tudhat maga mellett, akik ilyen dolgokat művelnek egymásért és érte! Hajrá mindenkinek! Jó turnézást! Aki teheti ne hagyja ki!

Szerző: Gáncs Nikolasz

Ákos Szindbád Turné 2010 élménybeszámoló az első két állomásról – Noki szubjektív

2010-06-02T01:03:00.037+02:00

Szeretném leszögezni az elején, hogy a véleményem szubjektív, minden rosszindulatot nélkülöz és ha valamire azt mondom ez nem jó, az legfeljebb nekem nem tetszik és ez nem jelenti azt, hogy az említett dolog rossz lenne vagy éppen nem helyénvaló. Azt kell mondjam, régebben én is nagy fikázó voltam, nevezetesen: hol az a nagyterpesz? Ez miért így és miért nem úgy van, ezt számot miért nem játszottátok el? Azt gondolom, ez a felfogás már a múlté, mert némileg sikerült felnőnöm és már másként látom a dolgokat... :)

Let's get this party started!- mondja a művelt angol, mifelénk ezt így hívják: INDULJON A BANZÁJJJ!!Régen elképzelni sem tudtam egy Ákos koncertet függöny nélkül, skandallum - gondoltam, ha majd elhagyják egyszer! S lám megéltük, ami mégsem okozott törést az én finom lelkemnek. Ahogy szerintem másoknak sem. A függöny jelenléte a színpadot rejtve olyan izgalommal tölti el az embert és megadja az illúziót, hogy itt "fejleszaggatóan" nagy buli vár ránk. Hát még mikor az intrók felgyorsulásánál ezek a függönyök leesnek, szétnyílnak, felmennek. Aki ezt látta már koncerten tudja miről beszélek. Én kvázi nem kedvelem, ha zenészek „csak úgy” felsétálnak a színpadra és elfoglalják a helyüket... de azonnal hozzá is teszem, hogy természetesen stílus-, helyszín-, és technikafüggő egy koncertkezdés. Külföldi előadóknál is láttam már függönyt mellőző kezdéseket (Rihanna, Linkin Park, Depeche Mode). No, de maradjunk csak Ákosnál. Az első bulin Szegeden amikor az intro hangjai felcsendültek, vegyes érzelmek fogtak el: na ebből mit hoznak ki? Most végre ne azt nézzük emberek, mi nincs, hanem mi az, amit nyújtani tud ez a turné? Nincs függöny, van viszont ledfal a színpadon, nem is kevés. Aztán szépen besétáltak a zenészek az őket egyenként bemutató képek után. Ez valami zseniális volt!!!

Bár számomra az intro kicsit lassú, de mégis fantasztikus harmóniában volt a háttérben látott képekkel. Aztán az Ákost bemutató képekkel kezdetét vette az őrület… itt már rázott a hideg és csak arra bírtam gondolni: eddig ilyen miért nem volt???? Elképesztő, ez mekkora jó!!! Észre sem vettem a zenészek máris helyükön vannak és Ákos már énekli is az Induljon a banzájt.... Gratulálok a látvány kitalálóinak és kivitelezőinek! Aztán még véget sem ér a dal és már bele is kezdenek a következőbe.. jön a Mindenki táncol, ami nekem személyes kedvencem! Milyen jót tett a dalnak ez kis áthangszerelés az elején, öröm volt hallgatni. Ezt minden számról nem mondhatom el, de ez legyen az én bajom. :)

Nem volt mese Ákos nyilatkozta is a turné előtt, hogy a dalokra a jó édesanyja sem fog ráismerni és milyen igaza volt, tényleg nem lehet őket elsőre hová tenni! Az Erő és alázat és az Ismerj fel is teljesen új ruhát kaptak, amivel speciel én nem tudtam mit kezdeni.. számomra nem voltak olyan „harmonikusak” .. na tessék már megint ezt szót használom, pedig azt sem tudom mit jelent, de jól hangzik :) Vagy csak elsőre teljesen szokatlan. Mindenesetre nekem nem találkozott a zene és szöveg, talán hozzászoktam és ragaszkodom főleg az elsőként említett dal eredeti verziójához. Viszont, amit Adj hited című dallal történt, azt leírni nem lehet, gyerekek, azt mindenkinek hallania kell!!! Menjetek koncertre, de hamar! Fantasztikus lett.

Nem mellesleg a számok áthangszerelésében végig érezni, hogy nagyon „egy húron pendülnek”,

stílusukban hasonlítanak a Szindbád dalához, vagyis számomra végig egységet mutatnak.

A lassabb számoknál megpihentem, bevallom picit unatkoztam, nem tehetek róla a dinamikus nótákat kedvelem.... A koncert ráadásában felcsendült még egy igen kellemes meglepetés: a Valami véget ért! Remek volt ez az átdolgozás is.

Itt meg kell említenem, amit Ákos is szóvá tett a mosonmagyaróvári koncerten, még pedig azt, hogy a közönség egy része csak bizonyos dalokat ismer a hazai rádiózás "jóvoltából". Így nekik „jár” az Ilyenek voltunk, a Végre, a Hello.... ezt el kell fogadnunk – így igaz, ez egy meggyőző érv.

Sokan, akik már több koncertet láttak, nehezen értik meg ezt, de egyszerűen el kell fogadni a dolgot. A slágereket játszani kell: tetszik, nem tetszik..... jó példa erre, hogy Bon Jovi sem lépett még fel a legnagyobb számai nélkül és szerintem nem is fog!

Az estének voltak nagy meglepetései is természetesen! Mikor felcsendült a Calypso, az jutott eszembe… de régen vártam már ezt a dalt ! Azt hiszem, ezzel nem voltam egyedül.

Aztán a „sokkolásnak” még korántsem volt vége. Húha, jól látom én a kivetítőn futó szöveget, édes Istenem, ugye nem? De bizony igen!!! Ez Lady Gaga és a Bad Romance. Ez igen, ebbe nagyon belenyúltak! Ákos és a banda nagyon jól nyomta, élvezet volt minden perce. Nagyon értékeltem ezt a húzást, hiszen a dal simán belefért ebbe a műsorba. A fikázók újabb lehetőséget kaptak a fanyalgásra. Itt halkan jegyezném meg, hogy ez a verzió rohamosan terjed a neten, mindenki ezt akarja látni! Különben szerintem olyan jó lett simán játszani kellene a zenecsatornákon. :)

Tessék: Ákos Gagáját kérjük új klipnek!!!! (Vagy a soron következő dvd egyik extrájának is mehet.)

Aztán voltak meglepetés dalok, az egyik közülük nem más, mint a Csak a szerelmen át, bizony ez sem egy agyonjátszott nóta és milyen régen vártuk már!

A szegedi koncertről is szeretnék kiemelni egy a dalt: a Ne fájjon többé volt számomra a koncert csúcspontja! Micsoda tempót adtak ennek a dalnak! Hab a tortán a két vendég Mező Misi és Lukács Laci jelenléte. Hogy ahogy mondani szoktuk volt: jelenlétükkel emelték az est fényét. Legnagyobb sajnálatomra annyira nem dominált a hangjuk a nótában, igaz Luki érces hangját jobban lehetett hallani mint a Misiét, de a látvány és a tudat, hogy a három óriás együtt van fent, mindenért kárpótolt. Odarakták rendesen magukat és ez át is jött! Egy furcsa érzésem volt, hogy a vendégzenészek a nóta végén mintha megijedtek volna a közönségtől, azonnal lerohantak a színpadról meg sem várva a nézők pozitív reakcióját a produkciójukra.

A mosonmagyaróvári koncerten ismét kiderült, hogy milyen veszélyes üzem is tud lenni a színpadi lét. 1994-ben a BS-ben egyszer a lengő kamera majdnem fejen találta Ákost, most Óváron pedig egy pillanat alatt a vaksötétben a főhős szó szerint elhasalt. Két szám között kinőtt a földből előtte egy monitorláda. Mondanom sem kell profihoz illő módon vitte tovább a koncertet.... Elsőre az jutott az eszembe remélem nem esett baja. No nem hiába változom én is :)

Szeretném még megjegyezni, hogy a dalok mellett a látvány is kidolgozott, egységes, jól felépített! A színpadkép letisztult, a fények kaszálnak rendesen és háttérben vetített videók is nagyon jók!

És, hogy mennyire "nem rock a buli" csak annyit mondanék, hogy Bánfalvi Sanyi talán egy turnéban nem tört annyi dobverőt, mint ezen az első két koncerten.

A fanyalgók jobb ha belátják, olyan, hogy mindenkinek tetszen a műsor, soha nem lesz!

Itt az ideje tisztelni mások munkáját, mert nem kevés ember dolgozik azon, hogy produkció jól menjen, a zenészekről nem is beszélve! Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy Ákos és zenekara eddig nem adott soha „összecsapott” hakni bulit sok híres világsztárral ellentétben.

Összességében elmondhatom, hogy remek koncerteknek voltam részese Szegeden és Mosonmagyaróváron. Köszönöm az élményt! Ezek után bátran ajánlom mindenkinek a további bulikat!

Szerző: Noki

Ad Flexum - Most szombaton Óvár!

2010-05-26T05:26:00.022+02:00

Sziasztok,

Pár sorban megpróbálom összefoglalni a tudnivalókat Mosonmagyaróvárról, elsősorban kulturális és praktikus szempontok szerint, hogy akik városunkba készülnek, picit árnyaltabb képet kapjanak a következő Ákos koncerthelyszínről...

A város történetéről ezen a honlapon, az aktuális hírekről pedig a Kisalföld lapjáról lehet tájékozódni.
Annak, aki idejét kulturális éhségét csillapítandó, a koncert előtt múzeumokban szeretné eltölteni, jó hírem van, nem fog unatkozni, mert igény szerint meglátogathatja a Hansági Múzeumot, azaz a Cselley Házat, ahol Gyurkovics Tibor gazdag képzőművészeti gyűjteménye (hagyatéka) található.

A termálfürdőnkről itt olvashattok bővebbet, reméljük jó idő lesz május utolsó hétvégéjén, és lesz aki kedvet kap egy kis lubickoláshoz.
Figyelmetekbe ajánlom még a Flesch Károly Kulturális Központ honlapját is.

Lássuk a praktikus tudnivalókat:
A koncerthez a legközelebb a "Kettes" (vendéglátóipari üzemegység aka kocsma) van, itt, Mosonban így ismeri mindenki. Nem nagy, de jó. Van net is, ha jól tudom... Egy másik hely (nem finomlelkűeknek) az úgynevezett Bacchus borozó, de ez tényleg inkább az "elvetemülteknek" való. Egy kereszteződéssel odébb a Corvina étterem és hotel, az jó hely, aki vacsorázni vágyik, térjen be oda, jószívvel ajánlom.

A késői "bevásárlóknak" van egy éjjel-nappali (ez el van látva mindennel, egy pékség van a hátuljában) üzlet a Nábob étterem mellett, közvetlenül a körforgalomnál (mondom: kör-for-ga-lom-nál) az első Shell kút után (ha Óvár felől Győr felé tartunk). Ha Győr felől érkeztek a városba, akkor az első körforgalomnál van. Van parkoló és tényleg jó péksütik, szendvicsek és mindenféle édességek várják a betérőket... Ezen kívül pedig minden, ami egy jóféle boltba kell, tehát ez nem csak egy pékség. :-)
Busz helyett javaslom a taxikat, városon belül minden fuvar 500 ft, ennyiért elvisznek bárhová.
Várunk minden kedves érdeklődőt ma! :-)

Szerző: Doris
(az i.e. előtti korban létezett ős-Ákos vendégkönyv egyik tagja)

Szindbád turné 2010 - Szeged, 2010. május 22.- Koncertbeszámoló

2010-05-25T00:02:00.031+02:00

Kedves Mindenki!

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a lehetőséget a szerkesztőknek, hogy jelen blog „lapjain” írhatok a 2010-es Ákos-turné nyitóelőadásáról. Egy koncertbeszámoló – műfajából fakadóan – soha nem lehet teljesen elfogódottságmentes, ezért előrebocsátom, hogy az én írásom maximálisan szubjektív lesz. Az objektivitást csak annyiban akarom figyelembe venni, hogy igyekszem olyan dalokról írni, amelyek valóban el is hangoztak a koncerten (millió hála ezért annak, aki lejegyezte a setlistet!). :) Ennek ellenkezőjére is láttunk már ugyanis példát...

Ákos előtt - mint azt nyilván sokan tudjátok – fellépett még a Magna Cum Laude és a Tankcsapda is. Előbbi zenekar produkcióját nem sikerült sajnos megtekinteni, mentségemre szolgáljon, hogy az ekkor már bő egy hete zajló Szegedi Borfesztivál második esőmentes napját éltük ezen a szombaton, így barátaimmal inkább elmerültünk a jófajta nedűk világában. (Ez itt a reklám helye: Balla Géza FOREVER!)

A Tankcsapda koncertjének elejére értünk a helyszínre, és meg kell mondjam, nagyon jól éreztem magam, holott korábban még sosem hallottam őket élőben, de az előadás lendülete engem is magával ragadott, így elég komoly „bemelegítésben” volt részünk. :) 21:45 tájban fejezték be a zúzást Lukács Laciék, és a forgószínpados megoldásnak köszönhetően az átszerelés is gyorsan zajlott, így az előre kiadott programnak megfelelően, 22:15 környékén kezdett a Mester. Szerencsére, eddigre sikerült a 4-5. sort megcsípni, és enyhe „közelharc” árán meg is tartani. :) Az, hogy a fénytechnika lenyűgöző volt, és a színpadképben ismét megújult a produkció, szerintem senkit nem lepek meg, elég csak a koncertfotókat megnézni. De ha már a fotóknál tartunk, nem állom meg, hogy ne jegyezzem meg: végtelenül idegesítő, hogy a koncertközönség jelentős hányada telefonjának, vagy fényképezőjének kijelzőjén kívánja végignézni az előadást, zavarva ezzel a kulturáltan (vagy nem kulturáltan :) ) szórakozó többséget.
A nyitó dal - általános meglepetésre – az Induljon a banzáj! ki tudja hányadik átirata volt. A pozitív értelemben vett sokkból ocsúdva hatalmas bulizás kezdődött a szűkebb és (nyugodtan mondhatom) tágabb környezetemben. A dal még nyomaiban sem igen emlékeztetett bármelyik korábbi verzióra, a lendülete azonban szerencsére megmaradt. Ideális koncertkezdés! A folytatás sem volt gyengébb, hiszen Bánfalvi Sanyi nagy örömére a Mindenki Sándort prezentálta a zenekar, fokozva a tombolást a közönség soraiban.

Itt kell megjegyeznem, hogy az egész koncert alatt Ákos annyit futott-ugrált-guggolt, mint utoljára talán 18-20 éve. Az általa viselt bőrszerkó pedig szintén ezt az időszakot idézte. Lehet, hogy belefáradt a szmoking által megkövetelt viselkedés-formába és „vén szíve elragadta”? ;)

A „zúzda-blokk” méltó zárása volt az Erő és alázat szinte felismerhetetlenségig áthangszerelt új változata. Az ezt követő csendesebb szekció dalai közül kiemelném a zeneileg teljesen átértelmezett Adj hitet című szerzeményt, amelynek új verziója – első hallásra – nálam veri az eredetit. Az áthangszerelésekről annyit, hogy - az Ákos által beharangozottaknak megfelelően – valóban mindegyik dal átesett legalább egy kis ráncfelvarráson, de a számok többsége durva „cserbenhagyásban” részesült, örömteli, hogy szerintem sikeresebb módon, mint az előző turnén. A koncert egyik fénypontja számomra a Szindbád dala volt. Még a rádióverzióban hallhatónál is nagyobb hangsúly esett itt a gitárokra, fantasztikus sodró lendülete van a dalnak, így nyugodtan kijelenthetem, hogy új koncertkedvenc született. Egy újabb dal „ami nélkül nincs koncert”? ;) A főműsoridő felénél dörrent Az utolsó hangos dal, amelytől újra tűzbe-lázba jött a közönség. Számomra mindig kicsit meglepő ez a rock-köntösbe öltöztetett verzió, ugyanis a hatalmas zúzás mellett itt a szöveg korántsem arról szól, hogy „kék az ég és zöld a fű.” Na, mindegy, ez biztosan csak az én becsípődésem... :)

Egy rövid, az egyik új dalból CD-ről beadott ízelítő után jött az este talán legnagyobb meglepetése. Két, eddig Ákos által soha át-nem-értelmezett dal: a Bonanza első lemezén szereplő Calypso összemixelve Lady Gaga Bad romance -ával. Igen, jól olvassátok!!! Az előbbi dalt az emlékeimben már elhomályosítja az a döbbenet, amit a másodiknál éreztem. A döbbenetet hamar felváltotta a közönség soraiban az „Ez nem normális!” kifejezést helyettesítő egyezményes kézmozdulat. :) Ezt pedig végül a 32 fogas (jó esetben! :) ) mosoly, és a telitalpas ugrálás!! :D Mondanom sem kell, hogy kőkemény rockverzióban csendült fel az említett popsláger. :)

A főműsoridőből még két dalt szeretnék kiemelni. Az egyik a szívemnek oly' kedves Csak a szerelmen át, amelyet emberemlékezet óta (konkrétan szerintem 1997) nem hallottam élőben. Nem hiába, azért a Beavatás album továbbra is mindent visz! :) (Azért lehetne még több dal is erről az albumról a setlistben! ;) ) A másik pedig a Mező Misivel (Magna Cum Laude) és Lukács Lacival (TCS) együtt előadott Ne fájjon többé. Az jutott eszembe a hatalmas tombolás közepette, hogy Lukács hörgő-dörgő vokáljával szívesen hallgatnám a dalt a turné hátralévő részében is. :)

A ráadásblokk a Mazsom a ketreszben überzúzós verziójával kezdődött, hogy aztán ezen rész legjobb pillanatához a Táncolj a tűzön át-hoz érkezzen, amely telitalálat volt. A színpad elejéről felszakadó füstfelhő a közönség-énekeltetős résznél pedig még tovább fokozta a hangulatot. A Valami véget ért új értelmezése kellemes volt, de az 1997-est felülmúlni gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás. :) Végül az Ilyenek voltunk zárta a koncertet.

"Negatívumként" annyit szeretnék megjegyezni, hogy számomra a Végre-Ilyenek voltunk-Keresem az utam hármas már szörnyen unalmas a koncerteken, de persze tudom, hogy slágerek kellenek a népnek, és valószínűleg én jártam túl sokszor Ákos-bulikon... Azt azért megjegyezném, hogy Ákos, mikor felkonferálta az Ilyenek voltunk-ot, abból nekem az tetszett ki, hogy ő sem szerelemből adja már elő az említett dalt... :)

Összességében az általam vártnál is jobban sikerült a turnényitó előadás. A dallista tartalmazott több meglepetést (de persze ezekből sosem elég!! még-még ritkán játszott dalokat!!!! :D); Ákos energikusabb volt, mint valaha és nagyon jól „eladta a showt”; az áthangszerelések döntő többsége nekem jobban tetszett, mint az adott dalok eredeti változata; a színpadkép pedig nagyon impozánsra sikeredett. Még egy dolgot kiemelnék, ez pedig a hangtechnikusokat dicséri, ugyanis a 4-5. sorban is tökéletesen szóltak a nóták, köszönet érte nekik.

Szerző: DepecheM (Antos Balázs)

Szindbád reinkarnációja a napfényes Szeged városában

2010-05-24T22:34:00.016+02:00

Bizony. Krúdy méltán híres főhőse újra bontogatni kezdte nem létező szárnyait, miután április 6-án napvilágot látott Kovács Ákos legújabb a száma, a Szindbád dala. Rá másfél hónappal pedig kezdetét vette az ezt tovább vivő turné is.
A nyitókoncert egy grandiózus esemény részeként debütált május 22-én Szegeden. Hazánk legrégebbi vidéki napilapja, a Délmagyarország fennállásának 100. évfordulójának tiszteletére látta vendégül a produkciót, a Magna Cum Laude és a Tankcsapda együttesekkel karöltve.

Ákos és bandája harmadikként, 10 óra után került színpadra hatalmas ováció és persze várakozás közepette, hiszen az új nóta és a velejáró körítés régóta nem tapasztalt élményeket elevenített meg a rajongókban. Ha röviden akarom leírni ezen élményeket, akkor csak pár szót említek: bőrkabát, rockterpesz, torzított gitár és …. ne fájjon többé. :-) Mondanom sem kell, ezekből mind teljesült, némelyik nem is akárhogy.

Szóval a zenekar bevonult stílusosan, jól kihasználva az ötosztatú kivetítő előnyeit. Hosszabb intro nélkül belecsaptak a srácok a lecsóba a lehető legrégebbi fellelhető dallal: Az Induljon a banzáj!-jal. Remek ötlet volt ezzel kezdeni, a ’98-as BS-hez hasonló változat most is tarolt. Ezt csak fokozta a következő lírai dallam, nevén nevezett Mindenki táncol.

Az atmoszféra tehát tökéletes volt, amit az olyan lágyabb hangzású számok sem gyengítettek, mint a Minden, ami szép volt vagy a Dúdolni halkan. Sőt, ezek a pauzák inkább csak segítettek, abban, hogy az átlag kondícióval rendelkező magyar ákosista bírja szusszal az Erő és alázat, Majom a ketrecben jellegű dörreneteket.

Megjelentek (legnagyobb sajnálatomra) a kötelező érvényű slágerek is, de hát ki kell természetesen szolgálni az alkalmi koncertlátogatókat is.

Aztán ugye elkerülhetetlen volt elénekelnie Ákosnak a Szindbád dalát, ami többé-kevésbé sikerült is neki. Bizony friss szöveg, van még mit tanulni rajta, de valószínűleg, ahogy hugom is mondta: „senki nem vette észre rajtad kívül”. Ez legyen a legnagyobb probléma.

Majd elérkeztünk egy hármas blokkhoz, ami úgy gondolom a sava borsát adta a koncertnek. Először is a még soha nem hallott Főleg régen voltál jó című szerzemény. Ez igazolta a kákán is csomón kereső mindent megmondó és tudó embereket: Ákosék playbackelnek, muhaha! Amúgy ez a szám csak még jobban várttá teszi az előreláthatóan ősszel érkező új albumot.

A 2. rész számomra óriási és kellemes meglepetést hozott: Calypso nézett ránk ismét a dombról, jó néhány év távlatából, teljesen új és ütős köntösön keresztül. Hatalmas pirospont minden illetékesnek érte!

A blokk utolsó résztvevője ismét igazol valakit, egy bizonyos erős hazafit, aki a jútubon huszárkodik bajusz nélkül. Ákos tehát kozmopolita, ezt be is bizonyította most Lady Gaga – Bad romance alternatív feldolgozásával, értsd: zúzda ezerrel. Azt hittem rosszul hallok, és ezzel nem én voltam az egyetlen. Még most sem tudom eldönteni, hogy ezt negatívan, vagy pozitívan értékeljem, meglepő volt annyi biztos. Ha más nem kérdez rá addig, dedikán biztos várhatja majd tőlem a művész úr. :-)

Megjegyezném még az Adj hitet oly mértékű átgyúrását, mely a számot az est egyik fénypontjává tette. Nagyon durván karcolt az eredetileg könnyed dal.

Az elején még írtam, hogy többek közt a Ne fájjon többé sem maradt el. Meglepő, hogy nem fájt semmink, hisz az egész repertoár legdurvább szegmensére egyenes arányosan érkezett a legnagyobb tombolás. Ezt csak tetézték a vendégzenészek, akiket Ákos hívott színpadra, segítendő prezentálni a rock hatalmát. :-) Őszintén szólva sokat nem hallottam Lukács Laci és Mező Misi hangjából, de itt nem is ez volt a lényeg, hanem a tény, hogy ezt ők hárman együtt adják elő.

A zenéről magáról ennyit, most egy kis fekete leves, az elhanyagolható negatív élmény kategóriája: nem tudom megérteni azokat az embereket, akik koncert közben tömegesen ide-oda mászkálnak le-föl, megzavarva a nézők azon hányadát, akik egy helyben próbálják figyelni az előadást. Még rosszabb, mikor valaki utólag tolakodik eléd, mögéd, melléd, alád, stb. Azt sem tudom megérteni valaki miért akarja rögzíteni a kisteljesítményű mobiljával a fél koncertet, az eredmény kb. úgyis élvezhetetlen lesz. De egyefene, ezt még elviselem, biztos emléket szeretne... Viszont azt már kevésbé, amikor 3-4 számon keresztül rám támaszkodva próbálja felvenni a látottakat. Persze tudom én vagyok a hülye, miért hagyom?!

Na de ennyit a hold sötét oldaláról, összegezve remek kis este volt, ennél rosszabb soha ne legyen.

A "modernizált Szindbádnak" pedig kitartást, mert a show-nak tovább kell mennie,

mi pedig továbbra is ott leszünk!

Szerző: Pactolous
http://pactolous.hu/

Ákos - Szeged, 2010. május 22.

2010-05-23T20:29:00.023+02:00

Ákos Szindbád Turné 2010

Szeged, 2010. május 22.

Intro/Banzáj

Mindenki táncol

Erő és alázat

Minden, ami szép volt

Ismerj fel

Adj hitet

Dúdolni halkan

Szindbád dala

Keresem az utam

Az utolsó hangos dal

Főleg régen

Calypso/Bad Romance

Hello

Örvény

Csak a szerelmen át

Végre

Ikon

Ne fájjon többé (Mező-Kovács-Lukács)

Majom a ketrecben

Táncolj a tűzön át

Valami véget ért

Ilyenek voltunk

Adjon Isten...

Ezer éves a vármegye, ezer éve együtt - Mosonmagyaróvár közeleg!

2010-05-17T00:49:00.023+02:00

Ákosék tizennégy év után újra Mosonmagyaróvárott!
2010. május 29-én, szombaton 21 órai kezdettel Ákos és zenekara Mosonmagyaróváron lép színpadra.
Az 1000 éves Moson vármegye ünnepi rendezvényének helyszíne a Szent István király út, a koncert ingyenes!

A helyszín

Megközelítés
Ez már a második óvári koncerthelyszín, ahol Ákos színpadra lép: 1996. július 13-án a Kühne sportpálya adott otthont a koncertnek, idén Óvár mosoni városrészében, a Szent István király úton lesz látható és hallható a Szakos Krisztián által áthangszerelt aktuális Ákos műsor.

Szeged - Szindbád Turnényitány - 100 éves a Délmagyarország

2010-05-14T05:33:00.018+02:00

Délmagyarország 100 éves szülinapi koncert.. egy színpadon:

ÁKOS, TANKCSAPDA, MAGNA CUM LAUDE

A fiúk közös dallal is készülnek, ami nagy meglepetésre Ákos Ne fájjon többé című szerzeménye.

Mikor? Május 22., szombat, Ákos 22.15-től lép színpadra!

Hol? SZEGED, Dóm tér

Jegyek
Állóhely - 7990 Ft
ugyanez kedvezménnyel 4990 Ft, melyhez szükséges Dél Magyarország előfizetés:
részletek: ITT

Jobb lenne jegyet nyerni erre a kihagyhatatlan eseményre? Akkor kapcsold be a Class FM-et most hétvégén!!! Ugyanis május 15-én, szombaton és 16-án, vasárnap a Class FM Ákos-hétvégét tart! Óránként idézik fel Ákos elmúlt 22 évnyi karrierjének legismertebb slágereit, közben óránként értékes Ákos nyereményeket sorsolnak ki, köztük páros belépőket a turnényitó előadásra, május 22-re, a szegedi Dóm téren megrendezésre kerülő nagykoncertre!
***

Szögedi eksztra... avagy ha Szegeden járunk, biztosan nem hagyjuk ki...
Boci Tejivót és Roosevelt téri Halászcsárda-t !